Újabb kutatások szerint az antikvitástól az 1800-as évekig egészen másképp aludtak az emberek, mint ma: minden éjjel kétszer. Napnyugtakor lefeküdtek, 3-4 órát aludtak, majd 2-3 órát ébren töltöttek, és ismét aludtak reggelig.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mint Rodger Ekirch, a Virginia Tech történészprofesszora felfedezte, az éjjelenkiént kétszeri alvásra számos irodalmi mű, jogi dokumentum, személyes irat és feljegyzés utal – számol be róla a SlumberWise (Szenderegj bölcsen) című alvással foglalkozó ismeretterjesztő oldal. Fennmaradt például egy orvos tanácsa, mely szerint a tanulásra és elmélkedésre legalkalmasabb a két alvás közé eső idő. Egy másik orvos az 1500-as években a „munkásosztály” szaporodásával kapcsolatban írja, hogy az első és a második alvás között éltek nemi életet. Chaucer a Canterbury mesékben azt írja az egyik szereplőről, hogy „első alvásra” vonult vissza az ágyába. Az imagyűjteményekben előfordulnak kifejezetten a két alvás közötti időszakra szánt imák.

A szokás feltehetően a közvilágítás, illetve a lakáson belüli világítás általános elterjedésével, illetve a kávéházak népszerűségének köszönhetően tűnt el. Javult a közbiztonság, új időszak nyílt meg az aktív, közös időtöltéshez. A két alvás már időpazarlásnak tűnt. A két alvás szokása feledésbe merült, egészen az 1990-es évekig. (Ugyanakkor a SlumberWise kommentelői közül többen is jelezték, hogy ők is a két alvás gyakorlatát követik.)

Forrás: Wikimedia Commons / Michael Peter Ancher

Ekkor Thomas Wehr pszichiáter, aki az alvás és a fény kapcsolatát tanulmányozta, kísérletbe fogott. Tizenöt kísérleti alanyát sajátos körülmények között tartotta: tíz órát nappali fénynél, ébren töltöttek, tizennégyet azonban ez sötét, zárt szobában: ez a télközépi fényviszonyokat szimulálta. A kísérleti alanyoknak annyit kellett aludniuk, amennyit csak tudtak. A kísérleti alanyok először hosszan aludtak, ahogy a modern ember szokott. Idővel azonban viselkedésük megváltozott: 4-5 órát aludtak, majd néhány órát ébren töltöttek, ezután pedig visszaaludtak. Általában összesen nem töltöttek nyolc óránál többet alvással. A két alvás közötti időben feltűnően nyugodtak voltak, a meditáláshoz hasonló állapotba kerültek.

Mindez azonban nem jelenti, hogy a kétszeri alvás jobb lenne, mint az egyszeri. Mi több, a kétszeri alváshoz hosszabb sötétség kell, ez tehát inkább a téli hónapokban lehetséges: nyáron a nappali fény zavarhatja az alvást. Ráadásul az sem világos, hogy az Európán kívüli kultúrákban elterjedt volt-e ez a szokás – kérdéses az is, hogy kimutathtó-e, hogy Magyarországon is szokásban volt.