A kísérletben részt vevő önkéntesek egy hetet töltöttek el a coloradói hegyek között sátrazva; a kísérlet végére a résztvevők belső órája körülbelül két órával korábbra állt be. Így lettek a későnfekvőkből koránkelők – számol be a Current Biology című tudományos lapban megjelent kutatásról a Science News.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

„A kísérlet nagyon ravasz, és drámai következtetéseket lehet belőle levonni” – nyilatkozta Katherine Sharkey alvásszakértő orvos, a Brown Egyetem munkatársa. „Az embereket a szabadban sokkal több fény éri, mint a négy fal között, és csupán ez képes átállítani a belső órájukat” – magyarázza az eredményeket a kutató.

Az agyunkban található „óra” időzíti a melatonin termelődését; ez a hormon készíti fel a szervezetet az alvásra. A melatonin szintje fokozatosan növekszik koraestétől kezdve, majd csökken hajnalban, mielőtt az ember felébredne. Mivel azonban napjaink többségét világító villanykörték között töltjük, a szervezetünk belső órája könnyen megbolondul. A melatoninszintünk este jóval később növekszik, és így ennek megfelelően reggel később is csökken – előfordulhat, hogy csak akkor, amikor már ébren vagyunk. (Ezért támolygunk reggelente félálomban.) Így később fekszünk, és később kelünk, mint ahogy az ideális volna a szervezetünknek.

A kísérletet vezető alváskutató, Kenneth Wright Jr. nyolc önként vállalkozót vitt el sátorozni távol a mesterséges fényektől. Sötétedés után a táborozók számára csak a tábortűz jelenthette a fényforrást; elemlámpát vagy mobiltelefont nem használhattak. A kempingezés alatt az önkéntesek négyszer annyi fényhatásnak voltak kitéve, mint hétköznapjaikban. Ezzel együtt több mint egy órával korábban feküdtek le és keltek fel, mint általában szoktak. Közben a melatoninszintjüket is ellenőrizték: ez napnyugtakor kezdett el emelkedni, és majdnem két órával korábban csökkent hajnalban, napfelkeltekor, mint normál életvitelük mellett..

Forrás

Camping resets internal clock