Cikksorozatunk eddigi részeiben a nyelvi alapú diszkrimináció iskolai megjelenését mutattuk be. Írtunk a jelenség egészéről, illetve több tényezőt, okot is górcső alá vettünk, úgymint a nyelvhelyesség félreértelmezése vagy a nyelvi ideológiák megléte. Többször említettük, hogy ezek a tényezők egymással nagyon szoros kapcsolatban állnak, mintegy hálót alkotnak, és egy-egy gócpontként kiemelhetőek a nyelvi diszkrimináció okainak rendszerében. Ezek közül ezúttal a társadalmi beidegződéssel foglalkozunk, amely szintén erőteljesen befolyásolja a többi ilyen tényezőt, ahogy azok is kihatnak a társadalmi beidegződésre.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Helyesség az európai társadalmakban

A nyelvi alapú diszkrimináció szempontjából az európai társadalmak majdnem mindegyike olyan, mint a magyar. A társadalmi elit nyelvhasználatának szabályai válnak a standard nyelvváltozat szabályaivá, és ezek elsajátítását, használatát várják el minden állampolgártól. Ez azonban nem törvényszerű. Például a héber, izlandi és arab nyelvben a preskriptív nyelvészek által helyesnek vélt nyelvi formák nem esnek egybe a társadalmi elit nyelvi formáival.

John Myhill ennek nyomán a helyesség fogalmát háromféle megközelítésből értelmezi. Az első a textuális helyesség, ami egy adott kultúrában sokra tartott könyvekben (pl. Korán) található nyelvhasználatot jelenti. A második a preskriptív (előíró) helyesség, tehát olyan szabályok, melyeket általában valamilyen elismert tekintéllyel bíró szervezetek, emberek állapítanak meg (pl. a francia vagy a magyar akadémia). A harmadik a presztízsalapú helyesség, vagyis a társadalmi elit nyelvhasználata. Ez utóbbi pedig nagyon sok társadalomban a beszélők számára követendő mintaként szolgál.

Háromféle helyesség különíthető el: textuális, preskriptív és presztízs-alapú
(Forrás: Wikimedia Commons / Saransn / CC BY-SA 3 0)

A legtöbb európai társadalomban a fenti három úgy kapcsolódik össze, hogy a presztízs-alapú helyesség támogatja a textuális és a preskriptív helyességet. Azt azonban fontos kiemelni, hogy feltétlen diszkriminációhoz csak a presztízsalapú helyesség vezet, a preskriptív helyesség csak akkor diszkriminatív, ha a presztízsalapú helyességet támogatja. Ha azonban a preskriptív helyesség követi a társadalmi elit nyelvhasználatát, akkor hivatalosan is legitimálja a társadalmi előítéleteket. És ahogy a legtöbb európai társadalomban, úgy a magyarban is, ez a helyzet.

Az oktatással való kölcsönhatás

A társadalmi elit nyelvhasználatának ezen központi szerepe egymásra kölcsönösen kiható viszonyban áll az oktatás egyes, szociológiai megközelítésű funkcióival. Ilyen például a kultúra vagy a társadalmi struktúra újratermelését, megváltoztatását célzó funkciója az oktatásnak. Ez annak köszönhető, hogy az oktatásnak olyan belső működése alakul ki, amely megfelel az adott társadalom struktúrájának, kultúrájának és működési feltételeinek. Ha például egy országban sokan gyűlölik a cigányokat, akkor ez az iskolában is jelentkezik (például szegregált csoportok, osztályok). Ám az oktatás is kihat a társadalomra, hiszen az a tanuló, aki úgy nőtt fel, hogy az iskolában a cigányokat mindig külön ültették, nagy eséllyel egy olyan polgár lesz, aki úgy érzékeli, hogy a cigányok megkülönböztetése normális.

Az iskolának a kultúra újratermelését szolgáló funkciója biztosítja az újabb generációk számára a társadalom által megtermelt normák, értékek stb. elsajátítását. Másképpen: a társadalmi tudás, azaz a tudományok által megtermelt tudás és a hétköznapi jellegű tudás megszerzését.

Ugyanakkor a multikulturális társadalmakban, ahol a különböző kultúrák, nyelvek, szokások, tradíciók, vallások, valamint életformák élnek egymás mellett, illetve keverednek, a kultúra átadásának és a kultúra újratermelésének funkciója új kihívásokat jelent az iskola számára. A modern pedagógiának nem a tanulók családi, nemzetiségi, etnikai identitásának kulturális kötődéseivel szemben kell ellátnia ezt a funkcióját. Éppen ellenkezőleg: ezekre alapozva, ezeket felhasználva, a kultúrák egymásra hatását figyelembe véve kell működnie.

Multikulturális társadalmak – új iskolai kihívások
(Forrás: Wikimedia Commons / Jens Rötzsch / CC BY-SA 3 0)

Kultúra?

Mint már többször szó volt róla itt a nyesten, a nyelvi ideológiák – amelyek erőteljesen befolyásolják az emberek nyelvről való gondolkodását, és szorosan összefüggnek a társadalmi beidegződéssel – kultúrafüggő fogalmak. De hogyan függ össze kultúra és nyelv, és miként viszonyul ez a társadalmi beidegződéshez?

Már magának a kultúrának a meghatározása sem egyszerű feladat, mivel eleve több száz definíciója létezik. Annyi bizonyos, hogy a kultúra egyetemes emberi jellemző; a gyermek, miközben szüleitől átveszi az ősei által összegyűjtött normákat, nézeteket, mindennapi tapasztalatokat stb., addig élete során maga is aktívan alakítja és módosítja azokat. A mi szempontunkból leginkább kézenfekvő, ha a kultúra hat fő elemét emeljük ki. Ezek a következők: értékek, normák, hiedelmek, szimbólumok, technológiák és nyelv.

A gyermek szüleitől átveszi és alakítja, módosítja az ősei által összegyűjtött normákat, nézeteket, mindennapi tapasztalatokat
(Forrás: Wikimedia Commons / ERB64 / CC BY-SA 3 0)

Mivel a nyelv a kultúra hat fő elemének egyike, ráadásul a nyelv egyik fontos funkciója az identitásjelölő funkció, az iskolának a standard nyelvváltozaton kívül eső nyelvváltozatokat is egyenrangúnak kellene tekintenie a standarddal. Így lenne összhangban az oktatás a modern pedagógiai nézetekkel, és nem utolsósorban a Nemzeti alaptantervvel.

[A Nemzeti alaptanterv] a köznevelés feladatát alapvetően a nemzeti műveltség, a hazai nemzetiségek kultúrájának átadásában, megőrzésében, az egyetemes kultúra közvetítésében, az erkölcsi érzék és a szellemi-érzelmi fogékonyság elmélyítésében jelöli meg.

Mindezek ellenére a magyar társadalom meglehetősen normatív (előíró) beállítottságú, amit az iskola nemhogy mérsékelne, hanem sokkal inkább felerősít. Az emberek a hétköznapok során nagyon sokszor javítják egymás beszédét, nemritkán az iskolában tanultakra hivatkozva. Hányszor hallani olyan megjegyzéseket egy-egy nyelvi forma kapcsán, hogy: „nyelvtan egyes.” vagy „nyelvtanóráról sokat hiányoztál?” Az ilyen és ehhez hasonló kommentárok remekül mutatják, hogy az iskola és a magyaróra a társadalmi szintű diszkriminatív megnyilvánulások legitimálásának mennyire jelentős színterei. Ezért is lenne fontos legalább az iskolában odafigyelni erre, ezzel is csökkentve a társadalmi különbségek és a diszkrimináció fokozódását.

Irodalom

Kontra Miklós (2005): Mi a lingvicizmus és mit lehet ellene tenni?

Myhill, John (2004): A parameterized view of the concept of „correctness”. Multilingua 23: 389−416.

Nahalka István (2003): Az oktatás társadalmi meghatározottságának értelmezési keretei. In: Falus Iván: Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 38–56.

Nemzeti alaptanterv 2012

Torgyik Judit és Karlovitz János Tibor (2006): Multikulturális nevelés