Tausz Katalin szociálpolitikus a sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a kutatási eredmények tükrözik Magyarország megosztottságát.

Tájékoztatása szerint a kutatásban egyrészt ezer embert kérdeztek meg, akik a magyar népességet képezik le, másrészt külön ötszázas mintavétellel az ország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségében élőknek is tettek fel kérdéseket.

Kitért arra: felméréseik azt mutatják, hogy Magyarországon a melegek elutasítottsága a romákénál is nagyobb, a megkérdezettek kétharmada nem fogadna el közeli hozzátartozónak, barátnak, 50 százalékuk még szomszédnak sem homoszexuális embert. A megkérdezettek majdnem 20 százaléka azt is elutasítja, hogy egy meleg ember látogatóba jöjjön Magyarországra, 13 százalék pedig ugyanígy nyilatkozott a romákról.

Hozzátette: minél kisebb és hátrányosabb helyzetű településen él valaki, annál jobban elutasítja a melegeket, míg a romák esetében ez éppen fordítva van: minél iskolázottabb, magasabb jövedelmű, minél nagyobb városban él valaki, annál nagyobb a társadalmi távolság közte és a romák között.

A felmérésben arra kérték az embereket, hogy becsüljék meg, hány roma él Magyarországon. A jó eredményt csak a válaszadók 9 százaléka találta el. A megkérdezettek negyede szerint a romák aránya 40 százalék az országban.

A kutatásban vizsgálták a társadalomban megjelenő félelmeket is. E szerint a társadalom ötöde a romáktól, minden tizedik ember a Magyar Gárdától, illetve az araboktól fél. Ezután következnek 7 százalékkal a pártok és a rendőrök, 6 százalékkal a kormány és a bíróság, továbbá még mindig vannak, akik félnek a nem létező pirézektől is.

Tausz Katalin hangsúlyozta: minél inkább félnek az állampolgárok, annál kevésbé érezhetik magukat szabadnak.

A kutatás szerint a jövedelmi helyzet mindenfajta félelem kialakulásában szerepet játszik, minél magasabb a háztartás jövedelme, annál inkább érzik úgy az emberek, hogy van mitől félniük.

A megkérdezettek kétharmada mondta azt, hogy nem fél senkitől, de minden tizedik legalább három felsorolt csoporttal kapcsolatban félelmet érez – ismertette Tausz Katalin.

A szociálpolitikus kiemelte: minél magasabb a megkérdezett iskolai végzettsége, jövedelme, annál több dologtól fél, és annál jobban fél a romáktól is. Véleménye szerint szintén megfigyelhető, hogy minél több ellentétet lát valaki a társadalomban, és minél nagyobb távolságot tart a romáktól, illetve a melegektől, annál több mindentől fél.

A társadalmi ellentétek vizsgálatánál arra jutottak, hogy az emberek harmada 5 vagy több súlyos ellentétet lát a társadalomban. Minél kisebb településen él például valaki, illetve – ettől nem függetlenül – minél alacsonyabb az iskolai végzettsége és a jövedelme, annál több ellentétet vél felfedezni a társadalomban. Ők jelentősebbnek látják a budapestiek és a vidékiek, a szegények és a gazdagok közötti ellentéteket is.

Tausz Katalin beszámolt arról, hogy vizsgálták a diszkrimináció megjelenését is. A megkérdezettek 81 százaléka nem tapasztalt diszkriminációt a saját bőrén, de 74 százalékuk került már olyan helyzetbe, amelyben az látta, hogy mást ér hátrányos megkülönböztetés.

A diszkriminációt elszenvedők leginkább az életkor, az etnikai hovatartozás, szegénység miatt kerültek ilyen helyzetbe, leginkább a hivatalokban, a nyilvános helyeken és az iskolában.

A szociálpolitikus megdöbbentőnek tartja, hogy akik tapasztalták a másokat érintő diszkriminációt, azoknak az 59 százaléka nem tett semmit.

Tausz Katalin kitért arra: két olyan kérdést is feltettek, amelyek nagyon hasonlítanak a miniszterelnök által meghirdetett szociális konzultáció egy-egy felvetéséhez. Az egyik a segély és a munka viszonyára kérdez rá; az emberek 90 százaléka munkahelyeket teremtene és nem több pénzt adna a szegényeknek. A másik a segély kifizetésének módjára vonatkozik; a válaszolók egyenlő arányban választották a három lehetőséget: azt, hogy a segélyt ne pénzben, hanem alapvető szükségleti cikkekben adják oda, azt, hogy maradjon a jelenlegi helyzet, továbbá, hogy osszák meg a juttatást pénz és természetbeni járandóság között.