Lazán kapcsolódik a témához a nyelvi játékosság:

Auto-akkuzatív, vagy auto-tárgyeset, mikor a t-re végződő főnevek nem kapnak tárgyragot:

"Lemosom az ablakkeret." "Kinyitom a lakat."

Meg az, amit elnevezni sem tudok:

"Menj le a boltba kenyér." (i.e. kenyérért > kenyérér' > ~)

Fogd be a szádat/szád/szájad/szájadat. Négyféle alak.

Más...

@ekwa:

Ha összevetem az "en-g-em" és "té-g-ed" szóalakokat más esetragozott névmásokkal (pl én-től-em, te-vel-ed), akkor a fenti két tárgyeset szóalakban "g" hang áll az esettoldalék helyén, mintha "g" lenne a tárgyrag. Lehet hogy régebben entem/téted volt a szóalak, vagy "g" volt a tárgyrag?

Megeszem a kalapom.

A személyes névmások tárgyesete is (egyes számban legalábbis) ezt a rendszert követi: engem, téged - de őt, azaz a birtokos személyragnak eleve van tárgyjelölő "értéke". Ez régi örökség lehet, az obi-ugor nyelvekben hasonlóan van. A 3. személy pedig egyébként is szeret "szabályosabban" működni, vö. én - mi, te - ti, de ő - ők.

Valójában csak E/3-ban kötelező a tárgyrag, minden más számú és személyű birtokosnál elhagyható, nem csak első és második személyűnél. Pl.:

E/1 szedem a lábam

E/2 szeded a lábad

E/3 szedi a lábát

T/1 szedjük a lábunk

T/2 szeditek a lábatok

T/3 szedik a lábuk

Annyi látszik ezen, hogy az E/3 birtokos alak az egyetlen, melyről nem lehet úgy levágni a tárgyragot, hogy ami előtte volt, az változatlan maradjon (rövid vs hosszú mgh). Nem tudom persze, hogy ennek lehetett-e jelentősége vagy sem.

És a fogd be a SZÁD?

Csak egy apró adalék: "hazatalálsz még, szedd a lábodat..." (József Attila: Medáliák)