A mosoly világnapján dalelemzésünk különkiadásában egy zenei mosolyt vizsgálunk meg; és talán nem lepi meg az olvasókat, ha előre eláruljuk, hogy a mi is visszamosolygunk a dalra, amit választottunk. A Mary PopKids és az általunk oly nagyon szeretett, és nagyra értékelt Punnany Massif állt össze ezúttal egy közös mosolygásra. Hallgassuk meg a dalt! (A dalszöveget – szokás szerint – a cikk végén olvashatják.)

No, jó kis mosoly ez, egy kicsit azért fanyar – olyan Mona Lisá-s: mosolyog is, meg nem is. Kicsit össze vagyunk zavarodva tőle, hogy akkor hogy is kell most ezt érteni. Egy biztos: ez nem kacaj, nem nevetés, nem vigyorgás, hanem mosoly, méghozzá titokzatos mosoly. Miből áll össze ez a titokzatosság?

Mona Lisa mosolya
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ahogyan a már elemzett Punnany-sláger, az Élvezd, a Mosoly is egy reggeli, hajnali képpel indul, de itt a hajnal nem csupán napszak, hanem szimbolikus jelentése is van: valaminek a kezdetét jelenti. A második sorpárban pedig már este van, sőt, éjszaka (tábortűz): ez is szimbolikus, valaminek a végét, elmúlását jelenti. Ha pedig ezeknek a napszakoknak a dalban nagyon finoman és plasztikusan megjelenített fényviszonyait elképzeljük, talán még közelebb kerülünk a szimbólum értelmezéséhez.

Hajnal
(Forrás: Wikimedia Commons / Bigroger27509 / CC BY-SA 3.0)

Milyen a hajnal ebben a dalban? A hajnali fény dereng; nem igazi világosság, hanem a sötétség és a világosság közötti átmenet. Benne van a nappal ígérete, de benne van még az éjszakai sötétség emléke is. Az első, rappelt szakasz értelmezéséhez tehát szorosan hozzátartozik a dallamos refrén szövege, amely már nyíltan, általánosan, életbölcseletszerűen fogalmaz:

Boldogságban ébredtem fel,
mosolyog a szél, de a nap már nem felel,
pedig fáradtan estem be az ágyba,
szebb világot vártam, de mindhiába.

Az életbölcsesség pedig a világ dolgainak a körforgásával van kapcsolatban; ennek egy másik aspektusa jelenik meg a refrén második négy sorában, ahol az évszakok ciklikus váltakozásának a képe jelenik meg:

Tejfeles hajnalban játszik az éj,
visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél.
Fátyolos nappal, a vándor útra kél,
itt leszek, ha elmúlik a tél,
majd itt leszek, ha elmúlik a tél.

Így talán már érthetőbb, miért fanyar a mosoly: a körforgás (a napszakoké, az évszakoké) azt jelenti, hogy a dolgok rendre elmúlnak, véget érnek, majd megújulnak, visszatérnek. A mosoly pedig annak szól, hogy mi mindezt tudjuk, és elfogadjuk. A dal még azt is üzeni, hogy ebben az elfogadásban nem vagyunk egyformák:

Tükröm-tükröm, kérlek, mondd meg nékem,
miért mosolygunk mindannyian többféleképpen,

Az élet rendjéhez való különféle hozzáállásokra reflektál a refrén is:

Te nevetsz, én sírok,
te szeretsz, én bírok,
te kifújsz, én szívok,
te hiszel, én bízok.

De bárhogyan van is, bármit is tegyünk, bárhogyan is álljunk hozzá, a fenti értelemben vett mosolygásra szükség van ahhoz, könnyebb legyen elfogadni mindazt, ami az ember fölött áll (napszakok, évszakok stb.).

Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek,
mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,
mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek,
mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.

Sztoa
(Forrás: Wikimedia Commons / Adam Carr)

A mosoly tehát bölcs: belátásból és a természet, a dolgok rendjének elfogadásából ered. Nagyjából  a sztoikus filozófia alapgondolatai jelennek meg itt, dalban megfogalmazva. Ugyanakkor a dalban megjelenő életszemléletre lehet azt mondani, hogy semmitmondó, túl általános. A dal néhány sora valóban táncol a zseniális tömörségű bölcsesség és a közhelyesség határán:

Feltétel nélkül szeretni,

[Egy nevetés, és minden bánat tovaszáll.]

Félmosollyal a semmibe meredni,

[Kell a zuhanás, attól teljes az utazás.]

Ezek – kontextus nélkül – valóban elcsépelt frázisok, jelentés és üzenet nélküli tartalmatlan állítások. A dal szövegkörnyezetében azonban igenis komolyan lehet őket venni – éppen a sztoikus életfelfogás megfogalmazása miatt. (Ehhez hasonló jelenségre egyébként az Élvezd című dalban is bukkantunk.)

Reméljük tehát, hogy a mosoly világnapjára nem egy ostoba smiley-t, hanem egy értelmes és bölcs mosolyt küldtünk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mary PopKids feat. Punnany Massif: Mosoly

Hajnali fény, az élet kék egén
veled, életképregényben élek én,
a tábortűz lángja meg sebzett vadként űz,
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.
Tükröm-tükröm, kérlek, mondd meg nékem,
miért mosolygunk mindannyian többféleképpen,
legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád,
ha túl szűk a szó rád, ne siettesd az órád.

Refr.:
Boldogságban ébredtem fel,
mosolyog a szél, de a nap már nem felel,
pedig fáradtan estem be az ágyba,
szebb világot vártam, de mindhiába.

Tejfeles hajnalban játszik az éj,
visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél.
Fátyolos nappal, a vándor útra kél,
itt leszek, ha elmúlik a tél,
majd itt leszek, ha elmúlik a tél.

 
Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek,
mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,
mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek,
mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.

Te nevetsz, én sírok,
te szeretsz, én bírok,
te kifújsz, én szívok,
te hiszel, én bízok.

Feltétel nélkül szeretni,

[Egy nevetés, és minden bánat tovaszáll.]

Félmosollyal a semmibe meredni,

[Kell a zuhanás, attól teljes az utazás.]

Előre-előre felkelve elesni,
fürkésző szemekkel szívedet keresni.

A szomszéd a főnök! a postás, a kölkök,
a hentes az óriás, a tündérek a törpök,
különböző Istenek, de ugyanaz az ördög,
csak akkor telik be a pohár, hogyha töltöd!!

Refr.