nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Körbeültök egy görbe tükröt

Huszadik, jubileumi dalelemzésünkben a szerelmi témák után visszatérünk a földre, azon belül is Magyarországra, Borsod megyébe. Munkanélküliség, munkaügyi központ, TAJ-kártya – mindez egy vidám rapben.

Molnár Cecília Sarolta | 2012. július 5.
|  

Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy a kortárs költők foglalkoznak politikai-közéleti témákkal, sokszor akár aktuális eseményekkel is. Az valamivel ismertebb, hogy a könnyűzenének is megvannak azok a műfajai, amelyek rendszeresen rendszerellenesek, rendszerkritikusak, vagy egyszerűen szociografikusak. Gondoljunk csak a punkra vagy a rock különböző fajtáira. Ezek azonban ma már kissé nevetségesnek hatnak, annál is inkább, mert néhány szélsőséges politikai nézeteket valló „zenekar” nyílt uszításra használja fel ezeket a stílusokat.

A rock és a punk mellett a hip-hop az a stílus, amelyben rendszeresen születnek közéleti (vagy akár egyértelműen politikai) ihletésű számok. Dalelemzéseink között is szerepelt már ilyen, és most újra elővesszük a témát. Ezúttal egy borsodi munkanélküli fiatal bőrébe bújunk Funktasztikus segítségével; az ő szövegét vesszük közelebbről szemügyre. Funktasztikus nem új gyerek a szakmában; civilben ő Csató Adorján, rapperként futott már Funk N'Stein és Interfunk néven is, és több mint egy évtizede nyomja a szöveget (és a lemezjátszót), működik közre különböző formációkban. Halljuk a dalt! (A szöveget szokás szerint a cikk végén közöljük.)

Arra a kérdésre, hogy hol járunk a dal világa szerint, egyszerű a válasz, mivel benne van a dalban (meg már el is árultuk fentebb). Az azonban már egy kicsit bonyolultabb kérdés, hogy pontosan mikor. Árulkodó lehet a parabolaantenna az erkélyen, a bankomat (ATM), a hatalmas LCD-monitor és a légkondicionáló a munkaügyi hivatalban. Utóbbiakból arra következtethetünk, hogy a 2000-es évek második felében, vagy akár a jelenkorban járunk. A többi tárgyi kellék azonban mind egy korábbi időszakot (is) idéz (szódásszifon, szotyola), vagy erőteljesen lepusztult, régi (a noname villanyborotva, a rohadó garázsajtó, a kocsi). A környezet tehát – néhány kiemelt részletből is láthatjuk – elmaradott. Sokat mondó, hogy ebben a kissé rohadónak lefestett környezetben éppen az önkormányzati hivatal az, ami a legmodernebb: LCD-kijelzőn láthatjuk a sorszámot, és van klímaberendezés.

Körbeültök egy görbe tükröt
Forrás: Wikimedia Commons / Nilfisk / CC BY-SA 3.0

A dalban megszólaló alak ebben a környezetben van otthon – szó szerint: ezt jól illusztrálják az „Anyukával” folytatott párbeszédek (ezekről részletesebben később). Vele kapcsolatban is az a kérdés az érdekes, hogy mennyi idős lehet. Fiatal, na de mennyire? Kamasz? Felnőtt? Tudjuk róla, hogy az anyjával lakik, ő takarít (porszívózás az elején), főz rá (csirkepörkölt nokedlival, mert az a kedvence). De tudjuk, hogy az iskoláit már befejezte:

amire elvégeztem, elévült a szakmám,

És azt is megtudjuk, hogy munkanélküli, hiszen a munkaügyi hivataltól kap levelet, és oda megy be aláíratni a papírjait:

Dolgozik a klíma, kiskönyvemet pecsételi szignózza Dawn-kor [Down-kór?] Pista
„Jöjjön vissza pár hónap múlva –”
Ja, jó „Most nincs munka.”

Ezen kívül még azt is megtudjuk, hogy besorozták. Tehát annyira nagyon fiatal mégsem lehet, ugyanis a sorkatonaságot 2004-ben eltörölték:

anno kibekkeltem „I” betűvel a katonaságot.

Olyannyira nem fiatal, hogy az talán a mai közönség fiatalabbik részének számára magyarázatra szorul, hogy mit jelentett anno az „I” betű: „ideiglenesen alkalmatlan”.

Kék villám
Kék villám
(Forrás: Wikimedia Commons / suzuki philippines / GNU-FDL 1.2)

Ugyanakkor azt is megtudjuk róla, hogy – bőven rendelkezésre álló szabadidejében – rappel, felvételeket készít, ráadásul nem is akármilyen, a műfajhoz illő öntudattal:

én vagyok a műfajnak [a rapnek] a defibrillátor.

A dal – ha egyszerűen akarunk fogalmazni – az egyes szám első személyű beszélő életéről szól, abból ragad ki életképeket: az anyjával folytatott párbeszédeket, a rappelést, a kocsikázást a Kék Villámmal (aminek a márkáját nem tudjuk, de bizonyos tulajdonságai árulkodóak), a munkaügyi hivatalt. És ezek az életképek egy egész régiónak egy egész időszakáról beszélnek: milyen manapság (egyre kevésbé) fiatalnak lenni Magyarország északkeleti részén.

A dal ezt igen pontosan érzékelteti: olyan, mintha megállt volna az idő. A kilátástalanság, és a kilátástalanság kinevetése talán a legszebben a záró rímben fogalmazódik meg:

Élezem a szablyám, azon ábrándozom,
hogy egy napom még lesz TAJ-kártyám.

A refrén pedig ugyanezt az életérzést fejezi ki nagyon találóan – és persze sok iróniával: az „élek és virulok”-ra ironikusan az „égek és pirulok” felel, a Kárpát-kemence pedig kissé a poklot idézi.

Élek és virulok
Élek és virulok
(Forrás: Wikimedia Commons / Nevit Dilmen / GNU-FDL 1.2)

Az Anyukával folytatott párbeszéd pedig az egész rapper-szerepet idézőjelbe teszi, és ezzel kinevetteti. Legjobb példája ennek a cigarettázás motívuma. A rap-szövegben azt halljuk, hogy azért nem mer rágyújtani bent, mert fél, hogy felrobban a konvektor:

itthon rágyújtani sem merek, mert ereszt a konvektor

Később aztán megtudjuk, hogy az anyja nem nézi jó szemmel, sőt, valószínűleg megtiltotta a benti cigizést: „Már megin' becigizté' a szobába?”

Az első strófa nagyon találóan fogalmazza meg az egész számnak a lényegét: körbeülünk egy görbe tükröt, amelyben a 21. század Északkelet-Magyarországának mindennapjait szemlélhetjük meg.

Funktasztikus: Élek és virulok

Az a bitang földalattii monoton szívhang
az ereimben folyik a jazz meg a p-funk
Semmi blikkfang, egyedül a rutin
a régió Borsod, nem Compton , nem Brooklyn.
Ilyen panoráma nincs még egy,
az erkélyen be ne verd a fejed a parabolába,
Mit érzek, ha szívom a fogamat,
nem elég a fedezet, sípol a bankomat.
Nincsen csúzlim, ötvenes muszklim,
felmenőim között muszlim, csak ruszin.
Télen-nyáron, hideg és meleg időben,
telepi munkaruhában, melegítőben
elnézem a statisztát főszerepben játszani,
tudom, hogy a többség szeretne többnek látszani.
Színtiszta statisztika,
körbeültök egy görbe tükröt.

Refrén:
Észak-keleten élek és virulok
a Kárpát-kemencében égek és pirulok
Élek és virulok Észak-Keleten,
a Kárpát-kemencében
égek és pirulok

Azon görcsöl a sok rap-terminátor,
hogy ki állítja meg a nyelvével a ventilátort.
Ellentábor, debil diktátor
én vagyok a műfajnak a defibrillátor.
Kell egy napkollektor
itthon rágyújtani sem merek, mert ereszt a konvektor
Ömlik szifonból a szóda, számban szotyola,
kitépi a hajamat a noname villanyborotva

Köszönök, horkol a tisztviselő
köhögök, tiszta kisegítő,
Hatalmas LCD monitoron várom,
hogy megjelenjen végre a sorszámom.
Dolgozik a klíma, kiskönyvemet pecsételi szignózza Dawn-kor [Down-kór?] Pista
„Jöjjön vissza pár hónap múlva –”
Ja, jó „Most nincs munka.”

Refrén

Nyikorog a szétrohadt garázsajtó,
pöccre indul Kék Villám a varázsautó,
Látod nem szarral gurítok, gurulok,
automata váltós után szoknom kell a kuplungot,
A melegben megpusztulok alufólia kasztniba,
De legalább egy x-szel fiatalabb a masina.
1,3-as halk motorhang
Szerintem Funk, kifogyott a tank.
Észak-Keleten élek és virulok,
annyi a meló nem félek, hogy kibukok,
Imádom a mindenható hatóságot,
anno kibekkeltem „I” betűvel a katonaságot.
Szemembe húzom a sapkám,
amire elvégeztem, elévült a szakmám,
Élezem a szablyám, azon ábrándozom,
hogy egy napom még lesz TAJ-kártyám.

Refrén

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X