-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Van olyan könnyűzenei sláger, amelyikben a beszélő a hazájától való kényszerű elszakadásról énekel. A szövegét nem Balassi vagy Ady írta, hanem egy kortárs költő, aki komoly hazafias lírával bír. Mai dalelemzésünkben megmutatjuk, hogyan szólal meg Erdős Virág verse Kollár-Klemencz László zenéjére.
Sokszor igyekeztünk bizonyítani, hogy a kortárs magyar könnyűzene dalszövegei visszanyúlnak a magyar vagy épp a világirodalom hagyományaihoz. Többször kimutattunk szövegszerű, motivikus összefüggéseket, hogy cáfoljuk az egyik dalszöveg állítását, amely szerint „egyik Grimm-mese sem köszön vissza egyik rímbe sem”. De, igenis visszaköszön! Mai elemzésünk tárgyával kapcsolatban is magától értetődőnek tűnt az irodalmi párhuzam – és legnagyobb örömünkre egy kortárs szerző szövegeivel. Aztán nagyon hamar kiderült, hogy erre a bizonyításra ezúttal nem lesz lehetőség, de szükség sem...
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A Kistehén elnevezésű formáció a Kollár-Klemencz László által vezetett utóda a Kistehén Tánczenekarnak; róluk már egy nyelvi vonatkozású dal kapcsán írtunk.
A Kistehén Ezt is elviszem magammal című dalának a szövegét ugyanis a kortárs líra egyik meghatározó alakja, Erdős Virág írta Kollár-Klemencz László (a Kistehén zenekar frontembere) zenéjére. Innen már nem olyan nagy teljesítmény megmutatni, hogy a dalszöveg hányféle módon kötődik más Erdős Virág-szövegekhez... Sebaj, az elemzés persze ettől még nem marad el. Még annak ellenére sem, hogy a dal egyelőre nem férhető hozzá az interneten stúdióváltozatban, csupán több (nem túl jó minőségű) koncertfelvételt találtunk, többek közt azt a változatot, amelyen Kollár-Klemencz László és Erdős Virág közösen adják elő a dalt. Ugyan már csak pár napot kellett volna várnunk arra, hogy a dal szimfonikus változata – az MR2 Szimfonik Live 2.0 keretében – elérhető legyen, de nem bírtuk ki. Hiába figyelmeztetett a Kistehén Melankolikusok, hogy „időhöz türelem kell”, az most épp nem volt. Hallgassuk meg a dalt koncertfelvételről! (A verset szokás szerint a cikk végén közöljük a Mozgó Világ honlapján elérhető verzióban. – Ettől a dalszöveg minimálisan, de eltér.)
A legelső kérdés, ami nem hagy minket nyugodni ezzel a dallal kapcsolatban, az az, hogy mitől olyan hatásos, mivel éri el azt, hogy akárha egyszer meghallgatjuk, akkor is belemászik a fülünkbe, vagy még beljebb, az agyunkba, és ott zakatol egész álló nap. Egyébként ebben kísértetiesen hasonlít Erdős Virág többi, hasonló felépítésű szövegéhez: a Na most akkorhoz, a Holhoz stb. De mi is ez a hatásos felépítés?
Az ismétlődés varázsos hatásáról már több dalelemzésben írtunk; például a Magam adom, illetve a Hisz sztori című dalok kapcsán. Talán a legszembetűnőbb az, hogy az egész dal szinte nem áll másból, mint egy hosszú felsorolásból: az egyes szám első személyű beszélő elősorolja mindazt, amit elvisz magával valahova, de azt nem mondja meg, hogy hova. A felsorolásokból álló versszakokat a refrén választja el egymástól, amelyben szintén az ismétlés a legfőbb szervező elem. Ha jobban megnézzük a versszakokat, azt is észrevehetjük, hogy a sorok rendkívül szabályosak: minden 5 + 5 szótagú megtört sorpárt egy 7 + 6 szótagú megtört sorpár követ. A sorvégek kivétel nélkül – legalább páronként – rímelnek, de az is előfordul, hogy a soron belül is van rím. Mindez pedig egy nagyon izgalmas, egyenletes lüktetést biztosít a szövegnek – néhol, egyébként főleg a szöveg vége felé, izgalmas áthajlásokkal fűszerezve:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet
Az infantilis vagy annak látszó, sokszor nagyon filozofikus és tömör megfogalmazásokkal tűzdelt, szintén az ismétlésre épülő szövegek a Kistehén Tánczenekarra is nagyon jellemzőek. Gondoljunk csak a Ha én egyszer nagyon megöregszem vagy a Szerelmes vagyok minden nőbe című dalokra. Így technikailag már érthető, hogy miért zakatol egész nap a fejünkben. Olyan, mint egy mondóka: egyszerű, ritmikus, rendkívüli zeneiségű szöveg. Sokszor egyébként maga a kicsinyítőképzős szóhasználat is megidézi a gyerekes, családias nyelvhasználatot: naci–maci, nagyi–gagyi, Karcsi–Marcsi–Balcsi stb. (Ez egyébként nagyon jellemző Erdős Virág más szövegeire is.) Ettől egy pillanatra az lehet az érzésünk, hogy a beszélő gyerekes, naiv vagy infantilis. (Valójában egyáltalán nem az, később kiderítjük azt is, miért.) Azt is érezzük ezáltal, hogy nagyon bensőséges viszonyban van a tárgyával... De ez a fajta ritmikusság még valószínűleg nem lenne elég ahhoz, hogy megjegyezzük, vagy hogy – egyszerűen szólva – szeressük ezt a szöveget.
Ahhoz az is kell, hogy a felsorolásban megjelenő képek tömörek, és hatásosak legyenek. Hogyan hatnak ezek a képek? – Sokféleképpen; vannak olyanok, amelyek az ismerősségükkel fognak meg: a szentendrei HÉV, a (mindörökké) Moszkva tér, Buda helyett Pest. Vannak olyan képek is, amelyek éppen azért hatásosak, mert ismerősek, de a megfogalmazásuk tömör és újszerű; ilyenből nagyon sok van: a keletnémet származású maci, az otthonkában utcára tett nagyi, a megannyi némán átbliccelt év stb. Ezeket a képeket, jelenségeket is ismerjük, de nem ilyen szép és tömör megfogalmazásokban. Vannak aztán olyan képek, amelyek éppen a közhelyszerű, panelszerű megfogalmazásukkal hatnak, így ellentétben állnak az előzőleg idézettekkel: a felhalmozott kapcsolati tőke (származhatna akár egy PR-tankönyvből is), a csokoládébarna bőrű szerető (származhatna akár egy népdalból is) stb. Vannak tömör, absztrakt és filozofikus megfogalmazások is: ezernyi véglet közül a köztest. És végül vannak olyan képek, amelyek ismerősek is, de új megvilágításba is kerülnek, és mindenképp nyomasztóságukkal hatnak: minden igaz magyar ember álma, egy csontig lelakott test, egy lassú burjánzásnak indult sejt, a Duna-parton levettetett cipők stb.
(Forrás: Wikimedia Commons / GNU-FDL 1.2)
A versben megjelenített képek mindegyikéről hosszan lehetne beszélni, az összefüggéseikről, a jelentésrétegeikről is, de erre sajnos itt most nincs mód. Azt azonban már a fenti, szegényes felsorolásból is láthattuk, hogy a beszélő a lehető legszemélyesebb tárgyaktól és emlékektől, a legáltalánosabb dolgokon, a társadalmi-történelmi emlékeken, helyeken át a legelvontabb dolgokig nagyon sok mindent elvisz. Az is kiderült, hogy ezeket a felsorolt elemeket az köti össze egymással, hogy a beszélőnek, az egyes szám első személyű alanynak speciális, bensőséges viszonya van mindegyikkel, ragaszkodik hozzájuk. Most már csak az a kérdés: miért kell elmennie a beszélőnek? És hova kell elmennie?
Természetesen erről a vers, mivel csupa felsorolásból áll, nem szól, így többféle értelmezés is lehetséges. Feltehetjük, hogy valóban egy hosszabb utazásról van szó, és a beszélő a hazájától búcsúzik, és magával viszi az emlékeit.
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
Lehet azonban, hogy ez a búcsú véglegesebb: a beszélő halni készül, és az élete emlékképeit sorolja. Ennek az utóbbi értelmezésnek az alátámasztására több szöveghelyet is tudunk idézni:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet
viszem a Duna-parton
levettetett cipőm
A legérdekesebbnek mégis azt az értelmezést látjuk, amelyben az előbbi két lehetőség (az elutazás és a halál) összekapcsolódik. Azért kell elmenni, elvinni innen a felsoroltakat, mert ezen a helyen nem lehet megmaradni, élni, mert ezen a helyen különben meg kellene halni:
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló követ
A vers zárlata egyébként szintén ezt az értelmezést erősíti meg. A vissza-visszahulló kő helyett Kollár-Klemencz több felvételen is fel-feldobott követ énekel. A változtatás valójában lényegtelen: mindkét esetben Ady Endre A föl-földobott kő című verse idéződik fel, amelynek a vershelyzete fordított, de nagyon hasonló élményt fogalmaz meg:
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
A fentiekben – reméljük – sikerült megmutatnunk, hogy az Erdős Virág szövegére íródott Ezt is elviszem magammal című Kistehén-dal nem szépirodalmi könnyűzene, hanem maga is szépirodalom. A dal léte bizonyítja, hogy a megkülönböztetésnek ebben az esetben sincs értelme. Addig is amíg a szimfonikus változat elérhetővé válik, dúdoljuk és skandáljuk magunkban.
Erdős Virág: Ezt is el…
dalszöveg Kollár-Klemencz László zenéjére
Ezt is elviszem magammal,
viszem magammal,
ha lehet,
ezt is elviszem magammal,
viszem magammal,
ha lehet…
.
viszem a régen
kihízott nacim
viszem a keletnémet
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi exem
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét
.
Ezt is elviszem magammal…
.
viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-
Moszkva teret
.
Ezt is elviszem magammal…
.
apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is
.
Ezt is elviszem magammal…
.
viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet
.
Ezt is elviszem magammal…
.
viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levettetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló követ
.
Ezt is elviszem magammal…
(Forrás: Mozgó Világ)