-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A Kispál és a Borz talán az a magyar alternatív zenekar, amelyik a legtöbbet énekelt a világvégéről. A világvége motívuma az egész életművön végigvonul. A mai napon azonban mégsem egy ilyen Kispál-dalt választottunk, hanem egy karácsonyit...
Karácsonyi énekből rengeteg van: vannak vallásosak és vannak világiak is. Gyerekdalok, népdalok, amelyeknek szövegét mindenki tudja fejből. Közös bennük, hogy akár az ünnep vallási, akár a világi részét éneklik meg: mind vidámak, valamilyen örömről szólnak: vagy a Megváltó megszületésének öröméről, vagy a szeretetből fakadó örömről.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Tavalyi elemzésünkben egy olyan dalt választottunk, amely a karácsony – korántsem vidám – történetét meséli el egy fenyőfa szemszögéből. Idén már korántsem vagyunk ilyen környezettudatosak: legutóbb az Égősor című vidám, de mégis keserű dalt terítettük ki a boncasztalra. E heti elemzésünkben pedig a Kispál és a Borz Én, szeretlek, téged című, 2004-es lemezéről választottuk a Karácsony című dalt. Egy pillanatra próbáljuk elfelejteni, hogy a szám címe az, hogy Karácsony, és hallgassuk meg a dalt! (A dalszöveget szokás szerint a cikk végén közöljük.)
Hát, ez a dal örömtelinek semmiképp nem mondható. Ha nem az lenne a címe, hogy Karácsony, vagy nem tudnánk, hogy ez a cím, nem biztos, hogy rögtön karácsonyi kontextusban értelmeznénk a dalszöveget. Bár egy idő után biztosan gyanút fognánk, hogy a szép dolgokat áruló boltok, a disznóvágás, a szeretet, a szelídség és a bűn emlegetése és az imádkozás mind ugyanoda mutatnak: valamilyen vallási ünnepről van szó, amely a dalban nagyon is profán kontextusba kerül.
A dal első versszakában a karácsony ünneplésének hagyományos, de világi képeit láthatjuk: a boltok, amelyekben ajándékokat vehetünk, a disznóvágás, a vadászat (értelmezhetők a karácsonyi nagy zabálás előkészületeiként), a szeretők szerelmeskedéssel ünneplik a szeretet ünnepét. Na de mi a helyzet a szelídekkel? – Itt már elkezd a dalszöveg igen titokzatossá válni. Egyáltalán: kik azok a szelídek?
A szelídek a dalszöveg szerint a szeretőkkel állnak szemben, a szeretők ellentétei: amíg a szeretők egymásnak esnek (testileg jól megszeretgetik egymást), addig a szelídek félremennek, és csinálnak valamit magukkal (húznak magukon párat), meg a másokkal is (majdnem mindenkit megcsinálnak). És ha elvégzik azt, amit csinálnak (ne legyen még mindegyik meg) – legalábbis a dal beszélője szerint – elveszi a reményt. Ezzel indul a második versszak, aminek a közepén található egy igen talányos Biblia-parafrázis: „boldog, aki lelki szegény”.
A szövegben ez igen váratlanul bukkan fel, de ha felidézzük azt a bibliai szöveghelyet, amelyben ez a mondat elhanzik – Máté evangéliumának 5. részét –, akkor hamar összefüggést találhatunk a szelídek és a lelki szegények között:
1. Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3. Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
Ebben a részben Jézus mind a lelki szegényekről, mind pedig a szelídekről tesz egy-egy állítást: mindketten boldogok, de nem ugyanazért. A dalszövegből az egyértelműen kiderül, hogy ő sem lelki szegénynek, sem szelídnek nem tartja magát. A második versszakban éppen ezért könyörög a szelídeknek, hogy hagyjanak maguk között helyet, hogy maradjon reménye a beszélőnek a boldogságra, az üdvözülésre. Hogy valóban erről van szó, azt a második versszak következő négy sora is megerősíti, amelyben a beszélő – szintén a saját meggyőződésétől eltávolítva (állítólag) – a bűnről beszél:
Állítólag a bűn nem marad
Meg a jóban, nagy alma falat-
Ként fordul ki a mohó szájból
A kéz meg visszateszi párszor
A Kispáltól már-már elvárt áthajlásos szerkesztésű versszakból azt olvashatjuk ki, hogy a beszélő maga nem meggyőződéses hívő, de szeretne azzá válni (vagy legalább a boldogságból részesülni); de hogy ez sikerül-e neki, igazából azon múlik, hogy jó-e (mert a jóban nem marad meg a bűn). A versszak újabb bibliai képet, a bűnbeesés képét idézi fel az almával – nem akármilyen erővel (a bűnre mohó száj, amely kiveti magából az almát, de a kéz visszatolja).
Az utolsó versszak – a beszélő eddigi szavai alapján talán annyira nem meglepően – egy igen profán hasonlattal indul: úgy térdel le a beszélő imádkozni, ahogyan a nők nőgyógyászhoz járnak. Mit akar ezzel mondani? – Talán azt, hogy ritkán, hogy egy évben egyszer: karácsonykor. (Ha továbbvisszük a hasonlatot, akkor a karácsony – amikor a beszélő letérdel imádkozni – ebben a sorpárban a kötelező éves nőgyógyászati szűréshez van hasonlítva...) De ha elszakadunk attól, hogy a dal címe karácsony, akkor úgy is érthetjük, hogy normál esetben egy évben egyszer, de ha baj van, akkor többször.
A dal végére világossá válik, hogy a beszélő a hitet, a boldogsághoz vezető utat keresi, de teljesen el van tévedve. Egyáltalán nem egyszerű számára megtalálni, hogy mi a jó; nehezére esik imádkozni. Méghozzá azért, mert számára a mennyet és a poklot ugyanaz a kulcs nyitja. Ez elég talányos szövegrész. Hogyan lehet ezt érteni? – Talán úgy, hogy ez a kulcs maga a hit. Ha hívővé válik valaki, akkor nyílik meg számára a menny, a boldogság, az üdvözülés lehetősége, de ugyanakkor megjelenik a pokol fenyegetése is.
Kispál és a Borz: Karácsony
Minden úgy lesz, mint ahogy volt
Szépet árul mindegyik bolt
A hentesek mind disznót vágnak
A vadászok is lőnek párat
A szeretők egymásnak esnek
A szelídek meg félremennek
Húznak magukon párat
Majdnem mindenkit megcsinálnak
Könyörgöm a szelídeknek
Ne legyen még mindegyik meg
Maradjon meg némi remény
Boldog, aki lelki szegény
Állítólag a bűn nem marad
Meg a jóban, nagy alma falat-
Ként fordul ki a mohó szájból
A kéz meg visszateszi párszor
Ahogy a nők, hogyha mennek
A nőgyógyászhoz, én úgy térdelek
Le imához, össze a kéz,
Mozdul a száj, de olyan nehéz
Mert a kulcs, ami a mennyet nyitja
A pokolba is jó, fordítva
A kulcs, ami a pokolba jó
Az igazából a mennyből való