nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • VamArm: @Cypriánus: "Vagy ne haragudj, nem tudlak követni...+ Azt látom! A R1a és R1b - a legjelle...
    2019. 08. 25, 13:46  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @bloggerman77: Már megint elragadott az arvisúrás-mesemondó fantáziád. Javaslom, maradjunk...
    2019. 08. 25, 13:19  Hun‒ugor géntangó
  • Cypriánus: @VamArm: Mi van? Akkor most a bolgár és az orosz nyelv nem rokon, mert a beszélői genetika...
    2019. 08. 25, 12:35  Hun‒ugor géntangó
  • VamArm: @Cypriánus: "... kérlek add meg ki is milyen összefüggésben írta a általad idézett szöveg"...
    2019. 08. 25, 12:07  Hun‒ugor géntangó
  • Cypriánus: @Cypriánus: Mármint Kriistina Tambets szerint 55%, mások szerint még annál is több lehet. ...
    2019. 08. 25, 11:43  Hun‒ugor géntangó
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Ne zavartassuk magunkat!
Mivel helytelen, ezért zavaró?

Az oksági viszonyok talán a legelvontabbak, amikről egyáltalán beszélni szoktunk: szinte semmilyen közvetlen tapasztalatunk nem lehet róluk. Nem csoda tehát, hogy az ilyen amúgy is nagy gondolati erőfeszítést igénylő tartalmak kifejezésébe sokan belezavarodnak.

Kálmán László | 2015. november 16.
|  

A kisragadozóhoz érkező levelek között mindig sok olyan van, amelyik egy-egy kifejezés helyessége felől érdeklődik. De sok olvasónk már megtanulta, hogy a nyelv olyan rendszer, amit a nyelvhasználók szokásai alkotnak, semmilyen más szempontja nem lehet tehát egy kifejezés helyességnek, mint hogy használják-e. De akkor miért van az, hogy mégis sok mindent, amit hallunk, idegennek, zavarónak érzünk? László nevű olvasónk kérdése, ha jól értem, erre vonatkozik:

Az utóbbi időben sokat hallani a következő fordulatot: „azért ..., hiszen...” az „azért ..., mert”, vagy az egyszerű „mivel” helyett. Tudom, hogy Önök szerint a nyelv dinamikusan változik, és amit a nyelvhasználók használnak, az nem lehet helytelen. Számomra a „hiszen” ilyen szerkezetben való használata mégis zavaró. Mi erről az Önök véleménye?

A válasz voltaképpen elég egyszerű. A nyelvre nemcsak az jellemző, hogy kizárólag a használói szokásai alkotják, hanem az is, hogy a használók rengeteg apróbb csoportból tevődnek össze, amelyeknek a nyelvhasználata többé-kevésbé eltér egymástól. A dolgot bonyolítja, hogy minden beszélő több csoportba is beletartozik, ráadásul egyéni szokásai is lehetnek. Minél jobban megszoktuk a saját csoportunk, csoportjaink nyelvhasználatát, annál furcsábbnak tűnik a másoké.

És hogy még egyet csavarjak a dolgon, a csoportok általában nem is tekintik egymást egyenrangúnak. Egyes csoportok felnéznek mások nyelvhasználatára, mások meg lenézik, lebecsülik egy másik csoport nyelvhasználatát, de ezeket az érzéseiket általában nem lehet jól megindokolni, az eredetük általában nem nyelvi alapú, hanem más természetű értékítéletek átvitele a nyelvhasználatra. Vannak szélsőséges esetek, tehát a szépirodalom nagy részére nyilván a bravúrosan nagy szókincs és árnyalt kifejezésmód jellemző, míg alkoholisták kocsmai beszélgetése sokszor a végletekig sematikus. Ugyanakkor sokan lenézik az iskolásgyerekek és más fiatalok nyelvhasználatát, csak azért, mert sok divatszót és újítást használnak, pedig ebben a csoportban sokszor fantasztikusan találékony és érzékletes kifejezéseket hallunk. Mások pedig felnéznek a politikusok szakszerűnek vagy veretesnek tűnő nyelvhasználatára, pedig az általában meglehetősen igénytelen, és tobzódik benne a jogi bikkfanyelv és a patetikus ál-régieskedés.

Ál-régieskedés
Ál-régieskedés
(Forrás: Wikimedia Commons / Hamartia / CC BY-SA 3.0 )

Ami magát László kérdését illeti: igen, zavaró lehet, hogy az oksági viszonyokat kifejező kötőszavakat egy kicsit össze-vissza használják. Ne felejtsük el, hogy az oksági viszonyok talán a legelvontabbak, amikről egyáltalán beszélni szoktunk. Szinte semmilyen közvetlen tapasztalatunk nem lehet róluk. (Kivételt képeznek a saját cselekedeteink, érzéseink lelki okai, de azokról is inkább csak hisszük, hogy helyesen érzékeljük őket.) Nem csoda tehát, hogy az ilyen amúgy is nagy gondolati erőfeszítést igénylő tartalmak kifejezésébe sokan belezavarodnak. Nagyon sokszor keverik az emberek az okot a céllal, és sok nyelvben ennek nyelvi nyoma is van, például a magyarban a Miért? kérdés vonatkozhat okra is, meg célra is. Gyakori az ok és az okozat felcserélése is (amikor a mer(t) kötőszót nem a megfelelő tagmondat élére helyezik).

Nekem is szokatlan, amikor a mivel vagy a hiszen szót, amiket én nem páros kötőszóként használok, egy másikkal párban használják (pl. Azért emelték fel az árát, mivel az áram is drágább lett). Felfigyelek rá, megakadok rajta, konstatálom, mert eltér az én nyelvhasználatomtól. De tudom, hogy mások, bár nem használják, elsiklanak fölötte. (Azt hiszem, a nyelvérzék egyik fő összetevője az, hogy valaki odafigyel-e a hallottak nyelvi megformálásra, és ennek jó jelzője az, hogy észreveszi-e a saját nyelvhasználatától eltérő kifejezéseket.) De hogy „zavaró” lenne, mint Lászlónak, azt eddig nem éreztem.

Ne zavartassuk magunkat!
Ne zavartassuk magunkat!
(Forrás: Wikimedia Commons / Elias Bizannes / CC BY-SA 2.0)

Megértem Lászlót, el tudom képzelni, hogy vannak, akik nemcsak észreveszik az eltéréseket, hanem zavarja is őket. És én nemcsak azokkal vagyok toleráns, akik tőlem eltérően beszélnek – annak ellenére, hogy ezt sokszor a szememre vetik –, hanem az olyanokkal is, mint László, akiket zavar, ha valaki másképpen beszél, mint ők. Csak egy dologgal szemben nem tudok megértő és toleráns lenni: azzal, ha valaki leszól, támad, bánt másokat azért, mert más nyelvváltozatot használnak, mint ők. Ezért Lászlónak is csak azt tudom tanácsolni, hogy ha megakad egy-egy azért ... hiszen ... szerkezeten, vagy akár zavarja, akkor se szóljon rá arra, akitől ilyet hall.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X