Egy névtelen olvasótól kaptuk a következő kérdést:

Kérdésem a következő: ha egy szerződésben a felek megnevezése, mint pl. vevő, eladó, szolgáltató, stb. konkrét személyt helyettesít (pl.: Kovács Ferenc, született 1950 június 4., Hársfa utca 4, Esztergom, a továbbiakban „vevő”), akkor a további szövegben ki kell-e tenni a névelőt a vevő, eladó stb. elé, vagy sem?

Nem vagyok járatos a polgári jogban, de tartok tőle, hogy a szerződésekre vonatkozó jogi előírások nem tartalmaznak eligazítást olvasónk kérdésére vonatkozóan. Ezért a helyes válasz valószínűleg az, hogy mindegy.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mint általában a „helyes” használatra vonatkozó kérdéseknél, itt is érdemes a gyakoriságot figyelembe venni. Én sok hasonló szerződésszöveg átnézése után arra jutottam, hogy a legtöbbször nem használnak névelőt, bár arra is bőségesen van példa, hogy igen.

Az az érdekessége ennek a továbbiakban-szerkezetnek (magamban így neveztem el, mert leggyakrabban az a továbbiakban kifejezéssel vezetik be), hogy egyfajta névadást testesít meg. Vagyis ha azt írom, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája, a továbbiakban „Charta”, az annak a rövidebb változata, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartáját ezennel – ennek a szövegnek a végéig, ideiglenesen – elnevezem „Chartának”. Vagyis ez a kifejezés egy cselekedetet valósít meg, tipikus performatív megnyilatkozás, ahogy John Austin óta nevezi a modern szakirodalom. Ennek a cselekvésnek az a hatása, hogy a szöveg fennmaradó részében a két kifejezés egyenértékűnek minősül (attól függetlenül, hogy más szövegekben nem).

Vevő és eladó? Vagy vevő és eladó? Esetleg a Vevő és az Eladó? Netán a vevő és az eladó?
(Forrás: Wikimedia Commons / ClaudiaMesse)

Az olvasó kérdése persze nem erre irányult, hanem a névelő használatára. De talán érthetőbbé válik ebből az is, hogy ki mikor használ névelőt ebben az esetben. Én úgy vettem észre, hogy személyre utaló megnevezésnél kevésbé szokásos a névelő használata, mert ilyenkor személynévszerű az ideiglenesen bevezetett megjelölés. Amikor azt írjuk, hogy a továbbiakban: „Szerződő Felek”, akkor igen gyakran nagybetűs írásmódot használunk, mint az igazi személyneveknél, és nem teszünk névelőt a név elé, pedig formailag olyan, mint a szokásos köznévi kifejezések, és névelő használatát kívánná meg. Egyébként a szöveg fennmaradó részében is így szokták használni a bevezetett nevet: Szerződő Felek kijelentik, ...

Amikor nem személyre utal a rövid elnevezés, akkor sokkal gyakoribb a névelő használata, bár a nagybetűs írás ilyenkor is általánosnak mondható: az Európai Unió Alapjogi Chartája, a továbbiakban „a Charta” vagy a továbbiakban „Charta”. De tapasztalatom szerint akármelyik változatot használják is a név bevezetésekor, a szöveg fennmaradó részében mindenképpen használják a határozott névelőt, például A Charta kimondja a testi és szellemi sérthetetlenség jogát.