Modernebb lifteken sokszor látni, hogy a földszint nem F-fel van rövidítve, hanem számmal: 0. Ha pedig az épületnek van pinceszintje vagy alagsora, akkor láthatjuk a –1. kiírást is. Kata kérdezi tőlünk, hogy hogy kell ezt kiolvasni: mínusz egyedik szint vagy mínusz első szint? Ő maga úgy érzi, hogy egyik sem igazán jó, szívesebben olvassa ki a negatív szám sorszámnévi alakját alagsor-ként. Ez a liftes esetet meg is oldja, el tudja kerülni a két nemszeretem alakot, de hogyan mondjuk – kérdezi – a Sziget fesztivál –1. napját? Mínusz egyedik nap? Mínusz első nap?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az olvasónk által képviselt „egyik sem hangzik igazán jól” átfordítható könnyen abba, hogy „mindkettő elfogadható”, mert mindkét változat létezik. A Sziget fesztivállal kapcsolatosan például mi gyakrabban hallottuk, olvastuk a mínusz egyedik nap alakot. Az emeletekkel vagy szintekkel kapcsolatosan azonban mindkét kiejtésváltozatot halljuk.

A dilemma abból adódik, hogy a mínusz egyedik/első esetében kétfelé kell alkalmazkodni. Egyrészt a sorszámnevekhez:

egy – első

kettő – második

három – harmadik

tíz – tizedik

huszonegy – huszonegyedik (*huszonelső)

Másrészt a negatív számokhoz:

egy – mínusz egy

kettő – mínusz kettő

három – mínusz három

tíz – mínusz tíz

huszonegy – mínusz huszonegy (*mínusz huszonelső)

Így persze könnyű...
(Forrás: Wikimedia Commons / Beatrice Murch / CC BY 2.0)

A fentiekből látható, hogy a sorszámnévképzésben vannak kivételek, a negatív számok esetében ilyesmit nem találunk, ez egy teljesen szabályos sor – a tőszámnevek esetében. De mi van, ha ezt a kettőt összekombináljuk?

A magyarban – ellentétben például az angollal – az összetett sorszámnevek képzésénél nem maradnak meg a kivételes alakok: huszonegyedik, és nem *huszonelső, míg az angolban twenty-one, de twenty-first.

Ebben az esetben egy sorrendi dilemma merül fel: először képezzük a mínusz számot, és utána a sorszámot vagy fordítva. A kétféle sorrendezés két különböző eredményre vezet. Ha negatív számból képezünk sorszámnevet, akkor a fenti második példa szerint teljesen szabályos sort várunk:

mínusz egy – mínusz egyedik

mínusz kettő – mínusz kettedik

mínusz három – mínusz harmadik

mínusz tíz – mínusz tizedik

mínusz huszonegy – mínusz huszonegyedik

Ha azonban a sorszámnévből képezünk negatív sorszámneveket, akkor a következőre jutunk:

első – mínusz első

második – mínusz második

harmadik – mínusz harmadik

tizedik – mínusz tizedik

huszonegyedik – mínusz huszonegyedik

Látható, hogy végtelen sok esetből csupán kettő olyan van, ahol a szabályok kétféle rendezése két különböző eredményt hoz. Az összes többi esetben egybeesnek az alakok. A bizonytalanságunkat ez okozhatja.