Nyelv és lélek című sorozatunkban eddig igen egyoldalúan válogattunk Kosztolányi Dezső nyelvi tárgyú esszéiből: mindig az írásait összegyűjtő kötet első feléből, a Nyelv és lélek című részből választottunk, azaz azok közül az írások közül, amelyek közvetlenül a nyelvről szólnak. Ezúttal azonban kitekintünk Az írásról és az olvasásról szóló részbe, és megvizsgáljuk Kosztolányi egyik legrövidebb – ha nem a legrövidebb – írását, amely arról szól, hogy miért is ír valaki...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az 1934. november 18-án a Pesti Hírlapban megjelent pár soros írás kissé paradox jelenség: az írásról ír benne Kosztolányi; arról a tevékenységről, amely neki tényleg az asztala – de ezt nagyon szűkszavúan teszi. Talán nincs mit írnia az írásról? De akkor miért ragadott tollat, és miért írta meg a Miért írunk? című félpercest? – Értelmezésünk szerint nagyon is van mit mondania, csakhogy a mondanivaló kiköveteli a lehető legrövidebb formát.

William Burke kézírása
(Forrás: Wikimedia Commons)

Mielőtt azonban magát a cikket bemutatnánk, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hogy értheti Kosztolányi az írást. – Kézenfekvőnek tűnhet, hogy a művészetről, a szépírásról beszél. Ez azonban korántsem ennyire egyértelmű: szándékosan általánosan említi az írást: tevékenység és produktum értelemben is. Fontos, hogy a rövid cikkben újra is definiálja, hogy kit nevezhetünk valódi költőnek, eképpen:

Minden írás, mely mögött nincs az egész élet titka, értelmetlen. Mit fecseg az, aki érti az életet? Az igazi költő nem érti az életet, s azért ír, hogy az írással mint tettel megértse. (Nem azért, hogy másokkal, mint valami tanítómester, megértesse.)

Az írás ennyi: értelmet adni az érthetetlennek vagy a meg nem értettnek a szavak által. Így bárki költő, akinek ez sikerül. Ha valaki ért vagy tud valamit, azt közölheti ugyan, de az felesleges fecsegés, nem írás – a fenti értelemben.  Az írás tett – ahogyan az már a legutóbb vizsgált esszében is kiderült – a megértés aktusa.

Kosztolányi Dezső, író
(Forrás: Wikimedia Commons)

Mi tehát ez a rövidke cikk: írás vagy sem? Kosztolányi definícióját alapul véve paradox módon ez a cikk nem írás, hiszen ebben a tanítómester szólal meg, aki bizony érti a dolgokat, aki tudja, miért írunk, és ezt most elfecsegi. A cikk értelmezésünk szerint azért olyan rövid, mert Kosztolányi igazán nem akart erről az ügyről sokat fecsegni, ő írni akart.

Forrás

Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 397. oldal