A nő keble fehér selyem vizitkébe volt takarva – olvashatnánk egy 19. századi regényben, és ez igen izgalmas olvasmány lenne. És nem csupán azért, mert nem tudjuk, hogy az asszony kebléből mennyit enged látni a rejtélyes vizitke, hanem azt sem nagyon tudjuk, hogy egyáltalán mi az a vizitke. Persze a szövegkörnyezetből azt kikövetkeztethetjük, hogy a vizitke valamilyen felsőruházat. De honnan ered ez a furcsa, ma már nem használatos elnevezés? És kik hordanak vizitkét?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A megfejtés elég kézenfekvő: a vizit (’látogatás’) szóhoz járul a -ke kicsinyítőképző, ebből jött létre a vizitke szóalak. Ahhoz hasonló képzés ez, mint az otthonka, amely az otthon tőből és a -ka kicsinyítőképzőből jött létre. Az otthonka az a – jellemzően női – ruhadarab, amelyet otthon viselünk.  Ebből már nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a vizitke pedig az a ruhadarab, az a kis kabátka, amit vizitekkor viselünk. A vizit persze ma már nem használatos bármilyen látogatás, vendégeskedés esetében, kizárólag a kórházi orvosi vizit a köznyelvben bevett kifejezés. De a vizitkét nem az orvosok, és nem is a nővérek viselik! A vizitkét azok a nők öltötték magukra, akik látogatóba mentek valakihez.

Vizitke
(Forrás: tancosokboltja.gportal.hu)

A szó első írásos előfordulását A magyar nyelv történet-etimológiai szótára 1857-ből regisztrálja. A szótár szerint a szó létrejöttében szerepe lehetett a német vizitli (’vizitke’) alaknak, ami a bajor-osztrák visiterl (’női kabátka’ alakból jöhetett létre. A magyar köznyelvben a szónak elég rövid pályafutása volt: a 19. században jelent meg, és a ma már csak népviseleteket bemutató oldalakon találjuk nyomát.