Ildi nevű olvasónk kérdezi:

Ma is lehet találkozni a "panyókára vet" kifejezéssel: ez azt jelenti, hogy nem bújik bele a ruhájába, csak a vállára veti. De mi az a panyóka? A váll régi neve?

A kérdés teljesen jogos. A magyar nyelv történeti-etimológia szótára (TESz.) szerint a panyóka a panyó kicsinyítő képzős alakja, a panyó pedig a ponyva alakváltozata. A ma is használt jelentése abból származik, hogy amikor ponyvába csomagoltak valamit, azt a vállon átvetve cipelték. A hasonlóan hordott ruhát hívták panyókának is, de ezt az elnevezést használták ’pongyola’ jelentésben is.

Idén a panyókára vetett papagáj a divat
(Forrás: Wikimedia Commons / turtlemom4bacon / CC BY-SA 2.0)

Maga a ponyva szláv eredetű, ószláv alakja pońava [ponyava], jelentése eredetileg ’lepedő, vászon’. Ennek eredete vitatott. A magyarba a délszlávból, esetleg a honfoglalás előtt az óoroszból kerülhetett. A magyarba valószínűleg ’takaró’ jelentésben került át. Irodalomesztétikai terminusként való használata 1852-ből adatolható, először Arany Jánosnál fordul elő, de már a megelőző évtizedből vannak adatok a  ponyvai irodalom, illetve ponyvairodalom kifejezésekre.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ha már szóba került a nyelvvédők és műkedvelő stiliszták kedvenc ruhadarabja, a pongyola, vessünk egy pillantást e szó eredetére is! A TESz. szerint ez a bugyolál, bonyolít, batyu szavakkal rokon, és jelentésükben úgy kapcsolódik hozzájuk, hogy olyan ruhadarabot jelöl, mely csak lazán bugyolálja be viselőjét. Melléknévi jelentéseiben korábban fordul elő: ’fesztelenül könnyed’ (1788), ’hiányosan, hanyagul öltözött (személy)’ (1791), ’szabálytalanul kunkorodó (növényszár)’ (1799-1800). Csak ezután jelenik meg főnévként, ’reggeli ruha; kényelmes, bő, elöl nyíló női háziruha’ (1805), illetve ’fesztelen magatartás’ (1851) jelentésben. A nyelvművelők által használt ’kevésbé szabatos (nyelvhasználat); köznapiasan megfogalmazott (szöveg)’ jelentés 1832-ben bukkan fel először.