Nekem akaratlanul is eszembe jutatta, hogy a szlovénban, horvátban, vendben vannak dete, detece, dejte, dejtece, ditece, dece szavak, amelyek mind kisgyermeket jelentenek, de ha a ded nem főnév akkor nem kapcsolható össze a kettő. A szláv nyelveknél (különösen a vendnél) tapasztalom azt, hogy ők is sok esetben csak a melléknevet használják, míg az utána következő főnevet elhagyják. Az alábbi példa alapján a málo dejte (kicsiny gyermek) szónál gyakran elhagyják a főnevet és csak a melléknév a malo kerül használatba (tárgyesetben máloga).

és hogy hívják a halott csecsemőt?

- kisdead

Nem kicsinyítő, nem toldalék, nem kettőzés. Vagy ha igen, akkor a magyar nyelvújítók nyilván elmentek gyorsan nyelvújítani a hébert is. De hova? Akkor épp nem is volt meg az országuk. S a Bibliába sem valószínű, hogy ők írták volna bele a sok DD gyökű szót.

A héber DD gyökszavai: dad = mell, didi = enyém, dida = tipegett, dod = nagybácsi, duda = kosár, dud = üst.

A magyar DD gyökszavak: dada, dedó, didi, dodó(galamb), dádá, déd (szülő, unoka), duda. Bővített szavak: dadog, diadal, dúdol, dudva, dédelget, didereg, dudor.

A héber és a magyar DD gyökszavak elvont jelentése ugyanaz:

kisgyermek felnevelése.

Ide vezet, hogy 150 éve nem vagytok hajlandók tudomásul venni azt, hogy a magyar egy gyöknyelv,

sem azt, hogy bármely két gyöknyelv keresztül-kasul "igazolja egymást".

@Krizsa:

"A héber és a magyar DD gyökszavak elvont jelentése ugyanaz:

kisgyermek felnevelése."

A "deszt/ ded(t)" késztetés eredmény páros is alátámasztja, hiszen a "deszt"-ilál (tisztít elvonással)/ "dez"-informál (elvon, megvon információt) késztetés arra, hogy a világot megszépítve, mesékbe szőve mutassa be. Az eredmény folytonos "de".. a gyerek részéről, mert "detto" gondolkozik..:))

aztán a mai nelvészek visszaszaladtak az időben, és hasonulást hamisítottak a ded szónak, hogy képzőnek tűnjék: apródad, pirosdad (de veresded), sugárdad. Pusztán a gyökelmélet eltussolása érdekében.

@mederi: Ez nem megy. A DD gyökváz jelentése: kisgyermekkel kapcsolatos. Magyar képzőként: kerek és kicsi egyszerre.

Gyökvázat nem lehet szétszedni, mert akkor elvész az a közös értelem, amit jelentett (bármilyen nyelven).

@gligeti: Az általad felsorolt mondvacsinált "szavak" a magyarban sántítanak, vagy egyáltalán nem léteznek. Sugárdad? ostobaság. Ezek csak az angolból iderángatott generatív nyelvészkedés idétlenségei. Chomsky már hatszázszor is javítgatta a sületlenségeit, amin nincs mit javítani. Ideje, hogy természetes módon el-, és letűnjön végre.

Tehát a -DAD képző, pontosan a gyökváz jelentése alapján csak kerek-és-kicsi lehet: pl.: kerek-ded: olyan kerek dolog, ami kicsi is.

Vagy nem színem előtt nőttél-e sugárdad alakká,

Nem mosolyogtál-e még kicsi lányka reám?

(Czuczor Gergely, 1840.)

Mondom, a generatív nyelvészek visszahamisították, nyilván.

Akkora hatalmas melóba Cz-G-ék is berakhattak egy rakomány hibát és beleálmodást. Ebben megelőzte azt a szerencsétlen Chomskyt, na és... Tudod, mit? Az én Gyöknyelvészetemben is van egy csomó melléfogás, amiket már első olvasásra látok már és a következő kiadásban nem lesznek benne.

Mi van, a Cz-G már nem elavult?

Egyébként Varga András honlapján pont a Cz-G szótár mellett szerénykedek: Gyökszótár.hu vagy

andvarga3.friweb.hu/gy0/start.html

A "kerek-ded, gyermek-ded" szavak végén a "ded" szerintem azt jelenti, hogy:

-"hasonló valamihez, közel olyan".

-Pl. a

"té-l" == te-szt (te tesztelsz)/ te-dt (tedd!, tedje! (tegye!), tette)

"szű-l"==szü-szt (süss! sz=s) / szü-dt (süt, szüd (dél jelentéssel)) késztetés-eredmény párokhoz hasonlóan, a

-"dé-l" ==de-szt (a Nap "dé" határozott uticéllal "utazik")/ de-dt

(dett(ó) "hasonló, ugyanaz" (az útja) jelentéssel, hogy "meghaljon") lenne, amiből szerintem a

-"-ded" =="hasonló, közel olyan" jelentéssel joggal lekövethető..

(Persze "szó adatolásról" nem lehet beszélni, hiszen többezer éves képződmény szerintem az "-szt/ -dt" "képzőkaptafa", aminek segítségével mégis nyomonkövethető a "ded" keletkezése, ahogyan sok más kifejezésnek is.):)