A Kínától 1949-ben elszakadt tartományban továbbra is az évszázadok óta szinte változatlanul hagyott tradicionális írásjegyeket használják, miközben a Kínai Népköztársaság területén a Mao Ce-tung által az ötvenes években bevezetett egyszerűsített írásmód vált hivatalossá. Az utóbbi általában a mindennapi életben könnyíti meg az írást, mivel a gyakrabban használt kifejezéseket kevesebb vonással, gyorsabban lehet leírni. A tradicionális írásjegyek viszont az évezredes hagyományok, az írás szépsége és a szavak jelentésének eredete miatt fontosak.

Kínában a cégtáblákon, logókon és az olyan helyeken, ahol a szépségnek is jelentősége van, általában a tradicionális írásjegyeket veszik igénybe, miközben a tajvani tisztségviselők a hivatalos okiratokat is egyszerűsített írással töltik ki.

Kínában számos kezdeményezés született a hagyományos írásmód visszaállítására. Érvként előszeretettel említik a szeretet írásjegyét, amelyből az egyszerűsítésnél éppen a szívre utaló rész marad ki.

Az egyszerűsített és a tradicionális írásmód közötti váltás a számítógépek használatával már nem jelent akadályt, a Tajvani-szoros két partján élők közötti ellenséges viszony és a több évtizedes elszigeteltség ellenben olyan, a beszélt nyelvben megjelenő változásokat eredményezett, amelyek a kulturális és a gazdasági együttműködés szorosabbra fűzésével párhuzamosan időszerűvé tették egy kínai–kínai szótár létrehozását. A pekingi és tajpeji küldöttek a dél-kínai Csangsában július közepén tartott kétnapos konferencián állapodtak meg a kapcsolatokat erősítő szótár létrehozásáról, amelybe olyan kifejezések is bekerülnek, mint például az ananász, amely Tajvanon feng-li, a szárazföldön viszont po-lo (bo luo).

A fórumról kiadott közleményben sürgették, hogy fokozatosan csökkentsék a tradicionális és az egyszerűsített karakterek közötti különbségeket, arra azonban nem tértek ki, hogy ezt milyen formában képzelik.