nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nemzeti történelemkönyv 1.
Magyar, nemzeti dinasztia

2013-ban jelent meg Gerő András történész „Nemzeti történelemkönyv” című kötete, mely hat rövidebb írásban közelíti meg a nemzeti karakter megnyilvánulását a történelem különböző korszakaiban. A kötetet olvasva arról elmélkedhetünk, mitől válik bármi is nemzetivé vagy nemzetietlenné, illetve mitől is nemzeti a nemzeti.

Horváth Krisztián | 2013. december 19.
|  

Gerő András (1952) az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora, Széchenyi-díjas történész.

Gerő András kötetének előszavában az a következőképpen magyarázza meg könyvének címét (Nemzeti történelemkönyv):

Ebben a könyvben kivétel nélkül olyan írások szerepelnek, amelyeket az a felismerés köt össze, hogy a nemzet spirituális kategória is, sőt, spiritualitás nélkül nem is létezne. A spiritualitás igénye sok esetben ösztönöz a nemzeti történelem esztetizálására. […] A könyv címe: nemzeti történelemkönyv. Azért nemzeti, mert nemzeti érzésvilágunkkal átitatott témákat elemez. Azért történelemkönyv, mert mindegyik téma történelmünk egy-egy időszakához, vonulatához kötődik. […] A nemzeti spiritualitás kivétel nélkül mindegyik témakörben megjelenik –, ám ez gyakorta együtt jár a nemzeti amnéziával is. Ami számunkra kellemetlen, vagy ellentmond érzelmeinknek, töröljük. […] Ez nem bűn, hanem emberi esendőségünk – ez esetben éppen nemzeti köntösben megjelenő – bizonyítéka.

(8–9. oldal)

A kötetben szereplő első írás az Árpád-házzal és az Árpád-házat nemzeti dinasztiának tartó értelmezéssel foglalkozik.

Nemzeti, magyar dinasztia

A szerző már rögtön az értekezés elején arra a megállapításra jut, hogy ami inkább tűnik biztosnak az Árpád-ház kapcsán, az az, hogyan nevezték e dinasztiát az egyes történelmi korokban, semmint az, hogyan nevezték magukat a dinasztia 1000 és 1301 között élő tagjai. Szent királyok nemzetsége, Turul-nemzetség, Árpád-ház – olyan elnevezések ezek, melyekkel egymást követő történelmi korszakokban illették nemzeti dinasztiánkat. Ez az a dinasztia, melyet közkeletűen – az azt követő dinasztiákkal szemben különösen – magyar uralkodócsaládnak szokás tartani, az árpádsávos lobogót pedig „manapság is sokan nemzeti lobogóként használják”.

Árpádsávos lobogó
Árpádsávos lobogó
(Forrás: Wikimedia Commons)

Gerő András írásában rávilágít, hogy a modern értelemben vett nemzettudat csak a 18. század utolsó negyedében kezd formálódni, tömegeket megérintő jelenséggé pedig a 19. század közepére válik. Az ekkor formálódó nemzeti öntudatban a magyar és a magyarság értelmezése is több síkon zajlik: nyelvileg, kulturálisan-politikailag és etnikailag. Amikor az újkori nemzettudat által formálódó magyarságértelmezést az Árpád-ház uralkodóira próbáljuk alkalmazni, minimum anakronizmust követünk el. Egy elvi kísérletet azért megér, s erre a szerző maga is vállalkozik.

Az Árpád-ház mintegy 23 királyának nyelvi hovatartozását vizsgálva az alábbi megállapításra jut a szerző:

Nincs arról hitelt érdemlő információnk, hogy ezek az emberek milyen nyelven beszéltek. Azt tudjuk, hogy királyként, az általuk kibocsátott törvényekben és oklevelekben [jobbára] latinul nyilvánultak meg, ami teljesen megfelelt a korabeli európai kulturális normáknak. Hivatalos minőségben tehát a latint használták, magánemberi minőségükben viszont vélhetően több nyelvet is beszélhettek. […] Egyértelműnek és életszerűnek tekinthető, hogy az Árpád-dinasztia tagjai nem kizárólag a magyar nyelvet vallották sajátjuknak.

(17–18. oldal)

Nehéz a nemzeti ügy felkarolását is kizárólag az Árpád-dinasztia tagjainak (ráadásul a dinasztia összes tagjának) tulajdonítani – véli a szerző, aki sokkal inkább arra az álláspontra helyezkedik, hogy „[ú]gy tűnik [...], hogy történelmünk visszafelé történő nemzetiesítése, nacionalizálása a modern nemzetfogalom létrejöttének szükségszerű következménye volt”.

Nem kevésbé vitatott az Árpád-ház uralkodóinak etnikai háttere sem. Abból kiindulva, hogy csak az anya biztos, Gerő András megvizsgálja a rendelkezésre álló adatok alapján a 23 Árpád-házi király édesanyjának származását. Miután a kor más országaira és dinasztiáira is jellemző házasodási mintákat követték, az Árpádok vérvonalában az édesanyák közt döntően nem a magyar etnikum dominál.

Ahogy tehát az Árpádok anyanyelvének és nyelvhasználatának magyar jellegét, úgy a dinasztia összes tagjának a nemzeti ügyért való erőfeszítéseit és az uralkodók etnikai hátterét illetően sem mondhatjuk el egyértelműen, hogy bármivel is magyarabb, bármivel is nemzetibb lenne, mint például az Anjou-ház és uralkodói.

Hivatalos és nem hivatalos, nemzeti és nemzetietlen történetírások

A modern nemzetfelfogás és nacionalizmus megszületésével a történetírás is újabb és újabb kihívásokkal szembesül. A hivatalos történetírás azonban a modern korban sem egységes. Az első világháború előtti, a két világháború közötti vagy éppen a marxista történetírás más-más szempontból értékeli és értelmezi az Árpád-ház történelmi szerepét. Gerő András rövid historiográfiai áttekintés után lakonikusan csak annyit állapít meg:

Bizonyossággal csak azt mondhatjuk, hogy jelen tudásunk szerint a nemzeti kategória használata indokolatlan. Az előző mondatban fontos szó a tudás és a bizonyosság. Mindkettő a tudományos gondolkodás alapértéke. Nem az a döntő, hogy valamiről változik a véleményem, hanem az, hogy ez a változás racionálisan érvelhető módon történjék; történeti összefüggésekre, bizonyítható fogalmi különbségekre épüljön.

(28. oldal)

 

Egy nemzetietlen és magyartalan Árpád-házi: Orseolo Péter hűbérül kínálja fel Magyarországot III. Henrik császárnak
Egy nemzetietlen és magyartalan Árpád-házi: Orseolo Péter hűbérül kínálja fel Magyarországot III. Henrik császárnak
(Forrás: Wikimedia Commons)

A hivatalos történetírás körén kívüli, alternatív történetírásokban az Árpádokat előszeretettel tekintik nemzeti dinasztiának. Ezzel kapcsolatban a szerző legfőbb kérdése így hangzik:

De valójában mi szükség arra, hogy az Árpádokat, így vagy úgy magyarnak tartsák? A nem hivatalos történelemértelmezésben – még akkor is, ha nemzeti szempontból különbséget tesznek az Árpád-ház különböző tagjai között – a nemzeti tartalomnak sajátos funkciói vannak.

Az egyik cél annak bebizonyítása: ami idegen  (nem magyar), az rombolja a magyarságot. Ez persze feltételez valami állandó – definiálatlan – nemzeti esszenciát, öntörvényű magyar lényeget, amit az idegenek el akarnak venni tőlünk, el akarnak pusztítani.

(30. oldal)

Aki tehát erre az álláspontra helyezkedik, és az alternatív történetírás meseországában keresi saját spirituális igazát, az a szerző szerint kevéssé foglalkozik „a felhalmozott tudásanyag cáfolatával”, inkább törődik vélelmezett igazságának felmutatásával.

A nemzet nem lehet ellenzékben

Annak ideológiai alapokon történő meghatározása, hogy ki és mi a nemzeti és a nemzetietlen, kevéssé a múlt számára, sokkal inkább a jelennek bír üzenettel. Gerő András összegző szavai szerint mind „a nemzettudatnak, mind a nacionalizmusnak közös összetevője a képzelet. A kérdés csak az, hogy fogalmilag és tartalmilag kötjük-e a képzelet szárnyalását a bizonyítottan megismerthez, vagy sem. Az alternatív, nem hivatalos történelemértelmezés abban érdekelt, hogy elbeszélését a bizonyítottság, a bizonyíthatóság ne korlátozza. Inkább hit jellegű, s e hitet tudásként prezentálja. Erősíti, s egyben ki is szolgálja a nacionalizmus egyik válfaját: a hiten és képzeleten alapuló magyar érzést és gondolatot.” (42–43. oldal)

Centire és kilóra, vagy bemondásra mért nemzeti öntudat: avagy mitől nemzeti a nemzeti?
Centire és kilóra, vagy bemondásra mért nemzeti öntudat: avagy mitől nemzeti a nemzeti?
(Forrás: nemzetidohanyshop.hu)

A magyar, nemzeti Árpád-ház és a magyar, nemzeti hip-hop rap meghatározásának legfőbb nehézsége pontosan a magyar és nemzeti jelleg: az egyik esetében minimum anakronizmus, a másikéban nettó antagonizmus. Az érzelmi alapon működő alternatív és nemzeti történetírás sokkal inkább egyfajta szekuláris vallás és hitvilág – ahogy a politikai nacionalizmus is az: szüksége van mítoszokra és mesékre is.

A folytatásban a magyar aranykorról írunk, a nemzeti történelem egyik érdekes fejezetéről – Gerő Andrásra hagyatkozva.

Felhasznált irodalom

Gerő András: Nemzeti történelemkönyv. Habsburg Történeti Intézet, Budapest, 2013.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
39 Untermensch4 2018. február 18. 12:05

@menasagh: Sztem nagyjából ugyanazt mondjuk, csak máshogy és így elbeszélünk egymás mellett.

Az ember a viselkedésével illeszkedik a(z emberi) környezetéhez. Most nem azt bullshit-liberális dumát akarom nyomni hogy "jajszegényke nem tudja megváltoztatni a bőrszínét meg joga van a nyelvhasználathoz". Itt nálunk eléggé ragaszkodnak az emberek a magyar nyelv használatához, illeszkedés szempontjából ez megkerülhetetlen. A nyelvtannácik viszont az "őslakókat" is basztatják, sztem egy nyelvcsaládon kívüli anyanyelvű illetőnél túlzott elvárás hogy beszélje tökéletesen a közép-felsőtiszavodéki nyelvjárást és a helyesírási szentkönyvet. Mókás akcentus belefér, az idő "nekünk dolgozik", a gyereke már "belenő" az anyanyelvbe. A kinézet meg esztétikai dolog, kinek mi tetszik. Nem tudok olyan "szabályról" ami alapján bármilyen külső megjelenés kizáró oka lehetne a magyarként létezésnek. Leszámítva talán a nagyon magyarosch kötözködési hajlamot mint kulturális elemet de az az itt születetteket is elérheti bármikor, az sem "bevándorló-specifikus".

Ahogyan a nacionalizmus túltolása sovinizmus, úgy a liberalizmus túltolása is beteg, csak nincs rá jó címke/elnevezés. Az utóbbi összemosásával az előbbi összemosását támogatod...

38 menasagh 2018. február 18. 10:35

@Untermensch4: Most is tartom az állításomat. Addig amíg valaki tökéletesen nem tud illeszkedni a környezetéhez, azt nem tudja úgy elfogadni ahogy az idők óta megszokott addig őt is a viselkedése szerint kezelik.

A liberális felfogás egy álca, csak arra jó, hogy valakit olyan joggal ruházzon fel amit mástól vett el.

37 menasagh 2018. február 18. 10:25

@szigetva: Nem baj, de szerintem annak már semmi köze az itteni vitához.

36 Untermensch4 2018. február 17. 21:15

@menasagh: " A lényege az, hogy ha kitűnik bármivel, névvel, formával, színnel, az neki mindig felkiáltójel lesz..."

Egyszer két magyar katonával beszélgettem egy kocsmában. Egy idő után kérdezem egyiküktől hogy van-e ötlete, esetleg korábban találkoztunk már munkahelyen, kocsmában, akárhol mert vmi nekem furcsa. Mondja nevetve: "Az hogy néger vagyok."

Bőrszín árnyalata alapján az alföldi (nem irodista) átlagnál és a mellette ülő (teljesen bennszülött) katonánál világosabb volt...

Választójoggal (állítólag még, papíron) bíró zoon politicon-on miért kéred számon hogy politizál?

35 szigetva 2018. február 17. 11:57

@menasagh: Őszintén szólva én sosem értettem, hogy az miért baj, ha valaki politizál. Hogy 90 előtt ezt a privilégiumot a „munkásosztály élcsapata” fenntartotta magának, és nehezen tűrte, hogy ha másnak is van ilyen kérdésekben véleménye, azt érthető volt, akkor diktatúra volt. De ma? Oh wait…

34 menasagh 2018. február 17. 11:18

@Untermensch4: Igy van...és nagyjából egyik ugyanaz mint a másik...

A lényeg pedig az, hogy egy közözsség mármilyen is elvárja a jövevénytől, hogy ne különbözzön....és oda felmondás, alkalmazkodóképesség és idő kell.

33 menasagh 2018. február 17. 11:14

@mondoga: ..te pedig politizálsz...

32 menasagh 2018. február 17. 11:13

@Kormos: A lényege az, hogy ha kitűnik bármivel, névvel, formával, színnel, az neki mindig felkiáltójel lesz...és minél érzelgősebb annál jobban bántsa ha bárki is rákérdez...a másik pedig bármit művel csak a tetteiért felel.

31 menasagh 2018. február 17. 11:10

@Irgun Baklav: Na látod, épp megmagyaráztad azt amit kellett. Nem más nevez téged migráncsnak hanem te nem tűröd hogy valaki megkérdőjelezze a magyarságodat.

30 Bernát 2018. február 17. 08:58

@blogen:

Arról nem is szólva, hogy az apai genetikai markerek úgy adódnak tovább a fiú utódoknak, mint a családnév. (Lásd a minapi cikk III. Béla csontvázának -- aki lehet, hogy Kálmán, de mindegy most -- DNS vizsgálatáról.)

Gerő, mint mindig, végtelenül zavaros. Az okát hagyjuk.

29 Bernát 2018. február 17. 08:53

Gerő: "Ez persze feltételez valami állandó – definiálatlan – nemzeti esszenciát, öntörvényű magyar lényeget, amit az idegenek el akarnak venni tőlünk, el akarnak pusztítani."

Megtörtént, nem ? Folyamatban van, nem?

28 mondoga 2018. február 17. 01:22

@baloch: Obrusánszky Borbala kommentje (FB):

"A hazug finnugor elméletnek vége..."

:D :D :D

27 Irgun Baklav 2018. február 17. 00:10

@Untermensch4: A vezetékneve kellett volna gyanús legyen:

en.wikipedia.org/wiki/Van_Laar_equation

„A névmagyarosítás nem az eredet elfeledtetését szolgálja hanem a beilleszkedés megkönnyítését”

Hát azért néhány esetben is-is, pontosabban az előbbi feltétele lehetett az utóbbinak. Más esetben még kvázi-kényszer is lehetett, pl. az én sváb származású felmenőim esetében. Ahogy ezt nálam szabatosabban megfogalmazták:

„A névmagyarosítás mint társadalmi jelenség egyfelől a magyarosodó kisebbségek önkéntes asszimilációjának egyik megnyilvánulási formája, kísérőjelensége volt; másfelől az idegen származású népesség asszimilálására és az országimázs magyarosítására irányuló hol nyílt, hol burkoltabb állami-politikai erőfeszítésekkel és társadalmi mozgalmakkal volt összefüggésben. Végül egyes időszakokban, főleg az 1930-40-es években megbélyegzett, fenyegetett státusú etnikai/vallási csoportok (zsidók, majd a svábok) menekülési stratégiájával, az idegen származás egyik külső jegyének elrejtésével függött össze.” www.historia.hu/archivum/2000/000506kozma.htm

26 Untermensch4 2018. február 16. 23:41

@Kormos: Én nem tudtam hogy LAár András holland származású (már ha jól értem). Eddig nem volt gyanús... :)

25 Untermensch4 2018. február 16. 23:40

@menasagh: Nekem van két olyan barátom akik nem hírességek. Egyikük meglehetősen kulturált módon de tagadhatatlanul magyar nacionalista. Azzal együtt hogy a vezetéknevéből és a család nagyjának lakhelyéből is kikövetkeztethetően "délszláv". Mint Damjanich... és kb ugyanannyira elő is jön belőle a bekattant végvári vitéz ha iszik... :)

A másik esetében ismert hogy a család névadó őse egy vallon migráncs volt évszázadokkal ezelőtt, a vezetéknév is olyan hogy némileg magyarosítva is rákérdeznek néha a betűzésére, van ilyen. Amikor a benelux területeken dolgozott, zéró misztikus ingert érzett az "ősi föld" (mármint a vallonoké) kapcsán. Meg azt hogy az ottaniak máshogyan hülyék mint az itteniek, és az sem vonzóbb neki.

A névmagyarosítás nem az eredet elfeledtetését szolgálja hanem a beilleszkedés megkönnyítését. Ahogyan máshol is a névváltoztatás.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X