nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Magvas igazság

„Az igazság mindenekelőtt az, hogy tenéked, hégemón, fáj a fejed, annyira fáj, hogy kishitűen már a halálra gondolsz. Nincsen erőd, hogy velem beszélj, még az is nehezedre esik, hogy rám tekints. Így most akaratlanul is hóhérod vagyok, és ezt módfelett sajnálom. Jóformán gondolkodni sem tudsz, csak arról ábrándozol, hogy odajöjjön hozzád a kutyád, mert úgy látszik, ez az egyetlen élőlény, amelyhez a ragaszkodol. De kínjaid nemsokára véget érnek, a főfájás elmúlik.”

Kálmán László | 2015. február 10.
|  

Ha nagyon filozofikus hangulatban lennék, úgy tenném fel a kérdést Réka nevű olvasónk levelével kapcsolatban, hogy „Van-e igazság a nyelvhasználattal kapcsolatban?” Ő ugyanis valamiféle igazságtételről beszél a magvas szó használatával kapcsolatban:

Valószínűleg az elterjedése miatt ebben már úgysem lehet igazságot tenni, de több év után sem vagyok képes megszokni a „magvas kiflit”, azaz a magvas kifejezés használatát péksütemények és kenyerek esetében. Korábban még simán mentek ezek „magos”-ként, aztán valahogy elterjedt a boltokban ez az affektáló, túlkorrigáló változat. (Olyannyira, hogy ami eddig jól elvolt a „magvasok” mellett pl. hárommagosként, az mostanra szintén „hárommagvas”-ként urizál.)

Nagyon elitista vagyok, ha nekem még mindig csak egy gondolat lehet magvas, a kornspitz pedig maradjon egyszerű és érthető? (Neadjisten köze lehet mindehhez a processzorok fejlődésének, és világosan el kell különíteni, hogy mi lehet négymagos/négymagvas?)

Nyolcmagvas processzor
Nyolcmagvas processzor
(Forrás: tjelectro.lapunk.hu)
Nos, a választ tulajdonképpen már maga Réka megadta: a magvas elterjedt vagy elterjedőben van abban az értelemben, hogy ’magos (magokat tartalmazó)’, legalábbis a pékáruk területén, és ezért „már úgysem lehet igazságot tenni”. Marad az a kérdés, hogy vajon „elitista”-e Réka, ha ragaszkodik a korábbi szóhasználatához. A válaszom: nem, nem elitista, csak kicsit konzervatív (a szó nyelvészeti értelmében), amivel nincs semmi baj. Mindig vannak konzervatívabb beszélők és beszélőközösségek, nyelvjárások, legalábbis egy-egy kifejezést tekintve – ettől más kifejezések használatában akár az újítóbbak közé is tartozhatnak.

A nyelvjárásokról jut eszembe: ha lenne olyan részletes nyelvjárási atlasz, amelyik a magos és magvas szavak használatára is kiterjed, akkor meg tudnánk állapítani, hogy a magvas szélesebb körű (legalább a pékárukra is kiterjedő) használata nem nyelvjárási jellegzetesség-e. Még az is lehet, hogy egyes nyelvjárásokban a magos egyáltalán nem használatos, csak a magvas. Ha mód lenne rá, visszakérdeznék: kedves Réka, akkor is „igazságtételről” beszélne, ha kiderülne, hogy a magvas egy nyelvjárási alak átvétele?

Arról, hogy miért létezik egyáltalán két alak, talán nem is kell bővebben szólnom. Egy korábbi válaszomban már szóltam a v-vel bővülő tövekről, amelyekben a v eredete sokféle lehet. A mag főnév magv- tőváltozatában például tisztázatlan a v eredete, talán ugyanúgy más tövek analógiájára került oda, mint a korábbi válaszomban tárgyalt orv- tőbe. Ott szóltam arról is, hogy gyakran fordult elő jelentéshasadás a v nélküli és v-vel bővült tő között: így vált két különböző szóvá például a nedű és a nedv, a szaru és a szarv, a keserű és a keserv. Sokszor formailag csak bizonyos alakokban tér el a két eltérő használat, például a daru szót kétféle dologra használjuk, és ez a többes számú alakban formai különbséggel is jár: daruk (emelőgépek) és darvak (madarak). Más esetekben azonban egyáltalán nem zajlott le ilyen radikális elszakadás a két használat között, például a hamu csak egyféle dolgot jelent, egy bizonyos esetben (amikor egy elporladt testről beszélünk), inkább a hamvak, hamvai stb. alakokat használjuk, legalábbis az én nyelvjárásomban. Ki tudja, más nyelvjárásokban mi a szokás, talán az olvasók hozzászólnak. És a hamu szóhoz nagyon hasonló történhetett a mag szóval is, olvasóink majd megmondják.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
7 mederi 2015. február 15. 11:34

@mederi:

"*magolva" alakot akartam írni, amit ma úgy mondunk, hogy "magozva"...

6 mederi 2015. február 15. 11:32

@mederi:

Az "od(ul)va"---->"odvas=>(hang átvetéssel) od(v)us",

"eny(hül)ve"--->enyves (=ragacsos)=>(víz)eny(v)ős.. stb.

fejleményekhez is talán lehet hasonlítani a

"*mag(oz)va"---->"magvas=>mag(v)os" (szerintem elkülönült jelentésű) változatok rokon szóalakjait..

Mindegyik esetben az összetett szó lerövidül, a keletkezett mássalhangzó torlódás miatt a "v" elhalványul, és a szóvégi magánhangzó "átvált" másik alakra.. :)

5 LvT 2015. február 11. 10:01

>> Még az is lehet, hogy egyes nyelvjárásokban a magos egyáltalán nem használatos, csak a magvas. <<

Ezt nem tudom, de az ellenkezőjét éppen tegnap is hallottam a tévéből művelt, de az otthoni nyelvét nem teljesen elhagyott embertől. Ő a <magos> szót 'magas' értelemben használta. A <magos pélsütemény> így jelenthet 'jól megkelt tésztájú'-t magvak hozzáadása nélkül is.

A <magos> ilyen kettős értelme ('magas' vs. 'magvas'') kihathat arra, hogy helyette inkább a nagyobb egyértelműség miatt a <magvas> szóalakot használják.

4 mederi 2015. február 11. 09:45

Szerintem, ahogyan mondunk "magbaváló szilvát", ami talán a "magvában (=önmagától elválik a gyümölcshús a magtól) váló"-ból rövidült, hasonlóképpen:

"valaminek a mag(j)ában/ magvában megforgatott valami"-ből rövidülhetett a "magvas" kifejezés, ami bővített értelemben a "gondolat" szóhoz is használatos jelzővé vált..

-Az én használatomban a "magos" jelentése:

pl. "Az egyik magas narancsfa magos-, a másik magtalan narancsokat terem."

Végsősoron a "magos" kifejezés esetében a mag gyümölcsön belül van, nem valamire rászórva.. :)

3 Krizsa 2015. február 10. 11:39

A magw-, szarw, orw, nedw, keserw, darw- és hasonlók mind a mit csinál? ("igeszerű") - és a milyen? (mell. igenév) alakot őrzik: maguo (előbújó, érkező), szaruo (szúró), oruo (orozó), nedűö, keserüő, daruo (forgó-darvadozó: lehajló). A W előélete diftongus, ált. az u/o volt, ami később ü/ö-vé is változott. Sajnos a magyar nyelv- a latin betűkre való áttérés miatt - elvesztette a W-ket. Könnyen vissza lehet azért igazolni őket a másik két gyöknyelvből. A finnből mindig, , mert ott nincs is más V hang, kizárólag csak W (itt sem számít, hogy nem úgy írják):

1. A finn sziru = szilánk, szikra (szúr, szarv), ora = tüske, ori = csődör (orv). A daru-nak a finnben nem lehet rokonszava, mert a D-t olyan későn kapták meg, hogy szókezdő nem is lett belőle. S persze a mag-nak sincs rokonszava, mert nincs G-jük.

2. Most a héberhez hasonlítunk: mag = elolvadt, magía = megérkező, mági = mágikus. Szaráw = tüske, s a közös O/U betűvel írják. Ami a késői W-ként már csak néhány jövevényszóval érkezett a héberbe. (Vannak tehát magánhangzó betűk a héberben? Vannak: az O/U, az I/J, a lágy A/E és a torokhangú A/E. S ez utóbbiak helyes kiejtését a magánhangzó illeszkedés adja meg.)

A szarván = ellenszegülő. Orev = holló, orvani = szarka (orvul lop) Ned = vízoszlop, nidá = menstruálás (nedv). L/R hangváltás: kesel = bukás (keserv). Dur = körfonat, dar = lakik, emberöltő (körbejár, lebukik) - mindkét daru. Nem mindent magyaráztam meg, de az O/U/W triász változásai, használata a nyelvekben - nagyon nagy téma.

2 Pesta 2015. február 10. 11:00

Arról meg már szót se ejtsünk, hogy a magos a magas szinonimája is. :)

1 Sultanus Constantinus 2015. február 10. 09:48

Megoldás lehetne, ha esetleg a "mag" egy régi magyar *magu alakból jönne. Csak kérdés, hogy így volt-e, ill. lehetett-e.

Információ
X