Kari Dzsamál épségben visszatért egy kabuli felderítésből. Az alacsony, sovány, kifogástalanul öltözött, üde arcú 25 éves férfi az afgán-pakisztáni határhoz közeli házában, pihenés közben mesélt arról, hogyan járta be a várost digitális kamerájával, ártalmatlan civilnek mutatva magát, és keresett célpontokat tálib támadásokhoz. A fiatal afgán a harcos tálibok veszélyes új típusához tartozik. Városban nőtt fel, nem agyagviskókból álló faluban, valahol az elmaradott vidéken. Iskoláztatása nem csupán egy medreszében zajlott, hanem pakisztáni középiskolában, majd egyetemen, ahol az információs technológia volt a fő tárgya. A szakállát gondosan nyírja, és lőfegyvert sem tart magánál.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mint mondja, az ő fegyvere egy MacBook számítógép, egy halom mobiltelefon és egyéb műszaki eszközök a digitális kameráktól a webkamerákig és GPS készülékekig. A hozzá hasonló városiaknak létfontosságú szerepük van abban, hogy az iszlamista gerillák stratégiájukat átalakítva figyelemfelkeltő támadásokat hajtanak végre olyan helyeken, amelyeket korábban nem érintettek a súlyos harcok.

Erősebbnek mutatják őket

A tálib vezetők ugyanis csak brutálisak, de nem ostobák. Miután két éven keresztül folyamatosan teret vesztettek az amerikaiakkal szemben vidéken, arra a következtetésre jutottak, hogy a városi célpontok elleni támadásoknak komoly előnyük van a falvakban végrehajtottakkal szemben: nagyobb helyi és nemzetközi nyilvánosságot kapnak, kevesebb ember kell hozzájuk, és erősebbnek mutatják a felkelőket annál, mint amilyenek valójában. „Ebben az évben a figyelmünk 70 százaléka a városokra koncentrálódik” – mondta a Newsweek amerikai hírmagazinnak egy Ghazni tartománybeli tálib parancsnok, aki látta a tálibok irányító testülete, a Kvettai Súra városi hadviselésre vonatkozó legfrissebb stratégiai tervét. „Ez a legjobb módja annak, hogy nyomást gyakoroljunk a kormányra és az amerikaiakra, s megmutassuk nekik, hogy ugyanolyan erősek vagyunk a városokban, mint vidéken.”

Az új hadjárat már megkezdődött. Közvetlenül Barack Obama amerikai elnök meglepetésszerű májusi kabuli látogatása után egy csapat tálib öngyilkos merénylő a főváros külső részén megtámadott egy lakótelepet, ahol amerikaiak és más külföldiek élnek. Áprilisban gépfegyverekkel, rakétagránátokkal és egyéb fegyverekkel ellátott gerillák hatalmukba kerítettek két kabuli építkezési területet, és tüzet nyitottak a NATO-parancsnokságra, az afgán parlamentre, az amerikai nagykövetségre és más diplomáciai képviseletekre.

Különösen értékesek a városi felderítésben

A tálib vezetők, hogy fellendítsék Hamid Karzai afgán elnök kormányzata és az amerikaiak elleni harcukat, tucatjával szervezték be a Dzsamálhoz hasonló, műszaki és informatikai ismeretekkel alaposan felvértezett fiatalokat.

Tudásukat lényeges feladatok végrehajtására használják, nem csupán információk gyűjtésére és továbbítására, hanem a kommunikáció biztosítására és az elektronikus biztonság fenntartására. Különösen értékesek a városi felderítésben. Mint tapasztalt városlakók, tudják, hogyan vegyüljenek el a járókelők között, ellenőrzik a potenciális célpontokat, a támadások helyszíneit és a menekülési útvonalakat. Eközben nem keltenek figyelmet, míg egy falusi gerilla felbukkanása ugyanott biztosan gyanút ébresztene.

Még ennél is többet jelent az, hogy tudják, miként kell részletekbe menő információt összeállítani utcákról és épületekről olyan eszközök – Google-térképek, GPS, videó – felhasználásával, amilyenekről a régi stílusú tálibok nem is álmodtak. Ma már Afganisztán több nagy városában dolgoznak ilyen felderítő csoportok – árulta el Dzsamál. „Csoportjaink naponta ellenőrzik a nagykövetségek, szállodák, sőt a külföldiek által használt vendégházak biztonsági intézkedéseit.”

A csoportok egyes tagjai autóval, a kocsi műszerfalára szerelt webkamerával járják a várost, kényes helyekről, köztük kormányzati épületekről és katonai létesítményekről készítenek és továbbítanak képeket Dzsamálnak és más, a távolban rejtőző irányítóknak. Mindezek az adatok segítik a felkelők parancsnokait abban, hogy minden korábbinál jobban megtervezzék támadásaikat. És miután a támadás lezajlott, a felderítők visszatérnek, hogy felvételeket készítsenek a pusztításról, amelyeket aztán kiértékelnek, ezzel is segítve a későbbi támadások jobb megtervezését. „A technológiát a hitetlenek gyártották, de Allah nagyon hasznos eszközzé változtatta a dzsihád harcosai számára” – jelentette ki a fiatalember.

Az internet forradalmasította kiképzési rendszerüket

A militánsok új használati módot is találnak a külföldiek készítette eszközöknek. Információik továbbításához e-mailt, sőt internetes chatszobákat használnak. Az internet forradalmasította kiképzési rendszerüket is. Az informatikus szakemberek valós idejű gyakorlatokat tudnak szervezni, amelyeken a tálib bombakészítők webkamerák előtt mutatják meg, mit és hogyan kell csinálni, és diákjaik több száz kilométerre tőlük, agyagfalú házakban nézik őket. „Nem kell összegyűlnünk egy helyen. Elég bekapcsolni a webkamerát, és máris el tudjuk mondani egy másik helyen lévő embernek, csoportnak vagy csoportoknak, hogyan kell robbanószerkezetet készíteni” – magyarázta Dzsamál.

A webkamerás oktatás kevésbé veszélyes, mint a hagyományos: a militánsoknak nem kell nagy számban összegyűlniük, kitéve ezzel magukat pilóta nélküli repülőgépek, úgynevezett drónok esetleges támadásának.

Az amerikaiaknak is vannak azonban új technológiai trükkjeik. A legszembetűnőbb közülük a sok száz aerostat nevű kémléggömb. A tálibok szerint ezek az egy helyben lebegő ballonok jelentősen csökkentik azt a képességüket, hogy észrevétlenül mozogjanak. A felderítő kamerákkal és elektronikus lehallgató készülékekkel telezsúfolt, több mint harminc méter hosszú léghajók kipányvázva városok fölött lebegnek.

„Nagyon veszélyesek. Az általuk készített fotók és videók elvezették az ellenséget harcosaink rejtekhelyeire” –jegyezte meg Dzsamál. Állítása szerint ő nagyon óvatos, állandóan résen van. Arra az esetre, ha netán letartóztatnák és lefoglalnák a számítógépét, a rajta tárolt dokumentumokat és mappákat álcázza. Pastu költészet, Pastu tánc, Viccek – ilyen és ehhez hasonló címek alatt tárolja a kényes, veszélyes információkat, mint például az amerikai nagykövetség környékének részletes térképe és más felkelők elérhetősége.

„Ha egy rendőr kinyitja a laptopomat, azt fogja hinni, hogy komolytalan zene-, tánc- és vicckedvelő vagyok – jelentette ki. A valóságban megveti az ilyen frivolságokat. „Szerintünk a zene lustává teszi a muszlimokat, és arra készteti őket, hogy elhanyagolják vallási kötelességeiket és értékeiket.”

Túl sok pénz megy el

A városok pedig teli vannak ilyen kísértésekkel. A táliboknak ennek ellenére stratégiát kellett váltaniuk, mert nem volt semmilyen más valódi lehetőségük. Azóta, hogy két évvel ezelőtt megkezdődött az amerikai támadás, a gerillákat kiűzték az ország déli részén lévő erősségeik zöméből.

Egy magas rangú déli tálib parancsnok szerint az amerikaiak éjszaka, illetve drónokkal végrehajtott támadásai szétrombolták a felkelők vidéki infrastruktúráját. „Nincs elegendő emberük ahhoz, hogy komoly ellenállást tanúsítsanak vidéken. Ezért most a városok támadása és terrorizálása a fő törekvésük” – hangsúlyozta egy neve elhallgatásával nyilatkozó afgán felderítő tiszt.

Ennek ellenére az új városi kampány a tálibok sok vidéki parancsnokát feldühítette. Azt állítják, hogy óriási pénzek mennek el, rengeteg forrást fordítanak a kabuli műveletekre, míg a régóta zajló vidéki felkelés támogatásáért könyörögni kell. „Túl sok pénzt költünk a városi támadásokra. Úgy hallottam, hogy egymillió dollárt fizetnek Kabulban egy-egy biztos rejtekhelyért” – panaszkodott egy dühös, az ország keleti részén működő felkelőparancsnok.

Felakasztották egy fára

Nem ez az egyetlen vitatéma. A felkelés résztvevői a csúcsoktól a legalsó szinteken lévőkig megosztottak a tekintetben, hogy tárgyaljanak-e Hamid Karzai elnökkel.

Néhány magas rangú parancsnok magánbeszélgetésben támogatja a kapcsolatfelvételt Kabullal annak érdekében, hogy kiderítsék, milyen békemegállapodást lehet vele kötni. Mohammad Omár mollah, a tálibok legfelsőbb vezetője azonban ismételten elítélte, árulónak és az amerikaiak bábjának minősítette az államfőt. Idén márciusban tálib milicisták őrizetbe vették Maulvi Ismaelt, a felkelés katonai bizottságának korábbi vezetőjét, befolyásos déli parancsnokot, mert támogatta helyi tálib vezetők és a kabuli nagy béketanács képviselői közti engedély nélküli tárgyalásokat. Meg nem erősített hírek szerint ezért áprilisban felakasztották egy fára Helmand tartományban.

Nem valószínű, hogy a tálibok új városi stratégiája ellensúlyozza a gerillák gyengeségét és zavarodottságát vidéken. Nagy nyilvánosságot kapó öngyilkos merényleteik valószínűleg erősítik az afgánokban a bizonytalanság érzését és növelik félelmüket attól, hogy a kabuli kormány túl gyenge, és alkalmatlan a megvédésükre. De a városi erőszak elharapózása nem fogja növelni a lázadók népszerűségét a városi lakosság körében. És a tálibok a Kabullal folytatott béketárgyalások lehetőségét kizárva nem tudnak mást ajánlani a háborúba már belefáradt afgán népnek, csak további vérontást.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)