A felperesek – egy házaspár és három házas nő – 6 millió jenes (13,2 millió forint) kártérítést követeltek a japán államtól, arra hivatkozva, hogy a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezése „nemek közti egyenlőtlenséget szül”, és komoly lelki gyötrelmeket okozott nekik. Az 1947-ben hozott törvény szerint a japán házaspárok kötelesek egy és ugyanazon vezetéknevet használni. Statisztikák szerint a kötelező névváltoztatás döntően a nőket érinti: a házasok 96 százaléka a férfi családnevét használja.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kereset beadói azzal érveltek, hogy az ősi szokáson alapuló törvény sérti az alkotmány két, az egyénnel szembeni tiszteletet, illetve a férj és feleség egyenlőségét kimondó paragrafusát. Ugyanakkor az ítélet szerint ebben nem foglaltatik benne a külön vezetéknév használatára való jog.

A japán kormány azzal érvelt, hogy a törvény nem sérti a nemek közti egyenlőséget, mivel a férj és feleség egyenlő félként dönthet arról, hogy melyikük nevét vegyék fel. Japán képviselők korábban azt mondták, aláásná a családi összetartozást és a hagyományos családi értékeket, ha engedélyeznék a külön vezetéknév használatát férj és feleség számára.

A rendelkezés bírálói szerint az nemcsak nemek közti egyenlőtlenséget szül, hanem a névváltoztatásra kényszerülők karrierjének is árthat, ezért egyes japán cégek engedélyezik alkalmazottaiknak, hogy házasságuk után is korábbi vezetéknevüket használják. 2009-ben egy ENSZ-bizottság is felszólította Tokiót a törvény módosítására, egy tavalyi felmérés szerint azonban a japán társadalom megosztott a kérdést illetően: 36,4 százalék támogatja, 35,5 elutasítja a rendelkezést.