nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • szigetva: @Libertate: 1. Az "a" és az "az" keveredése éppen az általad nem bunkónak titulált nyelvvá...
    2020. 07. 04, 09:47  Mi is az az Uralonet?
  • Libertate: @szigetva: Szerintem az "a" - és az "az" – keverése nem "nyelvi fejlemény" - tehát nem véd...
    2020. 07. 04, 08:07  Mi is az az Uralonet?
  • szigetva: @mondoga: Én téged érezlek arrogánsnak, de nyilván elfogult vagyok. Most mi volt a tévedés...
    2020. 07. 04, 00:04  Mi is az az Uralonet?
  • durek: @aphelion: "ö ≠ ú, á ≠ é, b ≠ p" forog-ferde-förtelem-fürdik Honnan tudja egy nyelvész, ho...
    2020. 07. 03, 22:04  Mi is az az Uralonet?
  • mondoga: @szigetva: Mit mondjak, tényleg nagyon el vagy tévedve, de itt már megszokhattuk, bármilye...
    2020. 07. 03, 21:54  Mi is az az Uralonet?
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
randidrog az irodalomórán
Könnyű Melindát táncba vinni?

Bűnös-e Gertrudis? Követett-e el Bánk tragikus vétséget, és ha igen, mit? Az eddigi értelmezések többnyire ezekre a kérdésekre keresték a választ. Minket inkább az érdekel, hogyan vélekedett Katona József drámájának főhőse a nőkről.

Kamrás Orsolya | 2015. június 11.
|  

Vajon végiggondolta-e már valaki, milyen fortélyos módokon plántáljuk gyermekeinkbe a szexizmust? Ott vannak mindjárt nemzeti irodalmunk klasszikusai, köztük a legnagyobb magyar nyelven írott tragédia, a Bánk bán. Katona József drámája egy olyan világot visz színre, mely magán hordozza a nemi erőszak kultúrájának sajátosságait. A szöveg nem szűkölködik szexista kijelentésekben, egyértelműen megjelenik benne a nők hátrányos megkülönböztetése, eltárgyiasítása. Mindezek egyenes következménye, hogy a nemi erőszak normalizálódik, Melinda „elcsábítása” sem bántalmazás, hanem becsületsértés. A címszereplő pedig remekül példázza az áldozathibáztató attitűdöt, mely a nemi erőszak kultúrájának szintén gyakori velejárója. A Bánk bán egyébként is a lassan kidobásra ítélt kötelező olvasmány lista egyik legnehezebben védhető darabja, hiszen nyelvezete a diákok számára alig érthető, dramaturgiája homályos. A nőkkel kapcsolatos sztereotípiák pedig tovább rontanak a helyzeten.

Ha másra nem is nagyon, arra talán a legtöbb egykori középiskolás emlékszik, hogy Bánk életének két síkján is konfliktusba kerül. Magánemberként szembe kell néznie a ténnyel, hogy egy másik férfi, a király sógora szemet vetett a feleségére. Mindeközben közszereplőként kezelnie kell azt a helyzetet, melyet az Endre király távollétében uralkodó Gertrudis elhibázott intézkedései idéztek elő. A közéleti szál is számos olyan izgalmas kérdést vet fel, mint pl. a lojalitás és az erkölcsi normák közötti választás, a hatalom természete vagy a nemzeti elfogultság. Most azonban koncentráljunk arra, hol helyezkednek el a nők a darab világában, és hogyan viselkedik ebben a világban Bánk férjként.

Katona Józsefet sem feminizmusáért szeretjük
Katona Józsefet sem feminizmusáért szeretjük
(Forrás: Wikimedia Commons / Barabás Miklós )

Mit ér az ember, ha nő?

„Vitézi módra méssz
Le szép nap! Ah, hol ily halál? Eredj,
Eredj! utól nem érlek – én csak asszony
Vagyok...”

Így mereng Gertrudis a Bánkkal való összecsapás és a dráma tetőpontját jelentő gyilkosság előtt nem sokkal. A darabot olvasva azt látjuk, hogy Gertrudis valóban csak asszony, még ha a király felesége is. Férfiak és nők közel sem esnek egyenlő megítélés alá, utóbbiak egyértelműen alsóbb rendű tagjai a társadalomnak. A dráma során több szereplő is véleményt nyilvánít a női nemről, ezek szerint az emberiség nőnemű fele leginkább gyenge, manipulálható, érzelemvezérelt, tehát képtelen megalapozott, racionális döntéseket hozni. Pusztán az adott férfi szereplő jellemétől függ, hogy nőkkel kapcsolatos viselkedésében a gyámolítás (Bánk, Tiborc) vagy a kihasználás (Ottó, Biberach) motívuma a meghatározó.

Gertrudis szerepében Jászai Mari
Gertrudis szerepében Jászai Mari

Nézzük pl. Petúr bánt! Mikor a titokban hazaérkező Bánkot igyekszik maga mellé állítani, részletesen kifejti, mely okok vezettek az összeesküvéshez: a magyar király helyett egy meráni uralkodik, aki merániakkal veszi körül magát, tékozló nagyvilági életmódja pedig nem méltó Endre királyhoz. De nagyon úgy tűnik, hogy Gertrudis fő bűne mégiscsak az, hogy nem férfi:

„Mi a királyt imádjuk – ámde egy
Endrében – egy férfiú-királyt imádunk,
Meráni asszony nem kell itt soha. (…)
…………. Görög, gubás, bojér, olasz,
Német, zsidó, nekem mihelyst fejét
A korona díszesiti, mindegy az,
Mert szent előttem a királyom, és az
Asszonyt becsűlöm – ah, de mégis annak
Én engedelmeskedni nem tudok…”
(Második szakasz)

Bánk ugyan rendre utasítja Petúrt, miszerint Endre távollétében annak felesége, „Gertrúdis éppen a király maga!”, de a darab során ő sem kezeli nőnemű embertársait önmagával egyenrangúként. Még akkor sem, ha a saját feleségéről van szó.

Ostromállapot

Pedig Melindának nagy szüksége lenne férje támogatására. Ottó, a király sógora egyre tolakodóbban próbálja meghódítani. A darab rögtön a felzaklatott, egyszersmind reménykedő Ottó és a szkeptikus Biberach párbeszédével indul. Egy ideig még azt is hihetné az olvasó, hogy egy „forróan érző”, szerelmes férfi epekedéséről van szó, de érzéseinek őszintesége mindvégig kétséges. A későbbiek során, jóllehet többször is előkerül a szerelem szó, Ottó megnyilvánulásaiból világossá válik, hogy egyetlen célja saját testi vágyainak kielégítése bármi áron:

„OTTÓ (dörmögve)
Csak célomat
Érjem – ha a pokolba is – megyek.
(El, Gertruddal.)”

Ha Ottó szavai nem is mindig, a szerzői utasítások egyértelművé teszik a helyzetet, Melindával való találkozásánál már nincs kétségünk afelől, hogy a királyné fivére színjátékot játszik:

„Melinda, kéméld könnyid záporát!
És mégis – esküszöm – drágák ezek
Előttem és vigasztalói meg-
Átkoztatott jövendőmnek -! (magában)
Helyessen
Mondád, ravasz kölyök!”
(Első szakasz)

„Hevítő por” – mai nyelven partidrog
„Hevítő por” – mai nyelven partidrog
(Forrás: Wikipédia Commons / United States Drug Enforcement Administration)

A királyné öccse végül a Biberachtól kapott porok segítségével eléri célját: Gertrúd az altató hatására hamar aludni tér, Ottó pedig megerőszakolja a „hevítő pornak” köszönhetően módosult tudatállapotba került Melindát.

A nemi erőszak kultúrája

Ha körülnézünk a mai Magyarországon, könnyen támadhat az a benyomásunk, hogy a nemi erőszak kultúrájában élünk. A zaklatást és a nemi erőszakot egyértelműen elítéli a társadalom, de ezek mibenlétéről már megoszlanak a vélemények, különösen a verbális formák tekintetében. Gyakran a beszélő vagy cselekvő szándékától, nem pedig a másik emberre gyakorolt hatástól tesszük függővé, hogy egy-egy mondat vagy tett zaklatásnak minősül-e. Ezáltal mindkét fogalom könnyen relativizálódik, bizonyos formáikat pedig tolerálja a társadalom. Elég az egyetemi gólyatáborokra gondolnunk, ahol bevett gyakorlat a gólyák (többnyire a lányok) verbális és fizikai zaklatása, és a nemi erőszak sem ritka. De a politikai közélet is számos példát nyújt, a családon belüli erőszak megítélésétől a parlamentben jelenlévő szexizmuson át egészen addig, hogy mi történik, ha egy közszereplő zaklatási ügybe keveredik.

A Btk. szerint „aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Vagyis ha valakivel ajzószert itatnak, majd közösülnek vele, az bizony nem „elcsábítás”, nem becsületsértés, hanem bűntett. Csakhogy a Bánk bánban ez senkit nem érdekel, és az elemzésekben, tankönyvekben is többnyire legfeljebb „Melinda meggyalázásáról” olvashatunk. Arról kevés szó esik, hogy miért nevezhető lényegében szükségszerűnek mindaz, ami Melindával történik.

Pedig a Bánk bán szövegét olvasva azt látjuk, hogy a nők nincsenek, nem is lehetnek döntéshelyzetben a szexuális kapcsolatokat illetően. Így a dráma világában eleve szinte kizárt a partnerek közötti konszenzus lehetősége. Mindez annak köszönhető, hogy a nő nem a férfiakkal egyenrangú, hanem nekik alárendelt lény, akit a nőségével járó alaptulajdonságok nem is tesznek képessé arra, hogy bármivel kapcsolatban komoly döntéseket hozzon.

Ennek a szexista alapállásnak köszönhetően aztán a nemi erőszak is elbagatellizálódik. Így az, ami Melindával történik, sokkal inkább a becsületen, mégpedig Bánk becsületén esett sérelem, mintsem egy ártatlan, érző emberi lény sérelmére elkövetett brutális bántalmazás.

Asszonyállat gyári hibával

De lássuk, milyen is a nő a Bánk bán szereplői szerint?

„BIBERACH
Nevetni vagy pedig
Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.”
(Prológus)

„GERTRUDIS (elkomorodik).
Sír is! [ti. Melinda – K. O.]
(Keserűen elmosolyodik.)
És
Te róla mégis le akarsz mondani?
Nem ösmered tehát az asszonyi
Szív gyengeségeit? sem a hanyatló
Virtusnak e fogásait? – Hiszen
Könnyezni kell, hogy áldozatja színlett
Becsét nagyítsa és a könny az a
Gyöngy, mellyel a halálos ágyba’ fekvő
Szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor
Is még lemond, az oktalan – bolond.”
(Első szakasz)

„BÁNK Nagyravágyás, büszkeség,
Kecsegtetés, hizelkedés, csupán
Csak csillogó fények; s hogy mégis az
Asszonyt becsalhatják a bűn fenék
Nélkül való mocsáriba – -!
Lelkemre mondom, a nevelésnek egy
Jó magva sem marad szivekbe meg,
Mivelhogy a növésekkor tüzellő
Indulatoknak pestises szele
Kifújja mind. (…) Az alkotónak szentségébe be-
Törés ez – és kigúnyolása, hogy
A legcsekélyebb férgecskének is
Teremte oltalom-fegyvert, csupán
Az asszonyállatról felejtkezett el.”
(Negyedik szakasz)

A fenti idézetek csupán néhány példát szolgáltatnak arra, hogy milyen nőkép rajzolódik ki a drámából: az asszonyok kiszolgáltatottak, esendőek, és a legtöbb, amire képesek, hogy képmutatással tegyék vonzóbbá magukat a férfiak előtt. De az erényt csak megjátszani tudják, hiszen valódi erkölcsös viselkedésre − mint azt a darab címszereplőjétől a fenti idézet utolsó három sorából megtudhatjuk − eleve képtelenek. A teremtő megtagadta tőlük annak képességét, hogy morális tisztaságukat megvédjék a világ kísértéseitől.

A jó tanuló felel

Szegény Melinda annyira együgyű, hogy még azt is a férjétől tanulta meg, honnan ismerheti fel biztosan a hazug embert. Mikor Ottó a cél érdekében letérdel előtte, felmondja a Bánktól tanult leckét:

„Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
Szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk
Igy szokta a szerelmes: aki itt
Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”
(Első szakasz)

Melindát Déryné Széppataki Róza alakította először
Melindát Déryné Széppataki Róza alakította először
(Forrás: Wikimedia Commons / Kohlmann Károly)

Melinda az egyszerűség és az ártatlanság megtestesüléseként jelenik meg a darabban, ezért is annyira vonzó préda Ottó számára. Házassága Bánkkal példaértékű, és a nádor morális tekintélyének egyik pillére, így közvetett módon gyengíti Gertrudis hatalmát. Vagyis minden, ami Bánk becsületét kikezdi, Gertrudis malmára hajtja a vizet, nem véletlen hát, hogy ő az, aki Melindát az udvarba rendeli. Bár közvetlenül nem bűnrészes az asszony megerőszakolásában, végig „érthetetlenül beszéli kétféleképpen gondolatjait”: hol rendre utasítja öccsét gerjedelme miatt, hol pedig kínos malőrnek titulálja Melinda meghódításának esetleges kudarcát. Mindeközben, jóllehet királyné létére elszenvedője a darab világát meghatározó nemi előítéleteknek, maga is tesz szexista kijelentéseket, többek közt saját testvérét illetően:

„GERTRUDIS
Meráni herceg -
Egy férfiú nem tud kifogni egy
Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis – egy
Asszony tud országok felett megállni.”
(Első szakasz)

Vagyis nem megtörni egy nő ellenállását férfiatlan gyengeségnek számít.

És Bánk?

Először is nem tudjuk, mit tud. A nádor, aki titokban érkezett a palotába, egy rejtett ajtóban mutatkozik először, és nem tudni egészen pontosan, mi az, ami színre lépése előtt már tudomására jutott. Nem tudjuk, mennyit hallott Petúr és Melinda bátyjainak párbeszédéből („…nagy, ami fenn forog Játékon: a haza és Melinda”). Mindenesetre a kételyek elég hamar befészkelik magukat a gondolatai közé:

„Mit nyughatatlanítsz setétes álom-
Kép! mit gyötörsz incselkedő chimaera!?
Hát a világnak egyik pólusától a
Más pólusáig, szerelmeimben, én
Miért öleltem mindent egybe? mért
Mindent? miért te benned, óh Melinda!?
S egy ember – egy haszontalan por – az
Ütné ki őtet karjaim közül?”
(Első szakasz)

Melinda addig soha semmilyen okot nem adott arra, hogy kételkedjenek a hűségében. De emlékezzünk: a teremtő nem adott az asszonyoknak „oltalom fegyvert”, vagyis sose lehet tudni… Később aztán a palotába visszatérve Bánk a véletlennek köszönhetően saját szemével látja, amint Ottó hevesen udvarolva homlokához szorítja Melinda kezét, és ez olaj a tűzre. Bár ha nem oson ki rögtön ismét, azt is láthatta volna, felesége hogyan utasítja vissza sokadszorra is Ottót a férjétől tanult nevezetes azonosság (a térdelő ember hazugságot jelent) alapján. De Bánk inkább Petúrhoz siet, hogy elejét vegye a nyílt lázadásnak.

Ki a hibás?

Kirabolják a nagymamát − minek tart otthon pénzt? Leütnek az utcán − minek mégy arra egyedül? Megerőszakolnak − miért öltöztél úgy, mint egy ribanc? Áldozathibáztatásról akkor beszélünk, ha valamilyen bűncselekmény bekövetkezéséért részben vagy egészben az áldozatot teszik felelőssé.

Felhívás keringőre?
Felhívás keringőre?
(Forrás: Wikimedia Commons / Raimond Spekking / CC BY-SA 4.0)

Nagyon sokszor maga az áldozat is önmagát hibáztatja, akár még egy nemi erőszak esetében is. Ez az attitűd ugyanis tulajdonképpen egy teljesen általános emberi reakció, amely azon a tulajdonságunkon alapul, hogy a világot egy igazságos helynek szeretnénk látni. Vagyis az áldozathibáztatás hátterében az a hit húzódik, hogy aki kellő körültekintéssel, helyesen viselkedik, azzal jó dolgok történnek. Másképpen fogalmazva, csak azzal történnek rossz dolgok, aki rászolgált. Vagy maga is helytelenül viselkedett, vagy óvatlan, esetleg gyenge volt. De attól még, hogy általánosan elerjedt, ez a logika nemcsak hibás, hanem meglehetősen káros az egyén és a társadalom szintjén egyaránt. A világ ugyanis sajnos nem ennyire igazságos és kiszámítható. A nemi erőszakot például az áldozatok legtöbbször nem vadidegenektől, hanem közeli ismerősöktől, családtagoktól, munkatársaktól szenvedik el. Otthon, iskolában, munkahelyen.

A nemi erőszak kizárólag az elkövető döntésének következménye. Csak az erőszaktevő tehet róla, és ő tehet ellene is. Mégpedig úgy, hogy nem követi el. Ez akkor is így van, ha a rendőrség mást mond erről.

Amikor Bánk Melinda meggyalázásáról tudomást szerezve visszasiet a palotába, ahelyett, hogy együtt érezne bántalmazott feleségével, hazugsággal vádolja, és elhangzik szájából a vád: „Ottó, s Melinda, egyaránt örültek!” (Harmadik szakasz) Arról nyilván nincs szó, hogy Melinda kihívó öltözékével vagy viselkedésével kereste volna bajt. Az is egyértelmű, hogy engedelmességgel tartozik a királynénak, a palotában is csak Gertrudis utasítására tartózkodik, ha rajta múlna, otthon várná a férjét. A Bánk által képviselt világkép alapján Melinda hűtlensége annak következménye, hogy erkölcse gyenge, így nem tudott ellenállni az Ottó által képviselt kísértésnek. Mint azt fentebb láttuk, ennek oka elsősorban az, hogy Melinda asszony, vagyis ilyennek alkotta a teremtő. Bánk a történtekben mindenekelőtt saját becsületének széjjel rombolását látja, ezért a legtöbb, amit Melinda iránt érezni tud, az a szánalom.

Ez a fajta közöny azonban nemcsak Bánkra jellemző. A nő eltárgyiasulása, mely a nemi erőszak kultúrájának velejárója, jól tetten érhető Melinda sorsában: az asszony teljesen tehetetlenül szenvedi el a vele történteket, egyetlen olyan szereplő sincs a darabban, aki valódi empátiával viseltetne iránta. Nem csoda, ha teljesen magára maradva elméje megbomlik, és halála is szükségszerű.

Rágjunk-e szájba?

A Bánk bán nyelvezete nem lesz könnyebb. Viszont a fenti problémakör, vagyis a nemek társadalmi megítélése vagy a nemi erőszakkal, illetve ennek elkerülésével kapcsolatos kérdések az iskolás korosztály mindennapjait is átszövik. Elég csak a diszkódrogokra gondolnunk, amelyeknek köszönhetően számtalan, a Melindáéhoz hasonló esetről hallhatunk nap mint nap. Azt is fontos volna tudatosítanunk, hogy a szexista előítéletek mindkét nemet egyaránt sújtják, és kialakulásukért, illetve fennmaradásukért mindannyian, férfiak és nők, felelősek vagyunk. Gertrudis a rosszul értelmezett férfiasság erejével próbál érvényesülni nőként egy férfiak uralta világban, Bánk pedig éppen azzal veszíti el szeretett feleségét, hogy képtelen önmagával egyenrangú emberként kezelni őt. Ha hagyunk időt, és nem félünk a kínos kérdésektől, Katona drámája poros múzeumi darabból eleven szövegélménnyé válhat. Ha a diákok megtapasztalnák, hogy egy közel kétszáz éves szöveg is lehet aktuális, akkor talán azt is könnyebben megértenék, miben áll Katona mondatainak szépsége.

Tehát a fenti eszmefuttatás semmiképpen nem jelenti azt, hogy Katona drámájának ne lenne helye a kötelező olvasmányok közt. Épp ellenkezőleg: minél több szempontból értelmezhető egy szöveg, annál hasznosabb az irodalomtanítás számára. Hiszen az olyan kérdésirányok, melyek köthetőek az iskolás korosztály mindennapjaihoz, segíthetnek áthidalni azt az időbeli távolságot, mely a klasszikusok és a fiatalok jelene között húzódik. Ehhez viszont szükség volna egy olyan kerettantervre, mely teret ad a tanári szabadságnak, és nem lehetetleníti el az elmélyült és alapos szövegelemzést. De mindenekelőtt annak belátására lenne szükség, hogy a közoktatás feladata nem a válaszok, hanem a kérdezés képességének tanítása kellene, hogy legyen.

Források, olvasnivaló

Katona József: Bánk bán

Beke József: A Bánk bán nyelvéről

Bíró Ferenc: Javaslat a „Bánk bán” tragikumának értelmezéséhez

Kovács Ilona: A Bánk bán (1819) női szemszögből

Böhönyei Márta, Tóth Melinda: Az áldozathibáztatás pszichológiája

1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

A nemi erőszak kultúrája szócikk a Wikipédián

Szexizmus szócikk a Wikipédián

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
6 Bianka 2016. augusztus 3. 10:36

Sok kötelező olvasmánnyal lehetnek hasonló, akár észre sem vett problémák. És az ilyen tudatosítás nélkül, mint amit ez a cikk is végez talán még táplálják is a női szerepekkel kapcsolatos berögződéseket. A probléma talán éppen az, hogy irodalomtörténet tanítása folyik, és így mindig egy történelmi kor véleményének lenyomatát kapjuk. Természetesen a kortárs művekig meg nem lehet eljutni, mert az érettségihez közel már senkit nem érdekkel, inkább ismételnek; és különben is egyszerűbb már kanonizált művekkel dolgozni, mint válogatni a még nem értékelt kortárs anyagból.

5 Annie 2015. június 12. 17:04

Gábor mester: szerintem te sem tanár, sem jogász, sem szülő nem vagy, mert mindháromnak alapfeltétele, hogy először is ember legyél...

Kisbuddha: szerintem igen, mert tulajdonnévvel nem írható egybe köznév.

Nekem nem derült ki a drámából, hogy az az ital, amit Ottó ad neki, teljesen cselekvőképtelenné teszi Melindát, vagy csak fokozza a vágyait. Nem tudom, hogy a korabeli közönségnek nyilvánvaló volt-e, melyikről van szó, vagy úgy voltak vele, mint ahogy Dina történetében van a Bibliában, és gyakorlatilag nem tettek különbséget.

Itt egyébként érdemes a darab keletkezésének körülményeit is vizsgálni, tekintve, hogy Katona, akinek képzeletben ekkora szája van a nőkkel kapcsolatban, a valóságban szerelmes levelet is csak névtelenül mert írni, és magában forrongott, hogy Dérynének nem esett le, hogy róla van szó...

4 kisbuddha 2015. június 12. 09:44

Ez így helyes, ahogy a HOLMI írja? "Bánk bán-szótár " = egy Bánk nevű bánk-szótár?

3 lhi 2015. június 11. 14:46

Hehe, elsőéves koromban, úgy 25 éve erről írtam első egyetemi szemináriumi dolgozatomat, szerencsére egy olyan doktorandusznál, aki nem akadt fenn azon, hogy erkölcstelennek neveztem Bánk bánt az áldozathibáztatás miatt :).

Tényleg izgalmas a Bánk bánban megvizsgálni a felelősség fogalmát a női szereplők vonatkozásában. Míg abban a korban, amelyben a történet játszódik, a feleség magától érttetődően a férj teljes jogú helytartója annak távollétében, ez Katona idejére megváltozott. Katona lényegében a 19. sz-i nemiszerep-elvárásokat vetíti vissza a történetre, azaz a konfliktust a saját korának nemi szerepei felől értelmezi újra. A "voktoriánus" nőiességfelfogásnak megfelelően így a darabban a nők nem autonóm cselekvőkként jelennek meg. Pontosabban mihelyt egy nő cselekvésre adja a fejét (és ezzel "férfidologra" aspirál), morálisan elbukik - ironikus módon nem csak Gertrudis (akit legelsősorban azzal védolnak, hogy asszony létére férfifunkciót tölt be), hanem Melinda is, aki addig jó (erkölcsileg), amíg nem kerül olyan helyzetbe, amelyben ki kell állnia magáért.

Az áldozathibáztatáson kívül egyébként érdemes arra is rámutatni, hogy Melinda megerőszakolása ugyanúgy működik a darabban, mint a háborúkban: nem annyira Melinda elleni bűncslekeményként értelmezik a szereplők az erőszakot, hanem Melinda pater familiasa/birtokosa, Bánk megsértéséként, és ennek megfelelően Bánk sem mutat részvétet a bántalmazott asszonnyal, hiszen az ő értelmezésében nem az asszony a bántalmazott, hanem ő maga.

Érdekes még ebben az összefüggésben az, hogy Gertrudis nem bírja helyeselni Melinda bántalmazását.

2 Fejes László (nyest.hu) 2015. június 11. 12:58

@Gábor mester: „egzakt tárgyú tudósok” ???

„aki meztelenül fejest ugrik a férfi medencébe, az ne csodálkozzon, hogy harmadszorra... -ban fog landolni” Köszönjük a cikk állításainak pontos illusztrációját. Éppen ez az erőszak kultúrája: ha ő meztelenül beugrik a medencébe, akkor én büntetlenül megbaszhatom. Köszönjük.

1 Gábor mester 2015. június 11. 12:46

Eddig azt hittem, hogy komoly és viszonylag egzakt tárgyú tudósok írják a cikkeket, pedig éppoly ballibbantak, mint a bizonyos portálokon kommentelők. Katona Bánk bán-jával kapcsolatban Illyés kritikáját osztom. Ezen belül a hevítő por éppen olyan egzotikus kellék, mint a rejtekajtó. AKKOR még nem volt partydrog, a szimplán vegyileg fölgerjedt Melinda nem kellett volna, h. Otto ágyában landoljon. A ballibbant visítozók képtelenek fölfogni az oktalanul kritizált HÁROM rendőrségi videó özenetét, ami a MEGELŐZÉSRŐL, és nem az áldozathibáztatásról szól. Áldozat értelemszerűen megtörtént bűncselekmény esetében van. A kriminalisztika/kriminológia ismeri mind a cigánybűnözés, mind a viktimológia szakszavakat és jelentésüket akkor is, ha "nem polkorrekt" az alkalmazásuk. A viktimológia -áldozattan - azt taglalja, h. bizonyos emberekből miért lesznek szignifikánsan nagyobb arányban áldozatok, mint másokból nem, h. mi az, amivel AKARATLANUL hozzájárultak áldozattá válásukhoz. Igen, aki meztelenül fejest ugrik a férfi medencébe, az ne csodálkozzon, hogy harmadszorra... -ban fog landolni. És igen, az elkövető felel a szex. bűncselekményért, de éppen hogy enyhítő körülmény (lehet!) a számára arra hivatkozni, h. "évődésnek" vette az egyébként roppant kihívóan öltözött áldozat ellenállását. Sem tanárként, sem jogászként, sem szülőként föl nem foghatom, h. tizenéves lányoknak miért kell magukat 30 éves koravén ribancokká maszkírozniuk. Ha meg annak maszkírozzák, akkor ne csodálkozzanak másnap reggel - mert nem minden büdös... betolakodott "érti tréfát", pláne, amelyik olyan "kultúr"körből rongyol ide, ahol kultusza van a nők sorozatos megerőszakolásának (azon belülm h. eleve másodrendű állampolgárokként KELL hitük szerint kezelniük őket). A Bánk bán-t le kéne venni a műsorról IS, meg a NAT-listáról IS. Katona csapnivaló író volt, ezt ő maga be is látta. (Mindamellett annyira sem hiteles a műve, mint a Herkules v. Xena-filmek görög beütései. )

Információ
X