nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • idodav: "Magyarul tehát az úszótechnika és az úszó szám elnevezése nem különbözik." Ez azért nem t...
    2021. 01. 17, 23:10  A gyorsúszás is hungarikum?
  • Fülig James: @nudniq: azt hiszem, hogy Erdély átalakítása a dualizmus korában kezdődött, amikor elfogad...
    2021. 01. 16, 14:48  Százasak vagyunk?
  • nudniq: @nudniq: na, én is elkövettem egy-két pontatlanságot. Segesvárt csak a68-as megyésítéskor ...
    2021. 01. 15, 22:25  Százasak vagyunk?
  • nudniq: @mederi: @szigetva: nem kisebb eltérés volt a két alakulat között, hanem kb egy megyényi: ...
    2021. 01. 13, 02:59  Százasak vagyunk?
  • nudniq: @mederi: "vallásszabadságot biztosító Arany Bullára" XXIV. Hogy izmaeliták és zsidók tiszt...
    2021. 01. 13, 02:31  Százasak vagyunk?
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Kiszűrik az alkalmatlan orvosokat

Az orvosok életeket mentenek meg, de gyakran elviselhetetlenül tudálékos fickóknak tartják őket, akik kioktatják az ápolókat, és valójában oda sem figyelnek a páciensekre. Az orvosi egyetemek általában nem sokat tesznek az alkalmatlan jelentkezők kiszűrésére, ám ez a helyzet változóban van.

MTI | 2011. augusztus 12.
|  

A Virginiai Tech Carilion Orvostudományi Egyetem és Kutatóintézet (VTC) – az Egyesült Államok legújabb, 2010-ben átadott orvosi egyeteme – élen jár ebben. Vezetői nem érik be a vizsgaeredményekkel, a tesztekkel és az egyórás felvételi vizsgával. Az intézmény több rövid interjúra kötelezte a felvételizőket, valahogy úgy, ahogy a társkereső ügynökségeknél szokás, hogy kiderítse: rendelkeznek-e az egészségügyi intézmények működtetéséhez szükséges szociális és kommunikációs képességekkel.

Ez az új megközelítés nem csupán a felvételizők életére gyakorolhat nagy hatást, hanem – szorgalmazói szerint – az egész egészségügyi rendszerre. A sokszoros miniinterjúk – M.M.I. – rendszerét máris legalább nyolc orvosi egyetem alkalmazza az Egyesült Államokban – köztük a Stanford, a Kaliforniai és a Cincinnati Egyetem –, sőt Kanadában is átvette tizenhárom intézmény.

Tavasszal a VTC volt a színhelye egy ilyen felvételi sorozatnak. Huszonhat jelölt sorakozott fel huszonhat szoba előtt, háttal az ajtónak. Amikor megszólalt a csengő, megfordultak, és elolvasták az ajtón kifüggesztett orvosetikai kérdést. Két perccel később a csengő ismét megszólalt, ekkor a felvételizők bementek a terembe, ahol mindegyikük egy interjúkészítővel találta szemben magát. Barátságos üdvözlések hallatszottak, és az ajtók bezárultak. A felvételizőknek nyolc percük volt a felvázolt helyzet megvitatására. Aztán továbbléptek a következő helyiséghez, ahol már várt rájuk a következő kérdés – és egy másik partner. Minden jelölt teljesítményét minden teremben külön pontozták, és egyes esetekben megjegyzést is fűztek hozzá.

A kommunikációs készség fontossága

A kérdések olyan témákra vonatkoztak, mint hogy helyesli-e a felvételiző a klinikailag nem tesztelt alternatív gyógyszerek felírását, támogatja-e a szülőket, akik körül akarják metéltetni fiúgyermeküket, illetve egyetért-e azzal, hogy az egészségbiztosító térítse az orvosi vizit költségének egy részét. Az egyetem vezetői azt akarták így kideríteni, hogy mennyire önállóan gondolkodnak a felvételizők, és mennyire lesznek képesek együttműködni másokkal. A legfontosabb nem is az alapkérdésekre adott válasz volt, hiszen olyan témákat vetettek fel, amelyekre nincs egyértelmű megoldás, hanem az, hogy miként reagáltak a jelöltek, ha valaki ellentmondott nekik – ez ugyanis gyakran előfordul, amikor az orvosok másokkal együtt dolgoznak.

A rendszer lényege, hogy azok a jelöltek, akik helytelen konklúzióra jutnak, nem figyelnek oda az ellenvetésekre vagy túl mereven ragaszkodnak a véleményükhöz, gyengébb pontszámot kapnak, mert az ilyen magatartás akadályozza a csapatmunkát. Azok, akik az interjúvoló hangnemére megfelelően reagálnak vagy további információkat kérnek, jobban járnak az új felvételi módszerrel, mivel ez a magatartás nemcsak a kollégákkal való kapcsolatban, hanem a betegek irányában is hasznos.
„Megpróbáljuk kiszűrni azokat a diákokat, akik papíron ugyan nagyszerűnek tűnnek, de nem rendelkeznek a szerintünk igen fontos kapcsolatteremtő vagy kommunikációs készséggel” – magyarázta a The New York Timesnak Stephen Workman, az egyetem felvételi kérdésekkel foglalkozó dékánja.

A miniinterjú-sorozattal felvételizők eredménye igen pontosan előre jelzi a három-öt évvel később végző orvosok tesztjeit, amelyek a döntéshozatali képességet, a beteggel való kapcsolatot és a kulturális kompetenciát vizsgálják. Ami azért fontos, mert az orvostudomány egyre inkább a csapatmunkára támaszkodik. Az egyéni orvosi praxis háttérbe szorul, helyét az új kormánypolitika által előnyben részesített nagy egészségügyi rendszerek veszik át, amelyek több szakágazatot kombinálva nyújtanak kezelést. Ezeknek a csapatoknak az erejét gyakran nagyobb mértékben befolyásolja a résztvevők kommunikációs készsége, mint egyes tagjainak technikai-szakmai hozzáértése.

A 134 amerikai orvosi egyetem hosszú időn át szinte kizárólagosan az iskolai osztályzatokra és a felvételi vizsgákra támaszkodva választotta ki a 42 ezer jelentkező közül azt a 19 ezret, akit felvesz.
A felvételizőkkel folytatott hosszabb interjúk azonban csak hozzávetőleges értékelést adhatnak a jelentkezők szociális képességeiről, mert egyetlen személy véleményét tükrözik, gyakran csak a a tudást vizsgálják, és olyan sablonos kérdésekre keresik a választ, hogy – például – kiből legyen orvos.

A VTC nem csupán a felvételinél, hanem az oktatás során is kiemelt hangsúlyt helyez a csapatmunkára. Közösségi programokat is szervez ápolók és más egészségügyi szakmák képviselőinek bevonásával, akiket még az egyetemi bálokra is meghívnak.

Az egyetem azt reméli, hogy ezzel a képzési formával a jövőben elkerülheti a kínos incidenseket az orvosok és a betegek viszonyában.

A New York-i Mount Sinai kórházban fordult elő például, hogy egy orvostanhallgató belépett az egyik kórterembe, ahol egy idős tiszteletes betegágyánál ott ült a családja és néhány hívő a parókiáról, és mindenki előtt közölte: „Megtaláltuk, mi a betegsége, pozitív lett a szifilisztesztje!"

Ez nem csupán kínos, hanem szörnyű esemény volt a család és a gyülekezet számára, a medikus egyszerűen nem mérte fel szavainak következményét.

A felvételizők egy részét eleinte váratlanul érte a miniinterjús felvételizés. Az egyetem vezetői a 2700 jelentkező közül 239-et választottak ki ezzel a módszerrel. Az interjúk készítésére 80 személyt képeztek ki: nemcsak orvosok, hanem a körzetben élő üzletemberek is voltak közöttük.

A 25 éves Andrew Snyder felvételiző az első csöngetésnél még nagyon ideges volt, de aztán a továbbiakban belejött, és a végén mosolyogva távozott: tetszett neki a változatosság, és az, hogy megvitathatta partnereivel az orvostudomány különböző problémáit.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X