-
tenzo: Sztem az ocsúdik szláv lesz. Oroszul ocsúdik - очнуться, szem - око, очи. Felnyílik a szem...2021. 03. 04, 19:14 Ocsú és ocsúdik
-
mederi: @szigetva: 19 Ami kezdeti feltételezéssel indul, nem cáfolható, de rendszere bizonyítható,...2021. 03. 01, 08:46 Mi végett kell beszólni?
-
szigetva: @mederi: A hozzászólásaidra nehéz reagálni, mert amit írsz azt nem nagyon lehet a nyelvtud...2021. 02. 28, 13:08 Mi végett kell beszólni?
-
mederi: Az ok és a cél szavak használata -mint a "miatt" és "végett"- esetében, szerintem azért cs...2021. 02. 28, 12:45 Mi végett kell beszólni?
-
szlagy1: Én ebből a 10-ből szívesen kivenném Esterházyt, Nádast, Konrádot, Hemző Károly (fotográfus...2021. 02. 26, 17:19 Kik a legtöbbet idegen nyelvre fordított...
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Természetes dolog, hogy gyakran sztereotípiákban gondolkodunk: nem lehet mindenről mély személyes tapasztalatunk. Furcsa azonban, amikor maga az állam terjeszti a sztereotípiákat, vagy próbál döntéseket sztereotípiákra alapozni.
Furcsa volt a nemzetiségek helyzete a Szovjetunióban. Az alkotmány minden jogot biztosított nekik, elvben lehetőségük volt a saját kultúrájuk művelésére, és formálisan senkinek nem esett bántódása csak azért, mert egy nemzetiséghez tartozott. Kivéve persze azokat az eseteket, amikor éppen egész népeket telepítettek ki. A nemzetiségek közötti békének az volt a kulcsa, hogy nyilvánosan – legalábbis ha egy orosz is jelen van – mindenki oroszul beszél, mindenki a szocialista kultúrát építi, és a nemzetiségi kultúráját némi folklórhagyomány őrzésére korlátozza. Ha ezeket valaki betartotta, bármikor a nagy szovjet nép hasznos tagjának érezhette magát.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ez persze nem jelentette azt, hogy ne tartották volna számon az emberek nemzetiségét. A nemzetiség azonban a többséget adó oroszok szemében sem volt egyértelműen negatív vagy pozitív. A baltikumiak például mindig gyanúsan nyugatosak voltak, de kulturáltságukért fel is néztek rájuk. Az ukránokat és a beloruszokat, a kaukázusiakat vagy a keleti népeket viszont lenézhették elmaradottságukért, ugyanakkor népi kultúrájukra tisztelettel tekintettek. Természetesen személye válogatta, hogy kinek milyen előítéletei voltak, de a többség nyilván sztereotípiákban gondolkodott.
A Szovjetunió tagköztársaságai 1956 és 1991 között: Oroszországi SZSZSZK, Ukrán, Belorusz Türkmén, Üzbég, Tadzsik, Azerbajdzsáni SZSZK, Grúz, Örmény, Kazah, Kirgiz, Észt, Lett, Litván és Moldáv SZSZK.
Ez azonban valahol törvényszerű is, hiszen a szétesésekor a Szovjetunió 15 köztársaságból állott – ha csak ezek névadó nemzeteit számoljuk, akkor is nyilvánvaló, hogy a túlnyomó többség nem ápolt személyes kapcsolatokat mind a 15 nemzetiség képviselőivel. Ráadásul a sztereotípiákat a hivatalos propaganda is erősítette: az adott népek kultúráinak bizonyos vonásait kiemelte (gondoljunk csak a folklórcsoportokra), másokat eltüntetett (itt elég arra gondolni, hogy a nemzetiségi írókat együtt képezték a szocreál stílusra a központi irodalmi főiskolákon).
A sztereotípiák nem csak a népek kultúrájával, hanem képviselőik külsejével kapcsolatban is éltek. Az alább bemutatott képet állítólag a rendőrségen használták arra, hogy segítségével meghatározzák a gyanús személyek nemzetiségét.

(Forrás: Facebook)
A fenti ábrázolások nyilván nem teljesen alaptalanok, hiszen egy tipikus kaukázusi nyilván másképp néz ki, mint egy tipikus baltikumi vagy egy tipikus közép-ázsiai. Azt azonban vicces feltételezni, hogy egy tipikus lettet és egy tipikus litvánt az különböztet meg, hogy az előbbinek vékonyabb az arca, de vastagabb a szája, és kissé jobban eláll a füle.
A kép játékra is lehetőséget ad: ha van orosz, ukrán vagy észt ismerősünk, kipróbálhatjuk, hogy azonosítani tudnánk-e nemzetiségét a képek alapján. Van-e olyan magyar (osztrák, német, olasz, spanyol stb.) ismerősünk, aki szinte visszaköszön a képekről? Felismerni vélünk-e a képeken híres embereket, és ha igen, ők milyen nemzetiségűek? Ha nekünk kellene ábrát készítenünk az Európai Unió lakosainak felismeréséhez, milyen képeket választanánk? Mennyire érezhetjük helyesnek saját választásunkat?