-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Dorián 16 éves, gyógyíthatatlan betegségben szenved. Mindennapjai azonban tartalmasan telnek. Általában otthon látják el, de augusztusban a törökbálinti Tábitha gyermekhospice ház vendége volt. Kiderült az is, hogy szokta olvasni a Nyestet. A vele készített beszélgetésünket most a hospice ellátás hete alkalmából tesszük közzé.
2014-ben október 6-ától 12-éig tart a hospice ellátás hete, amelynek keretében sok helyütt sokféle rendezvény hívja föl a figyelmet az életük végén járó, gyógyíthatatlan betegek emberséges ellátásának fontosságára. Magyarországon is egyre többet hallani a mozgalom céljairól, és az ellátást végző szervezetekről. Október 10-e a hospice ellátás világnapja, amelyre mi is készülünk egy összeállítással. Ezt megelőlegezve most egy olyan Nyest-olvasót mutatunk be, akivel a törökbálinti Tábitha gyermekhospice-ban találkoztunk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Dorián, a Nyest-olvasó
Dorián 16 éves; spinális izomatrófiája (SMA – spinal muscular atrophy) van. Ez egy örökletes betegség, amelynek lefolyása során a gerincvelői mozgató neuronok fokozatosan pusztulnak el, aminek következtében az izmok legyengülnek, elsorvadnak. Az SMA-betegek egyre kevésbé tudnak mozogni: kerekesszékhez, majd ágyhoz kötve élnek. A betegségre jelenleg nincs ismert gyógymód.
Dorián jelenleg fekvőbeteg, és lélegeztetőgépre szorul. Szülei és szerettei otthon ápolják; ide jár hozzá pedagógus is, akinek a segítségével végzi az iskolát. A Tábitha házba azért érkezett 2014 augusztusában, mert a család költözködni kényszerült. Egy hetet töltött a törökbálinti gyermekhospice-ban, ahol a tartósan beteg, folyamatos felügyeletre és ellátásra szoruló gyermekek és családok számára úgynevezett mentesítő szolgáltatás érhető el. Az alábbi videóban Dorián családtagjai és szerettei beszélnek életükről:
Amikor a Tábitha házban beszélgettünk, csakhamar kiderült, hogy Dorián nemcsak hogy ismeri a Nyestet, de rendszeresen olvassa is. Különösen a finnugor rokonság bizonyítékai érdekelték, de beszélgettünk történelemről, festészetről és a vallásokról is.
Dorián a Tábitha házban
A kötetlen beszélgetés mellett pedig kérdéseinkre is válaszolt: beszélt mindennapjairól és a betegségéről is.
Balavány György: Hányadszor vagy itt?
Kónya Dorián: Másodszor. Először is egy hétig voltam, most ugyanúgy. Csak akkor egy felső szobában voltam. Tom volt a plafonra festve a Tom és Jerry-ből. Nagyon jól érzem itt magam, szeretek beszélgetni az emberekkel. Az önkéntesekkel is. Meg hát nagyon finom a kaja...
BGy: Mi a kedvenc ételed?
KD: Nem is tudnám megmondani. De nagyon szeretek enni. A spenótfőzeléket nem igazán szeretem, se a sóskát, de itt ezeket még nem is kaptam.
BGy: Olyan jó látni, hogy mosolyogsz, kiegyensúlyozott vagy...
KD: Köszönöm. Igazából megvan mindenem, ami kell. Ugyanúgy megvan itt a lélegeztetőgép, mint otthon, és tök jó ez az elektromos ágy.
BGy: A kezeidet mennyire tudod használni?
KD: Oda kell valakinek tennie a kezem a laptopra, és egér helyett touchpadet használok, és képernyő-billentyűzetet, de jól megy. Magántanuló vagyok. Van egy tanárnénim, nagyon kedves, hetente kétszer tanít. Gyorsan át kell venni a dolgokat, nincs sok idő gyakorolni, de azért megy. Nyelvet most nem tanulok. Régebben, amikor jártam a mozgásjavító általános iskolába, ott tanultam angolt.
BGy: Mi a betegséged neve?
KD: Werdnig-Hoffmann szindróma, ez egy elég ritka betegség. De lehet, hogy félrediagnosztizáltak.
BGy: Miből gondolod?
KD: Általában az ilyen betegségben szenvedők négy éves korukra meghalnak, én meg jól vagyok. Kétéves korom óta vannak a tünetek. Úgy kezdődött, hogy én nem álltam föl, mint a többi gyerek. Nem is tudom, milyen lábra állni. Lélegeztetőgépen csupán egy éve vagyok, és folyamatosan szükségem van rá. Az az egy év, amikor megkaptam a kanült és nem volt lélegeztetőgépem, folyamatos szenvedés volt. Lefogytam húsz kilót, egész nap fájt a fejem, éhes voltam, küszködtem a levegővel, és ez ment egy egész évig. Ha volnának ellenségeim, a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék semmit abból, amit akkor átéltem. Nagyon örültem, hogy megkaptam a lélegeztetőgépet.
BGy: Hogyan telik egy napod?
KD: Elsősorban beszélgetek, önkéntesekkel, nővérekkel, orvosokkal, mindenkivel, ahogy most veled is. Szoktam laptopozni is, szeretek fészbukozni. Most már szabad, mert 16 éves vagyok. Skype-on tartom a kapcsolatot Apukámmal, aki Ausztráliában van és januárban jön haza, már nagyon várom. Zenét is szoktam hallgatni, főleg a komolyzenét szeretem. Nagyon gyorsan múlnak a napok, nem szoktam unatkozni. Elég későn tudok elaludni, de ha sikerül, végigalszom az éjszakát. Ez az ötödik nap, de úgy érzem, mintha csak most jöttem volna. Furcsa: szeretek is itt lenni, meg várom is, hogy hazamenjek, mert hiányzik Anya. Valószínűleg decemberben jövök vissza. Majd meglátjuk.