„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” Ezt olvashatjuk János evangéliumában, és azt is tudjuk, hogy az „ige” jelentése itt ’szó’. Azt azonban aligha gondolhatja bárki is, hogy a magyar „isten” szó öröktől fogva létezik, és nem jön sehonnan sem.
Patrik nevű olvasónk isteni kérdéssel lepett meg minket:
’Isten’ szavunk eredetére és történetére vagyok kíváncsi. Amennyiben módjukban áll ezt tudomásomra adni, köszönöm szépen!
(Bár nem tartozik szorosan a témához, megjegyezzük, hogy a nyelvészeti szövegekben egyszeres idézőjelbe a jelentést szoktuk tenni, Patrik pedig nyilván a magyar isten szóra gondol.)
Nos, Patriknak sikerült beletenyerelnie a magyar szótörténet egyik legvitatottabb kérdésébe. Lássuk, mit tudhatunk meg a szóról A magyar nyelv történeti–etimológiai szótárából!
Az isten szó a 12. század végéről adatolható a nyelvemlékekből, és már akkor a mai jelentésében jelenik meg. (Más jelentését a szótár nem említi – talán az átvitt értelmű ’rendkívüli, emberfeletti, imádott’ jelentése lenne még említhető: ez a színész/sportoló egy isten!)
A szótár a szó eredetét bizonytalannak tartja, de felveti, hogy az is- elem az ős szóval lenne azonos, a -t- és az -n pedig képző – párhuzamként a nőstényt hozza, melyben ugyanaz a képzőpár található. (Arról, hogy a szóvégi n ny-nyé válhatott, mártöbbszörírtunk.) megállapítása szerint az isten eredeti jelentése ’atyácska’ lehetett (a magyar ős eredeti jelentése ’apa’), és párhuzamként említi, hogy több más nyelvben is az ’apa’ szóval függ össze az ’isten’ jelentés – példaképpen azonban csak olyanokat hoz, amikor az isten megszólítása ’atya’, illetve egy-egy konkrét isten neve függ össze ilyen jelentésű szóval. A szótár két olyan hangtani nehézséget említ, amelyik e magyarázat ellen szól. Az egyik az, hogy üsten, östen alakban sehol nem fordul elő a szó, holott ez várható lenne, ha az őssel függene össze. A másik, hogy már a Halotti Beszédben is isten alakban szerepel, holott az ős szón ekkor még megvan a tővéghangzó (isemucut [isemüküt] ’ősünket’).
Rédei Károly 1999-ben más véleményt fejtett ki, írása olvasható az interneten (bár bizonyos jelek nem jelennek meg rendesen). Rédei abból indul ki, hogy az ’isten’ és az ’ég’ jelentésű szavak minden finnugor nyelvben – a mordvin kivételével, ahol az ’isten’ ősiráni jövevényszó – összefügg. Ennek alapján úgy véli, hogy korábban a magyarban is egy ’ég’ szó fejezhette ki az ’isten’ fogalmat: ő a mennyre gyanakszik, mivel vallási kontextusban ma inkább ez használatos. Mindez alapján úgy véli, hogy az isten jövevényszó. Iráni jövevényszóra tippel. Az itt nem részletezendő hangtani magyarázatok alapján úgy véli, hogy a magyar egy többes számú alakot vett át. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a sémi nyelvekben (a héberben, az arámiban és az akkádban) is előfordul, hogy többes számú alakot használnak Istenre egyes számúként, és az iráni szó egy ilyen alak tükörfordítása lehetett.
Mivel azonban minden ismertetett és nem ismertetett magyarázat számtalan bizonytalan elemmel rendelkezik, arra a kérdésre, hogy honnan származik a magyar isten szó, a legpontosabb válasz talán az: Isten tudja...
A magyar nyelvben "IS-TEN" jelentése az Ős-Te, az Ős-Önnönöd, az Ős(i)-Te mivoltod.
• ős-önvaló, ős-önvalód
• ős-önmaga, ős-önmagad
• az önvaló őse, az önvalód őse
• ős-átman, ős-átmanod
• ős-én, ős-éned
Ezzel kapcsolatban lásd a Halotti beszéd-ben szereplő "ISEMÜKET", melynek jelentése "ŐSÜNKET", ahol az "IS" a mai "ŐS"-nek felel meg, a "TENMAGAD", "TENNEN", "ÖNNÖN" szavak jelentését, Forrai Sándor írását.
46VG2015. november 27. 08:45
Köszönöm a nevem említése nélküli eltúlzott felmagasztalásomat! Bár - úgy vélem - az Isten szavunk eredetéről minden eddiginél helytállóbb ismeretekkel rendelkezem - Istennek azért nem kellene engem aposztrofálni. Feltéve persze, ha rám gondoltak (amit azért - valljuk be - nem hiszek igazán). Ez esetben viszont mulasztást követtek el, mert nem kellene tudatlannak mutatkozniuk, ha a dolog jórészt fel van már tárva és közre van adva: csinyalohaz.hu/index.php/orsegi-szemelyi...sten_szavunk_eredete . Érteni vélem, persze, miért nem hivatkoznak a tanulmányomra: nem az igazság, nem a magyar nyelvtudomány művelése a fontos, hanem az antifinnugrista nézetek agyagba döngölése és elhallgatása. Ami van annyira szégyenletes, mint a tudatlanság. Ha tévednék, én örvendenék legjobban a helyreigazításnak.
A "*hidten" talán "hidat hozott létre" Föld és ég között értelemben, amit a víz elpárolgása "bizonyított".
(Az iszik, izzik/ idjon! (igyon!), idült.. szavaink is bizonyíthatják szerintem hogy az ivással és az izzó Nappal lehet kapcsolatos az Isten szavunk..)
-Találtak sok helyen "megmagyarázhatatlannak gondolt sziklába vájt ősi mélyedéseket, amik akár a Napisten (H-él) létét "igazoló" "szentelt vizes medencék" is lehettek..:)
42baloch2014. augusztus 4. 14:10
@Sultanus Constantinus írta: "Szerintem a baszk ixten [isten] 'közel' szóból származik, mert az emberek közelről tapasztalják meg. :D"
Lehet még hasonló tipped, pl a "skót" Eisteán szóból származik, mert hajdan az oltárokon egy kő volt. ;-)
Jeruzsálemet se szokták, pedig annak is van magyar neve: Irsalyom
Budhát se szoktuk, mert a neve maga a szó amit jelent, képezve a bódh-ogh-ból.
40hun2014. augusztus 3. 23:43
@blogen: "...pantheonokat alkottak, amely pantheonok határvidékein gyakran újabb istenek csapódtak a régiekhez és olykor törtettek egyenesen a mennyei centrum felé..."
igen, így tettek a rómaiak, a görögök, az akkádok...
a Deus, Dev, Boga, Guda, Mars, Marduk, minde derivatívusz.
.
@blogen: "...a viszonylag fiatal monoteizmus nevű ideológiai konstrukció elterjedése előtt,..."
.
és melyik lenne az a fiatal zoroasztrianizmus?
.
egyébként azért hüjeség ezt magyarul leírni:
"Az istenek közönséges kulturális javak."
mert mint látod alább sumerül, akkádul is azt jelenti az 'isten', h 'egy' (amelynek nincs többes száma) hanem azért is, mert van rá pl. egy szkíta szavunk: ishum, azaz ősiség.
Id ikwi ishumet tartikh, Napidet.
Ashur: Phejishum
Ashar : világ amenashar világmindenség
id : egy. ikwi : igazi
rovásban ᛅ D ᚬ GY ᚣ G
idzsi (hun) egy (magyar) ichi (japán)
.
..
Allah akbar : az akbar az kb. nagyságos, a bar az jó
azt, h 'egy az isten' tudomásom szerint csak mi mondjuk, nem tudok olyan nyelvről, amelyikben még egy ilyen szólás/fordulat létezne - ezért baromság olyat állítani h másik nyelvről mi hogyan fordítanánk le olyat amit se ő se mások olyat nem is mond. ugyan olyan van, amelyik istenének neve egygyel egyet jelent.
.
csak h látassék, Jézus idejében már létezett a 'szab-ad' szó
Accadian word Sabbath 'holy day of rest'
Assyrian translation Sabattu signifies cc a day of rest
39Janika2014. augusztus 3. 23:09
@Krizsa: nem tételezem fel, csak arra akartam utalni, hogy lehet olyan régi egy szó, hogy elmosódhat a közös eredet a sok változás miatt.
@tenegri: A kereszténység képes volt úgy elterjedni, hogy gyakorlatilag változatlanul hagyta az egyes nyelvekben az Isten szót.
Az Allah szó is régebbi, mint maga az iszlám.
God, deus, stb is régebbi eredetű fogalmak, mint amire most használjuk.
Buddha, Allah, stb esetében egy különbséget érzek. Ha személynévként azonosítjuk az elnevezést, akkor az valóban fordítás nélkül átmehet egyik nyelvből a másikba.
Pl Jézus nevét nem fordítjuk le, az minden nyelven és vallásban Jézus (jesus, stb). Ugyanígy ha Isten neve Allah azt nem fordtjuk e, mert az a neve. Hasonlóan Zeusz, Jupiter, stb sincs lefordítva. A Bibliai Jehova név sincs lefordítva. És Buddha sem. Buddha amúgy is kivtel, hiszen ő maga nem isten.
Az Allah név így valóban elgondolkodtató, sok nyelvben ez az Isten elnevezése, méghozzá vallástól függetlenül!
@blogen: "Nem mondjuk azt, hogy "egy az Isten és Mohamed az ő prófétája"
Pedig én szó szerint így ismerem.
"Allah, there's only one God and Muhammed is his Messenger.
Még a Korán magyar fordításában is így szerepel több helyen:
'Allah! Nincs Isten csak Ő, az Élő, az Őrökkeévaló'
Tehát még az iszlám is megkülönbözteti Allah-ot mint személynevet és Istent, mint titulust.
Az hogy Indonéziában, Malajziában nemcsak iszlám vallásúak haszálják az Allahot Isten neveként, csak azt erősíti meg bennem, hogy még az ottani keresztények sem hozták magukkal az Isten nevet, hanem meghagyták azt, ahogy korábban ott helyben nevezték.
Amúgy a maláj keresztények tiltakoznak a tiltás ellen:
Azt viszont elfogadom, hogy így Isten fogalma is átkerülhet egyik nyelvből a másikba, meggyőztetek. Ez kb olyan, mintha a Jehova (Jahve, stb) elnevezés mindenhol kiszorítaná a hagyományos Isten (god, deus), stb elnevezéseket és ezután Jehovát mondanánk mondjuk Zeusz helyett.
38hun2014. augusztus 3. 22:44
@Janika: "...egyik nyelvből egy másiba hiszen minden nyelvben ősidők óta léteznie kell ilyen jelentésű szónak."
.
nem így a gótoknál, akik magukról nevezték el az istenüket.
: guta (gót) guth guda (god) gods (gut, good)
37blogen2014. augusztus 3. 21:35
@Janika: Jó esetben az emberiség a mai formájában legalább negyvenezer éve létezik, míg természetfeletti lényekre utaló hiedelmek létét legföljebb a neolitikum óta tudjuk alátámasztani erős bizonyítékokkal.
Továbbá az istenek neve összefüggésben áll a beléjük vetett hittel. Nem mondjuk azt, hogy "egy az Isten és Mohamed az ő prófétája", ahogy az "Allah akbart" se fordítjuk le "Isten mindenhatóra" a nyelvünkön, pedig van rá fogalmunk. Ennek dogmatikus okai vannak, ők bár ugyanabban az istenben, de más kinyilatkoztatásban hisznek és ez elég is ahhoz, hogy két istennév létezzen párhuzamosan a nyelvünkben. Ez fordítva is igaz, Malajziában már törvény is tiltja, hogy a keresztények istenét Allahnak fordítsák. És tekintve, hogy az emberek nem EGY mindenható lényben hittek úgy általában a viszonylag fiatal monoteizmus nevű ideológiai konstrukció elterjedése előtt, hanem istenekben, akik pantheonokat alkottak, amely pantheonok határvidékein gyakran újabb istenek csapódtak a régiekhez és olykor törtettek egyenesen a mennyei centrum felé, így még csak azt se mondhatjuk, hogy az istennevek vándorlása túl ritka lett volna.
Az istenek közönséges kulturális javak. Ugyanaz történik velük, mint más ilyen javakkal.
36tenegri2014. augusztus 3. 20:48
@Janika: Hát, azért ez nem egészen így van. Isten és isten közt óriási különbség tud lenni, főleg azok számára, akiknek élő vallási jelenségről van szó. A különféle vallási elképzelések istenei (istenszerű jelenségei - ne folyjunk bele, hogy pontosan mi mindent takarhat ez) nem feleltethetők meg egymásnak automatikusan, így nagyon is életszerű és gyakori, hogy egy-egy új vallási hatás hozza magával a maga terminológiáját. Nem azért, mert ne lenne az új vallási hatástól érintett közösség nyelvében vmi 'isten' jelentésű szó, hanem azért, mert számukra esetleg az nagyon nem ugyanaz, mint az újonnan megismert jelenség, így nem is viszik át rá a korábban használt szót. Csak 1-2 példa: a mongolba a buddhizmussal együtt érkezik a burhan szó az ujgur nyelvből 'buddha' jelentéssel (az ujgurban az első fele valószínűleg a Buddha szó kínai formájából ered), idővel azonban általános 'isten' jelentése is lesz emellett, s pl. a Biblia mai mongol fordításában már ez a szó szerepel 'isten'-ként. Ugyanakkor megvan egy régebbi szó is, a tenger 'ég, isten' (nem részletezem ennek a jelentésváltozásait, de pl. buddhista istenségek, dévák megjelölésére is használható, meg más istenszerű dolgokra is). Vagy nézzük az iszlám terjeszkedését, ahol az arab Allah szó sokszor megy a vallással együtt. Biztos olvastál róla te is, hogy nemrég megtiltották Indonéziában, hogy az ottani keresztények az Allah szót használják, holott náluk ez volt a hagyományos elnevezése a keresztény istennek. Nyilván előbb jelent meg az iszlám, onnan jött az elnevezés, majd a kereszténység megjelenésekor átvitték abba is, de biztos, hogy volt az iszlám és a kereszténység előtt is szavuk ilyesmire. Török nyelvekben szintén bőven vannak átvételek 'isten' jelentésben: a törökországiban ilah 'isten' (< arab), kazakban тәңір (ez az ótörök täŋri 'ég, isten' megfelelője), құдай (< perzsa), алла (< arab), stb.
35Krizsa2014. augusztus 3. 20:29
@Janika: Ezzel burkoltan azt tételezed fel, hogy a nyelvek egymástól függetlenül alakultak volna ki. Ez kizárt dolog.
A hivatalos nyelvészet, amely semmiképp nem tudta tagadni az azonos (nagyon hasonló) hangzású és egyben rokonértelmű szavak százainak-ezreinek jelenlétét a legkülönbözőbb nyelvekben, ezt úgy "lágyítja", hogy mondvacsinált kritériumok alapján nyelvcsaládokat kreált. Azokon belül már hajlandó elismerni a közös leszármazást. Ezzel szemben megtagadja a különbözőnek kikiáltott nyelvcsaládok - tehát nem szomszédolós, nem jövevény, sokezer éve sehol sem lehetett érintkezés - közötti hatalmas tömegű nyelvi kapcsolatokat.
A "nosztratikusok" szerint egyetlen ősnyelvből... hát ilyen, mivel a tájak, az életkörülmények alaposan eltérnek a Föld tájain, biztosan nem lehetett sehol... de mégis van itt valami hasonló:-).
A valóság az, hogy a világ összes nyelvében levő fogalmak (és nyelvtani megoldások) tömegének van kereszt-kapcsolatuk egymással. Ennek alapja nem egyetlen ősnyelv ugyan - de az egyetlen Földgolyó természeti hangzatai és az azon élő egyetlen emberi faj genetikusan beírt ismerettára - e hangok jELENTŐSÉGÉRŐL.
34Janika2014. augusztus 3. 20:02
Érdekes cikk. Az mindenképpem említésre méltó, hogy egy mindenható teremtő lényben való hit gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Ezért a megnevezése is ősi kell hogy legyen. Kevéssé tartom valószínűnek, hogy Isten fogalma és neve vándoroljon egyik nyelvből egy másiba hiszen minden nyelvben ősidők óta léteznie kell ilyen jelentésű szónak.
