Legutóbb a szavak határát kerestük hangtani eszközökkel. Láttuk, hogy az angolban a zöngétlen zárhangok hehezettsége (vagy annak hiánya), a magánhangzók szélesedése, a franciában orrhangúvá válása jelezheti a szóhatárt.

Láttuk azt is, hogy egy tő és toldalék határa néha szóhatárnak számít, néha viszont nem. Ezt a különbséget fogjuk vizsgálni.

Szó a szón belül

A deter [ditör] ’elrettent’ ige második, hangsúlyos magánhangzója széles, mert szóvégi [r] áll utána. Ezzel szemben a deterrence [diterönsz] ’elrettentés’ [r] előtti magánhangzója nem széles, hanem [e], mint a detect [ditekt] ’észlel’ vagy detest [diteszt] ’utál’ igéké, amelyekben az [e]-t egyáltalán nem követi [r]. A deterrence-ben azért nem találunk szélesedést, mert az [r]-je magánhangzó előtt áll, nem a szó végén. (Szón belül az angolban nem fordulhat elő hosszú mássalhangzó, ezért az rr a deterrence szóban ugyanúgy egy rövid [r]-et jelöl, mint az egy r a Terence névben.)

Nem csak magánhangzók szélesedhetnek
(Forrás: Wikimedia Commons / MatthiasKabel / GNU-FDL 1.2)

Arra nem találtunk még választ, hogy a deterring [ditöring] ’elrettentve’ [r]-je miért okoz szélesedést, mintha szó végén állna (vö. deter [ditör]). A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy azért viselkedik szóvégiként a deterring [r]-je, mert az. Ez ellen látszik szólni néhány dolog. Persze nem az, hogy az írásban nincsen szóköz a deter ige és az -ing között. (A helyesírásbeli két r-nek, mint már jeleztük, témánk szempontjából nincsen jelentősége.)

A malac és a ló (meg a póni)

A helyesírásra nem lehet nyelvészeti érveket alapozni. A helyesírás például nem jelöl minden szóhatárt. Nincs szóköz a pigtail [pigtéjl] ’lófarok’ szóban, miközben nyilvánvaló, hogy a pig [pig] ’malac’ és a tail [téjl] ’farok’ szavakból áll. Amellett, hogy ez két önmagában is megálló hangsor (vagyis „szó”), hangtani érv van arra, hogy a [g] és [t] közt kell lennie egy szóhatárnak: az angolban csak szóhatárral elválasztva fordul elő [gt] hangkapcsolat. Sok angol anyanyelvű mondja ponytail [pónitéjl]-nek – azaz pónifaroknak – a lófarkat, vannak, akik különbséget tesznek a pig- és a ponytail között. A ponytail-ben levő [i] feszesebb mint a pig [i]-je, de ezt magyar helyesírással nem tudjuk visszaadni. Ez a feszesebb [i] nem fordulhat elő mássalhangzó előtt, tehát a ponytail-ben utána szóhatárnak kell következnie.

Ló-, póni- vagy malacfarok
(Forrás: Wikimedia Commons / Yogi / CC BY-SA 2.0)

Pontosabban kell fogalmaznunk: a pigtail és a ponytail két szóból álló szavak, vagyis a szavak nem atomi egységenként követik egymást a szövegben. Egy összetett szó „felülről”, a mondattan felől lehet egyetlen egység, „alulról”, a hangtan felől viszont látszhat összetett volta.

A blackbird [blekbörd] ’rigó’ összetett szó, a főhangsúlya a black szótagon van. Ezt onnan tudjuk, hogy a mondat végére téve ezen az itt aláhúzott szótagon kezd esni a hanglejtés: this is a blackbird. Ezzel szemben a black bird [blek börd] ’fekete madár’ nem összetett szó, hanem jelzős szerkezet, a főhangsúly a bird-ön van: this is a black bird. Zárójelezve:

{ { black } { bird } } (= ’rigó’)
{ black } { bird } (= ’fekete madár’)

A mondattan csak a legkülső zárójelezést veszi figyelembe. Így mondattanilag a blackbird ugyanúgy egyetlen szó, mint a robin [robin] ’vörösbegy’ vagy a pigeon [pidzsön] ’galamb’. Hangtanilag viszont a blackbird két elemből áll, mert a [kb] mássalhangzó-kapcsolat nem fordul elő egy elemen belül. A mondattan szempontját a hangtanban a hangsúly helye képviseli, ez mutatja meg, hogy a blackbird ’rigó’ mondattanilag egy szó, a black bird ’fekete madár’ viszont kettő.

Ami szó és ami nem az

A pigtail esetében könnyű elfogadni, hogy két szóból áll, amelyek között szóhatár van, a deterring második fele, az -ing viszont nem önálló eleme az angol nyelvnek: csak egy igéhez tapadva létezhet. Tehát miközben a deter szó, az -ing nem az. Ez nem jelenti azt, hogy a deterring szóban ne lehetne szóhatár. Ha a szó elejét { jellel, a végét } jellel jelöljük, akkor az eddigi példáinkat így írhatjuk fel:

{ { pig } { tail } }
{ { deterr } ing }
{ deterrence }

Láthatjuk: minden szót egy kapcsoszárójel-pár fog közre, és van olyan elem is (az -ing), ami nem szó, miközben a tő, amihez tartozik, szó. Hangtani szempontból az -ing klitikum, vagyis önállótlan elem, ami csak egy másik szóhoz tapadva fordul elő. Ugyanilyen például az it [it] ’az’ névmás: önállóan nem fordul elő, csak tapadva az előző vagy a következő szóhoz: pl. deter it [ditör it] ’rettentsd el (azt)’, ill. it rains [it réjnz] ’esik (az eső)’. Zárójelezve:

{ { deter } it }
{ it { rains } }

(Létezik egy másik it is, pl. Edith Nesbit regényének a címében: Five Children and It (Öt gyerek és az izé), de ez hangsúlyos és nem is tapad, azaz ez nem egy klitikum, hanem egy szó.)

Középen az izé
(Forrás: The Cinematic Intelligence Agency (thecia.com.au))

Amit a hangtan lát

Hangtani szempontból tehát azonos szerkezetű a deterring és a deter it: mindkettő egy szóból és egy azt követő klitikumból áll. A különbség köztük – amit a helyesírás is tükröz – mondattani: az első szerkezet megbonthatatlan, a másodikba viszont lehet további szavakat vagy klitikumokat tenni, pl. deter all of it [ditör ól öv it] ’rettentsd el az egészet’.

Ezzel szemben a deterrence [diterönsz] ’elrettentés’ – hangtani szempontból – nem tartalmaz határt. Mint már korábban említettük, nem széles magánhangzó – az [e] – csak szó belseji [r] előtt fordulhat elő, szó végi előtt nem. Azaz a deterrence szétbonthatatlan elemként viselkedik, mint amilyen például a Terence [terönsz] név.

Terence (Hill)
(Forrás: Wikipedia (magyar változat))

A hangsúly a különbség

Fentebb említettük, hogy a klitikumok rátapadnak valamelyik szomszédos szóra. Egy klitikumon nem lehet hangsúly. Ez a sajátosság különbözteti meg a hasonló szerkezetűnek látszó Englishman [inglismön] ’angol (nemzetiségű ember)’ és a Superman [szúpörmen] szavakat.

Az Englishman utolsó szótagja hangsúlytalan. Ezért a magánhangzója sorvadt. Ez a magánhangzó nem tudja kifejezni a különbséget az egyes számú Englishman és a többes számú Englishmen között. A két szó hangalakja nem különbözik, mindkettő [inglismön]. Ennek az az oka, hogy a -man itt klitikum, ezért hangsúlytalan.

A Superman viszont összetett szó, a -man eleme hangsúlyos, nem sorvadt. Ha a jelmezbálon több szupermen kerül össze, akkor ők angolul a Supermen [szúpörmën]: a többes számú szó utolsó magánhangzója zártabb ([ë]), mint az egyes számúé ([e]), tehát itt különbözik a két alak és a különbséget az utolsó magánhangzó hordozza. Ezért az Englishman-nel szemben a Superman két szó összetétele. Zárójelezve:

{ { English } man }
{ { Super } { man } }

Eltűnő határok

A határok idővel eltűnnek. A Superman-hez hasonlóan az Englishman is összetett szóként kezdhette pályafutását. Később az utóbbiban a -man-t körülvevő szóhatárok törlődtek, ez az elem szóból klitikummá vált.

A cupboard [kabörd] ’szekrény’ szó még tovább változott. Ebben csak a rendkívül konzervatív angol helyesírás utal arra, hogy eredetileg összetett szóról, a cup [kap] ’csésze’ és a board [bórd] ’deszká(ból készült bútor)’ kapcsolatáról lehetett szó. A hangalakja egységesnek mutatja a szót, és a jelentésében is elhomályosultak az összetevő elemek, hiszen egyáltalán nem csak csészéket, sőt nem is csak edényeket szokás cupboard-ben tárolni. Tehát nem csak a -board, hanem a cup- körüli szóhatárok is eltűntek.

A határ hűlt helye (Sopronkőhidánál)
(Forrás: Wikimedia Commons / Cuchulainn)

Visszaállított határok?

A forehead ’homlok’ szónak viszont többféle kiejtése van. Az idősebb brit beszélők [forid]-nak vagy [foröd]-nek ejtik, mint egy egyelemű szót (pl. horrid [horid] ’szörnyű’). Az [r] előtti magánhangzó nem szélesedik, vagyis az [r] után itt nem lehet szóhatár. A fiatalabbak viszont inkább [fórhed]-nek vagy [fóred]-nek, aminek mindkét szótagja hangsúlyos. A magánhangzó szélesedése mutatja, hogy ebben az ejtésben van szóhatár. Zárójelezve:

{ forehead } = [forid], [foröd]
{ { fore } { head } } = [fórhed], [fóred]

Méretes homlokok: Condoleezza Rice és Angelina Jolie
(Forrás: Wikimedia Commons / Michael Gross)

A nyelvváltozásokat jellemzően az idősebbek által használt változat eltűnése és a fiatalabbakénak az előretörése okozza, tehát itt a cupboard-ban tapasztalható szóhatár-eltűnésnek (feltételezett [kapbórd] → [kabörd]) éppen a fordítottját látjuk: az egy elemű szóra utaló kiejtés a régebbi, ami átadja a helyét az újabb, szóösszetételes kiejtésnek ([forid] → [fórhed]). Azt azonban nem tudjuk, hogy volt-e olyan nyelvállapot, amikor mindenki [forid]-ot ejtett. Vagyis kérdés, hogy a [fórhed]-ben a korábbi szóhatárt állítják-e vissza a beszélők, vagy pedig két nyelvjárás közül tört előre a korábbi, összetett szavas kiejtést őrző, a logikailag szükségszerűen későbbi [forid]-es nyelvjárás rovására.

Forrás

Jonathan Kaye. 1995. Derivations and interfaces. In: Jacques Durand és Francis Katamba, szerk. Frontiers of Phonology, Longman. 289–332.