nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Hat tévhit a magyar nyelvről

A magyarnak tizenöt millió beszélője van, de így is kis nyelv, eredete bizonytalan, nagyon régi, nehéz és különleges – gondolják sokan. Mindegyik esetben tévednek.

Fejes László | 2010. október 1.
|  

Az internet a magyar nyelvvel kapcsolatos ostobaságok végtelen forrása (persze ez nem az ő hibája). Ugyanakkor vannak olyan tévedések, melyek önmagukban nézve nem egetverő butaságok: de ettől még nem is igazak. Cikkünkben öt ilyen tévedésről lesz szó.

A magyar nyelvet tizenöt millióan beszélik

Különösen politikusok szeretnek a tizenötmillió magyarral dobálózni. Ugyanakkor csak egy kis matematika, és beláthatjuk, hogy a magyar anyanyelvűek száma kevesebb. A legtöbb magyar a következő államokban él (kissé felfelé kerekített adatok):

  • Magyarországon: kb. 10,2 millió
  • Romániában: kb. 1,5 millió
  • Szlovákiában: kb. 0,55 millió
  • Szerbiában: kb. 0,3 millió
  • Ukrajnában: kb. 0,15 millió

Élnek magyarok kisebb-nagyobb csoportjai más államokban is, de számuk már sehol máshol nem éri el a százezret. Ha a fenti számokat összeadjuk, 12,7 milliót kapunk. Ha ehhez nagyvonalúan hozzácsapunk még félmilliót (az Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Izraelben, illetve a tengerentúlon élő magyar anyanyelvűeket), akkor sem kapunk többet 13,2 milliónál. Persze ehhez még hozzávehetjük azokat, akik ha nem is magyar anyanyelvűek, de jól-rosszul beszélnek magyarul, de ezek számát a legnagyobb optimizmussal sem becsülhetjük egymillió felettire. Természetesen a statisztikák is tévedhetnek, de aligha akkorát, hogy elérjük a 15 milliós „álomhatár”-t.

A magyar kis nyelv

Mielőtt a fenti számítás bárkit elkeserítene, gyorsan el kell oszlatnunk egy másik tévhitet is. Sokan gondolják, hogy a magyar kis nyelv. Ilyenkor persze nem magának a nyelvnek a méretére gondolunk, hanem a beszélők számára.

Minden ilyen állításnak akkor van értelme, ha megmondjuk, mihez képest minősítünk valamit nagynak vagy kicsinek, soknak vagy kevésnek. Ez esetben a világ összes nyelvéhez érdemes hasonlítani. A világon összesen 5-6 ezer nyelvet beszélhetnek. A becslések azért is ingadoznak, mert egy-egy nyelvváltozatot időnként önálló nyelvnek, máskor csak egy másik nyelv nyelvjárásának sorolnak be. Bizonytalan a magyar nyelv besorolása is: az angol Wikipédia magyar nyelv szócikke szerint a magyar 13 millió beszélővel az 57., a nyelvek beszélők szerinti rangsorolása szócikke szerint 14,5 millió beszélővel a 60. helyen áll. A magyar tehát kifejezetten nagy nyelvnek számít.

(A tévedés alapja az, hogy a magyarul beszélők számát általában az ismertebb, több beszélővel rendelkező nyelvekkel hasonlítják össze, hiszen ezeket ismerik. A nyelvek többségéről nemhogy az átlagemberek, de még a nyelvészek többsége sem hallott.)

A magyar nyelv eredete bizonytalan

Persze nem mindenki ül fel a sumér rokonságról terjesztett nézeteknek, és a többség a magyarság szíriuszi származásánál visszafogottabb lázálmokba sem ringatja magát, de a magyar nyelv származásáról szóló „elmélet”-ek  és a finnugor rokonság „bukásá”-ról szóló, szinte mindennapos bejelentések özönében a legjózanabb laikusnak is az az érzése támad, hogy a kérdés még nem tekinthető véglegesen lezártnak.

Valójában már a 19. század végére biztossá vált, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvekkel rokon – azaz ugyanabból az egykori nyelvből (az úgynevezett alapnyelvből) származik, mint más, ugyanebbe a nyelvcsaládba sorolt nyelvek. Az is biztossá vált, hogy e nyelvek ugor ágába tartozik. Néhány évtized múlva az is bizonyítást nyert, hogy e nyelvek távolabbról a szamojéd nyelvekkel is rokonok: a két csoportot együtt uráli nyelveknek nevezték el. Mindezek az eredmények biztosnak tekinthetők. Az esetleg előfordulhat, hogy újabb nyelvek idetartozását állapítják meg, de az kizárható, hogy e nyelvek bármelyikét kizárják a nyelvcsaládból.

Az természetesen igaz, hogy sok a tisztázatlan részletkérdés, de ezzel a magyar nyelv nincs egyedül. Az újlatin nyelvek története szinte egyedülállóan jól dokumentált, mégsem tudjuk, hogy pontosan miként alakult ki a spanyol vagy a francia, mekkora hatásuk volt az Ibéria és Gallia területén beszélt más nyelveknek. De gondolhatunk arra is, mennyire bizonytalan, hogy hol alakult ki a román nyelv. Nem csoda hát, ha a magyar nyelv történetének részletei között sok a homályos pont: ez nem is lehetne másként. Ez azonban nem akadálya a magyar nyelv nyelvcsaládba sorolásának.

A magyar nyelv nagyon régi

Mivel a magyar nyelv kb. 3000 éve vált el a mai obi-ugor nyelvek, a manysi (vogul) és a hanti (osztják) elődjétől, sokan úgy gondolják, hogy a magyar nyelv 3000 éves. Csakhogy ennek a számításnak nincs sok értelme. Egy nyelv különválása nem látványos, általában néhány évszázadig tart, és az elválást általában akkor lehet felismerni, amikor már határozottan végbement.

Vegyünk egy példát: tegyük fel, hogy a magyar nyelv Moldvában beszélt nyelvjárása, a csángó, néhány évszázad alatt külön nyelvvé fejlődik. Mivel a csángók a 15. században vándoroltak ki a Kárpátokon túlra, és ekkor gyengültek meg kapcsolataik a többi magyar nyelvjárással, azt kellene mondanunk, hogy a magyar és a csángó a 15. században vált ketté. Csakhogy most, 500-600 évvel e kettéválás után még mindig egy nyelvnek tartjuk őket! Arról nem is szólva, hogy ha 500 év múlva kijelentjük, hogy a csángó külön nyelv, mely (akkortól számolva) 1000 évvel korábban vált el a magyartól, akkor kiderülne, hogy a magyar nyelv nem 3500, hanem csak 1000 éves!

Ennek természetesen semmi értelme sincs. A nyelvek nem önálló entitások abban az értelemben, ahogy például az emberek, vagy akár a sorozatban gyártott csavarok azok. Nem lehet pontosan megállapítani, mikor keletkezett egy nyelv. A nyelvek fokozatosan lassan fejlődnek ki korábbi állapotukból, és csak a nyelvész utólagos értelmezése, hogy mettől meddig nevezi a nyelvállapotok sorát egy, a korábbi és az újabb állapotoktól különböző nyelvnek. (Az előbbi példánkban „csaltunk”: a középkori magyar nyelvnek a csángó éppúgy folytatója, mint a többi magyar nyelvjárás, megtévesztő tehát, ha a nyelvjárások egy csoportját továbbra is magyarnak nevezzük, míg másokat másképp. Ugyanakkor az is megtévesztő lenne, ha mindkét csoportot másképp neveznénk, hiszen ezzel azt a benyomást keltenénk, hogy a magyar nyelv megszűnt.) Minden nyelv „végtelenül” régi, keletkezése az idők homályába vész. Kivételt csak a mesterséges nyelvek, illetve a keveréknyelvek (kreol nyelvek) képeznek, ezeknek ugyanis nincs közvetlen előzményük.

A magyar nyelv nehéz

Általánosan elterjedt tévhit, hogy a magyar nyelv nehéz. Ez az állítás már csak azért sem lehet igaz, mert relatív és objektív módon nem mérhető, hogy egy nyelv mennyire nehéz. Az igaz, hogy mivel a magyar egy nyelvnek sem közeli rokon nyelve, aligha lehet bárki számára nagyon könnyű.

Persze akármilyen anyanyelvű a nyelvtanuló, biztos talál a magyarban olyan hangot, mely anyanyelvében nincs meg, tehát ejtése több-kevesebb nehézséget okoz. Azonban sem a magánhangzók, sem a mássalhangzók száma nem olyan nagy, hogy az kifejezetten nagy nehézséget jelentsen. A világ nyelveiben rengeteg lehetőség van a hangok megkülönböztetésére, és ezek közül a magyar viszonylag keveset használ ki. Nem esik azonban a másik végletbe sem: a magán- és mássalhangzók száma lehetővé teszi, hogy a szavak ne legyenek túl hasonlóak, ne okozzanak ezzel nehézséget a nyelvtanulónak. A magyar általában kerüli a mássalhangzó-torlódást, és a hangok egymás után fűzésének szabályai sem állítják különösebb nehézségek elé a nyelvtanulót. Egyedül talán a magánhangzó-harmónia okozhat nehézséget, de az ebben való hibázás általában nem rontja a megértést.

Nincs különösebben nehéz vonás a magyar nyelvtanban sem. Nehézségként szokták említeni az esetek nagy számát, és igaz is, hogy viszonylag sok eset van (bár egyes nyelvekben van a magyarnál jóval több, akár 50-60 is), azt azonban kevesen tudják, hogy a nyelvek jelentős részében egyáltalán nincsenek esetek. Az is gondot okozhat a nyelvtanulóknak, hogy egy magyar szóban toldalékok egész sorát kell összefűzni: nem biztos azonban, hogy ez nehezebb, mint a komplex, szételemezhetetlen végződéseket megtanulni olyan nyelvekben, mint a latin vagy a szláv nyelvek többsége stb. Másfelől a szóelemek kombinálása más nyelvekben sokkal bonyolultabb szabályok szerint is történhet.

A magyar nyelv különös nehézségeként szokták kiemelni a tárgyas ragozást. Ennek elsajátítása kétségtelenül nagy kihívás a nyelvtanuló számára, de más nyelvekkel járhatna rosszabbul is: a magyar igealak csak a tárgy határozottságára utal (illetve egyes szám első személyben jelölheti, hogy a tárgy második személyű), más nyelvekben viszont, ahol szintén van tárgyas ragozás, mindig jelölni kell a tárgy személyét, esetleg számát (is).

Mindemellett hosszan sorolhatnánk, mi mindent nem kell megtanulni a magyarban: nincsenek nemek, viszonylag egyszerű az igeidőrendszer, a jelzőt csak kivételes esetekben kell egyeztetni stb. Mindez kifejezetten könnyűvé teszi a magyart azoknak a szemében, akiknek más nyelvek tanulásakor éppen ezekkel a jelenségekkel gyűlt meg a bajuk.

Különleges az, ami szokatlan. De mihez vagyunk szokva?
Különleges az, ami szokatlan. De mihez vagyunk szokva?
(Forrás: Wikimedia commons)

A magyar nyelv különleges

Természetesen a magyar nyelv különleges, de csak annyira, amennyire bármelyik más nyelv az. Már a fentiekből sejthetjük, hogy a magyar nyelvben tulajdonképpen nincsen semmi, amire ne lenne példa más nyelvben, akár még szélsőségesebb formában is.

Miért tűnik sokak szemében annyira sajátosnak? Ennek nem más az oka, mint az, hogy mihez és hogyan hasonlítjuk. A legtöbb ember, aki ismer két-három európai nyelvet, úgy érzi, ezek az „igazi” nyelvek, azaz a nyelvek általában olyanok, mint az általa ismertek. „Ismeri a magánhangzó-harmóniát az angol, a francia, a német vagy az orosz? Na ugye, ez a magyar különlegessége!” – hangzik az érvelés. Persze ennyi erővel a német is mondhatná, hogy a névelőt nem ragozza sem az angol, se a magyar, az oroszban nincs is, a franciában meg ugyan jelölheti a nemet és a számot, de az esetet ott sem: a német tehát egy különleges nyelv. Az angol is sajátosnak mondható abban a tekintetben, hogy rendkívül gazdag a magánhangzórendszere, az orosznak is különleges vonása, hogy szinte minden mássalhangzó kemény–lágy párokba rendeződik (míg a nyelvek jelentős része az ilyen szembenállást nem is ismeri, nincsenek bennük ny, ty, gy-szerű hangok).

Azt, hogy milyen nyelvi jelenségeket tekintünk különlegesnek, nagyban meghatározza, hogy mennyire ismert, vagy éppen egzotikusnak tartott nyelvekben fordulnak elő. Ha az angolok, franciák, spanyolok helyett a busmanok hódították volna meg a világot, ma természetesnek tartanánk, hogy egy nyelvben lehetnek csettintő hangok. Ha úgy alakul a történelem, hogy száz év múlva mindenki kínaiul fog tanulni az iskolában, akkor senki nem fogja különlegességnek tartani a tónusokat.

Befolyásolja ítéletünket az is, hogy hány nyelvből ismerünk példát az adott jelenségre. Természetesnek vesszük, hogy egy nyelvben három nem van: hímnem, nőnem, semleges nem. Így van ez a németben, az angolban és a szláv nyelvekben. Azon sem csodálkozunk, ha egy nyelvben két nem van hímnem és nőnem (az újlatin nyelvekben) vagy közös nem és semleges nem (a hollandban és a skandináv nyelvekben). Ugyanakkor a világ nyelveinek többségében nincsenek nemek, de vannak nyelvek, amelyekben négy vagy több nem is lehet.

Vegyük észre azt is, hogy ha a magyarnak lenne néhány közeli rokona, azokban nyilván a magyar sok vonását megtalálnánk: az egyes vonások máris nem tűnnének olyan különlegesnek, hiszen itt is, ott is megtaláljuk őket. Az pedig csupán a véletlen műve (de legalábbis nem a nyelv jellemzője), hogy a magyarnak nincs közeli rokona, hogy több kisebb nyelv helyett egy egységes nyelvet beszélünk a Kárpát-medencében.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
214 blogen 2017. november 19. 23:06

@mondoga: A közép-kelet európai régészeti kultúrák egymásra épülése, egymásból leszármazása mutat egy folytonosságot az ismert történelmi kentum nyelvjárásokig vagy olyan szatem nyelvjárásokig (balto-szláv nyelvek), amelyeknek kentum ősei lehettek. Gallok, germánok, baltiak nyelvével azonosítható régészeti kultúrák olyan kultúrákig vezethető vissza amelyknek végső soron a vonaldíszes-kerámia és annak őse a dunai-neolitikum a kezdete.

Természetsen nincs rá garancia, hogy valamely -minden esetben már régészeti bizonyítékokkal is kimutatható átmeneti korszakkal rendelkező- formanyelv, kifejezésforma váltás az anyagi kultúrában nem valamiféle nyelvváltással is együttjáró változás volt e. De ha jól tudom mindenképp nehezebb lenne megmagyarázni a történelmi példával nem rendelkező kentumizációt az egészen közel is történelmi pédával rendlekező szatemizációval ellentétben (bánáti román nyelvjárásban például történt ilyen). A neolitikumtól a vaskorig vezető európai kultúrfejlődésen túl ez szintén érv az eredetileg teljesen elmebeteg feminista alapokon álló, manapság különféle zavaros okokból reneszánszát élő Kurgán-teóriával szemben.

Ráadásul a réz, bronz és vaskori sztyeppei inváziók anyagi maradványai az archeológiában véget érnek a Duna-Visztula vonalában (ahogy később az ókori szkíta/szarmata, majd török-magyar is, ennek természetföldrajzi okai voltak).

Egész egyszerűen az egyetlen lehetséges modell a kentum nyelvek terjedésére a dunai-neolitikumból ágazik ki. Csak itt nem keletkeznek durva durva teóriákkal kitöltött hatalmas hézagok. Itt van magyarázat arra, hogy a vonaldíszes kerámi keleti csoportjának leszármazottjaként miért váltak Duna-Visztula vonalától eredetileg is keletre formálódó proto-Baltoszláv és proto-Trák nyelvek ősei szatemmé az ezt a területek meghódító árja népek hatására, míg az ettől nyugatra kialakuló gallogermánlatin nyelv[ek] őse miért nem. Stb.

Ilyen apróságok sokasága győzött meg arról, hogy az indoeurópai őseit a mezolitikus vadászokkal szemben technológiai fölényben lévő anatóliai földtúrókban lássam, akik két irányból kerülve a Fekete-tengert jutottak Európába, eleve hordozva egy nyelvjárási különbséget és az eltérő földrajzi környezethez lassan adoptálódva, a helyi mezolitikus népességgel (R1 és I YDNS haplocsoportok és a cromagnoid rassz eredeti hordozói) a kontinensre való behatolás függvényében egyre növekvő mértékben elkeveredve, majd a mai Ukrajna területén találkoztak össze újra, immár egymástól gyökeresen eltérő kulturális háttérrel.

213 Jan TUNGLI 2017. november 19. 15:42

@mondoga: köszönöm szépen

212 mondoga 2017. november 18. 23:54

@blogen: "...valamilyen ősi kentum nyelvet/nyelvjárást beszélő, ma már rég nem létező indoeurópai népnek,,,"

Aha, kentum... és piros a három szeme, zöld a haja, amolyan varkocsos-rasztás...:D

Ugyan avass már be minket is, a jelek milyen jellemzői mutatnak bármilyen nyelvre? Már meg ne haragudj, de a todományoskodó válaszod lényegileg nem különbözik a bobulás-vargacsabás válaszoktól...

211 mondoga 2017. november 18. 23:33

@Jan TUNGLI: Ez ugyan nem egy "hivatalos állásfoglalás", mert olyan nincs, tkp. nem is lehet, viszont egy jó összefoglaló a magyar őstörténeti kutatásról, egyes tudósok és laikusok (közte áltudósok, szélhámosok) által képviselt nézetekről, véleményekről.

Kicsit hosszú, de több kérdésre is kaphatsz választ, a Bobula Idával kapcsolatos indító kérdésedre is. (Ha ez utóbbi igazán érdekel, akkor tán nem haszontalan elolvasni a Bobula ellenségének végképp nem mondható Padányi kritikáját...)

Az összefoglaló: A MAGYAROK ŐSTÖRTÉNETÉRŐL

BIZONYOSSÁGOK, HIPOTÉZISEK, HIEDELMEK

Romsics Ignác

www.matud.iif.hu/2014/05/01.htm

210 Untermensch4 2017. november 18. 21:41

@Jan TUNGLI: A Himnusz fő problémája sztem hogy nagyon depresszióra hajlamosít. Nem tesz jót az embernek hogy bármikor amikor vmit meg lehetne ünnepelni emelkedett pszeudo-közösségi hangulatban, szomorkodni kell.

209 MolnarErik 2017. november 18. 21:32

@Jan TUNGLI: Nekem fingom nincs, h ki ez a 2 fickó, de TE ÍGY jellemezted őket:

"Ők egyértelműen a szkíta és a pártus rokonságot tanítják"

Ezt találtad róluk fontosnak megemlíteni, nem mást (köztük a hunokat sem). Asszem írni kéne figyelmesebben.

Tehát a hisztid előtt nem volt téma se a hun kapcsolat, se a turul (ami nem is hun, hanem echte magyar), se a himnusz, se a szellemi, oh bocsánat: SZELLEMI kapcsolat sem.

Aztán témát váltottál.

De nyugi én itthon ezt a "DE HÁT BENDEGÚZNAK VÉRE!" frázist már bármilyen vitában (mondjuk, h mi legyen az ebéd) ultima ratiónak használom. Nagyon hatásos, tényleg mindenkit kiüt. Majd a félénk "De hát h jön ez most ide?" kérdésre jöhet sziszegve a végső kegyelemdöfés: "HIMNUSZGYALÁZÓ!" (ezt a "Témát váltottam, nem vetted észre?" dolgot viszont nem használom, túl snassz.)

@Jan TUNGLI:

"Igen, éppen erről írtam , hogy van aki nem ért egyet a himnusszal - köztük ön sem , ezek szerint - tehát a himnuszban tévedés van."

Nem, te nem ezt írtad, hanem ezt:

"Kár volt eleinknek Attilának szobrot állítani és a himnuszt megírni,"

Meg ezt:

"Minden esetre a magyar himnusz és sok más költemény és irás, művészi alkotás már megváltoztathatatlanok és legalább bizonyítják a szellemi rokonságot - ami szerintem talán még fontosabb mint a testi"

Bár előtte egy szóval sem mutattad, h érdeklődnél a "szellemi" rokonság (akármit is jelentsen ez) felől, sőt. Szal ebben is sikerült gyorsan témát váltanod.

Illetve:

"Akinek nem tetszik, mehet ledönteni Atilla szobrát, meg átírhatja a himnuszt stb, ezek tények."

És még:

"De szerintem itt felesleges tengernyi bizonyítékot felhozni, mert ahogy látom ez már nem a logika és a reális bizonyítékok kérdése."

(Ezt szintén a himnuszról írtad)

Szóval nehogy már azt állítsd (itt eredetileg más volt, de primadonnaszerű érzékenységedet figyelembe véve átírtam) itt, h te csak egyszerűen és objektíven megállapítottad, h ezek szerint, úgy látszik, h (vannak akik szerint) történeti ténybeli tévedés van a himnuszban.

208 Jan TUNGLI 2017. november 18. 19:14

@bloggerman77:

Igen, éppen erről írtam , hogy van aki nem ért egyet a himnusszal - köztük ön sem , ezek szerint - tehát a himnuszban tévedés van.

207 Jan TUNGLI 2017. november 18. 19:03

@MolnarErik:

Ön olyanokkal vádol engem ami nem igaz. Pap Gábor és Szántai Lajos munkássága nyomán kerult képbe a szkita-hun-magyar rokonság.

Ezt a témaváltást megint ki tetszett hagyni.

Talán figyelmesebben kéne olvasni.

206 bloggerman77 2017. november 18. 18:54

@Jan TUNGLI:

" A képes krónika Attilát magyar királykánt írja le. A magyar himnuszban szerepló "Bendegúznak vére" Kölcsei felfogásában a hunok leszármazotjaira utal."

***

A Képes Krónikában leírt hun hagyomány egy nyugat-Európából a 12. században Magyarországra került tisztán nyugati krónikáshagyomány része, részben a német Niebelung-ének és részben a francia Chanson de Geste nyomán. Anonymus krónikája pont utóbbi örököse.

Ebből kreáltak egy hun hagyományt a magyar nemesség számára. aminek jórészt alapja a területi azonosság és a hunok népnevének és Mo. latin nevének hasonlósága volt.

A Képes Krónikában szereplő "hagyományt" Thuróczy idején már a magyar köznemesség politikai ideológiája lett.

205 bloggerman77 2017. november 18. 18:35

@Fejes László (nyest.hu):

Kedves László.

A szlovák nem "rassz", hanem egy népcsoport. Tehát rasszizmust emliteni a hozzászólásomra nevetséges.

Nevetséges az is, hogy nem tudsz - akarsz szöveget értelmezni. Bobula munkásságánál azért utaltam a kedves nagyapjára, mert nyilvánvaló, hogy Bobula Ida emigrációban a szélsőjobbos turbómagyar ideológia rabjává és fő ideológusává válásának oka a szlovák származása általi túlkompenzálás. Ugyanis túl sokan tudták, hogy ki volt a kedves nagypapája. Még a Bobula Jánosról szóló cikkek is megemlítik, hogy mennyi mellőzöttsége volt a dualizmus végi korszakban, holott Schulekhez és Steindl Imréhez méltó személyiség volt - de mivel felvállalta szlovák identitását, mindenhonnan "kifelejtették".

Ebbe "rasszizmust" belelátni... Hát bevallom, fejlődnöm kell, hogy ezt a polkorrekt újbeszélt megértsem amit ti műveltek.

204 MolnarErik 2017. november 18. 18:13

@Jan TUNGLI: Igen, témaváltás. Senki se beszélt a turulról, a himnuszról, a hunokról, Bendegúzról, még te se, amíg teljesen más témára válaszul, el nem kezdtél hisztizni rajtuk.

Én is ezt kérdem, h h jött a hunok, a turul, a himnusz, meg Bendegúz a korábbi témákhoz?

Röviden így zajlott le a "kommunikáció"

- A tatárlakai tábla magyarul van írva?

- Ezt nem igazán lehet megmondani.

- De akkor most mi van Bobula Ida munkásságával.

- Hát azt nem igazán lehet munkásságnak nevezni.

- De hát I. András törvényében szkítiai vallásról ír.

- Az szkítiai vallás és nem szkíta eredet.

- DE HÁT BENDEGÚZNAK (aki, nem győzőm hangsúlyozni, hun és nem szkíta) VÉRE! HIMNUSZGYALÁZÓK! TURULSZOBORDÖNTÖGETŐK! SEMMILYEN LOGIKUS TÉNYSZERŰ BIZONYÍTÉKOT NEM VAGYTOK HAJLANDÓK ELFOGADNI!

- WTF?!

- Most mi van? Nem vetted észre, h témaváltás történt?

- De, azóta se térek tőle magamhoz.

@Jan TUNGLI: Te azzal kezdted, h mi a tudományos álláspont erről meg arról, aztán, mikor meg lett neked válaszolva, mítoszokkal hozakodtál elő, h pl. milyen már, h a tudósok nem hajlandók elfogadni tényként a turul mítoszt, aminek a lényege, h egy madár egy embert nemzett (ennek valótlanságáról csak nem világosítottalak fel, mert előttem más már megtette), majd mikor megírom, h a mítoszokat nem lehet összekeverni a tényekkel, te vagy megsértődve, h ne nézzelek már olyannak, mint aki ezt nem tudja, holott korábban (meg később is) pont az volt a kifogásod, h nem kezeljük tényként a mítoszokat, ettől lettünk himnuszgyalázók meg turulszobordöntögetők.

203 Jan TUNGLI 2017. november 18. 17:00

@MolnarErik:

Idézem Önt: . Kapaszkodj meg, Csaba királyfi valójában nem lovagol a galaxisunkON és korábban se lovagolt.

Ilyen fricskározó stílusban én nem beszéltem önnel. Megadtam a tiszteletet személye iránt.

Számomra itt a téma lezárult emberi szinvonal problémák miatt.

202 Jan TUNGLI 2017. november 18. 16:29

En sem értem mi köze a tatarlaki leletenek, ahhoz amiről most beszálünk. A irottakból jól látható, hogy témaváltás tőrtént.

201 MolnarErik 2017. november 18. 12:33

@Jan TUNGLI: "ahogy látom ez már nem a logika és a reális bizonyítékok kérdése."

Első kérdésed a témában:

"ha nem olyan régi, akkor a tatárlaki lelet, az melyik népé?"

Az én kérdésem ezzel kapcsolatban:

Hol ír bármelyik krónikánk vagy a Himnusz a tatáralaki táblákról, milyen élő szellemi kapcsolat létezett a magyarság történetében a tatárlakai táblákkal kapcsolatban?

Következő kérdésed a témában:

" de mi van akkor Bobula Ida munkájával, teljesen hamis? Van erre bizonyiték, hogy Bobula Ida munkáiban felvetett elmélet teljsségében hamis?"

Bobula Ida sumér-magyar rokonítással foglakoziott.

Az én kérdésem ezzel kapcsolatban:

Hol ír bármelyik krónikánk vagy a Himnusz a sumérekről, milyen élő szellemi kapcsolat létezett a magyarság történetében a sumérekkel kapcsolatban?

Ezután a párthusok futólagos felemlegetése mellett (akik tudtommal szintén nincsenek benne a krónikákban és a himnuszban) végül előjöttél a szkítákkal, bedobva egy "bizonyítékot", amibe szó nincs a szkítákról.

Tehát Bendegúz (aki hun volt, nem szkíta, sem szittya, nem sumér, sem sumír és nem tatárlakai) vére és a turul (ami /aki?/ még csak nem is hun, hanem magyar) még csak fel sem merült a részedről.

Szóval teljesen más témákban válaszolgattunk neked, erre a sejhajodból előrángatod ezt a turulszobordöntögetős, himnuszgyalázós témát.

Erre mondják mifelénk, h

WTF?!

200 Jan TUNGLI 2017. november 18. 11:33

Nem volna jó személyeskedni.

A szellemi kapcslat letagadhatatlan. A képes krónika Attilát magyar királykánt írja le. A magyar himnuszban szerepló "Bendegúznak vére" Kölcsei felfogásában a hunok leszármazotjaira utal.

De szerintem itt felesleges tengernyi bizonyítékot felhozni, mert ahogy látom ez már nem a logika és a reális bizonyítékok kérdése.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X