nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Hat tévhit a magyar nyelvről

A magyarnak tizenöt millió beszélője van, de így is kis nyelv, eredete bizonytalan, nagyon régi, nehéz és különleges – gondolják sokan. Mindegyik esetben tévednek.

Fejes László | 2010. október 1.
|  

Az internet a magyar nyelvvel kapcsolatos ostobaságok végtelen forrása (persze ez nem az ő hibája). Ugyanakkor vannak olyan tévedések, melyek önmagukban nézve nem egetverő butaságok: de ettől még nem is igazak. Cikkünkben öt ilyen tévedésről lesz szó.

A magyar nyelvet tizenöt millióan beszélik

Különösen politikusok szeretnek a tizenötmillió magyarral dobálózni. Ugyanakkor csak egy kis matematika, és beláthatjuk, hogy a magyar anyanyelvűek száma kevesebb. A legtöbb magyar a következő államokban él (kissé felfelé kerekített adatok):

  • Magyarországon: kb. 10,2 millió
  • Romániában: kb. 1,5 millió
  • Szlovákiában: kb. 0,55 millió
  • Szerbiában: kb. 0,3 millió
  • Ukrajnában: kb. 0,15 millió

Élnek magyarok kisebb-nagyobb csoportjai más államokban is, de számuk már sehol máshol nem éri el a százezret. Ha a fenti számokat összeadjuk, 12,7 milliót kapunk. Ha ehhez nagyvonalúan hozzácsapunk még félmilliót (az Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Izraelben, illetve a tengerentúlon élő magyar anyanyelvűeket), akkor sem kapunk többet 13,2 milliónál. Persze ehhez még hozzávehetjük azokat, akik ha nem is magyar anyanyelvűek, de jól-rosszul beszélnek magyarul, de ezek számát a legnagyobb optimizmussal sem becsülhetjük egymillió felettire. Természetesen a statisztikák is tévedhetnek, de aligha akkorát, hogy elérjük a 15 milliós „álomhatár”-t.

A magyar kis nyelv

Mielőtt a fenti számítás bárkit elkeserítene, gyorsan el kell oszlatnunk egy másik tévhitet is. Sokan gondolják, hogy a magyar kis nyelv. Ilyenkor persze nem magának a nyelvnek a méretére gondolunk, hanem a beszélők számára.

Minden ilyen állításnak akkor van értelme, ha megmondjuk, mihez képest minősítünk valamit nagynak vagy kicsinek, soknak vagy kevésnek. Ez esetben a világ összes nyelvéhez érdemes hasonlítani. A világon összesen 5-6 ezer nyelvet beszélhetnek. A becslések azért is ingadoznak, mert egy-egy nyelvváltozatot időnként önálló nyelvnek, máskor csak egy másik nyelv nyelvjárásának sorolnak be. Bizonytalan a magyar nyelv besorolása is: az angol Wikipédia magyar nyelv szócikke szerint a magyar 13 millió beszélővel az 57., a nyelvek beszélők szerinti rangsorolása szócikke szerint 14,5 millió beszélővel a 60. helyen áll. A magyar tehát kifejezetten nagy nyelvnek számít.

(A tévedés alapja az, hogy a magyarul beszélők számát általában az ismertebb, több beszélővel rendelkező nyelvekkel hasonlítják össze, hiszen ezeket ismerik. A nyelvek többségéről nemhogy az átlagemberek, de még a nyelvészek többsége sem hallott.)

A magyar nyelv eredete bizonytalan

Persze nem mindenki ül fel a sumér rokonságról terjesztett nézeteknek, és a többség a magyarság szíriuszi származásánál visszafogottabb lázálmokba sem ringatja magát, de a magyar nyelv származásáról szóló „elmélet”-ek  és a finnugor rokonság „bukásá”-ról szóló, szinte mindennapos bejelentések özönében a legjózanabb laikusnak is az az érzése támad, hogy a kérdés még nem tekinthető véglegesen lezártnak.

Valójában már a 19. század végére biztossá vált, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvekkel rokon – azaz ugyanabból az egykori nyelvből (az úgynevezett alapnyelvből) származik, mint más, ugyanebbe a nyelvcsaládba sorolt nyelvek. Az is biztossá vált, hogy e nyelvek ugor ágába tartozik. Néhány évtized múlva az is bizonyítást nyert, hogy e nyelvek távolabbról a szamojéd nyelvekkel is rokonok: a két csoportot együtt uráli nyelveknek nevezték el. Mindezek az eredmények biztosnak tekinthetők. Az esetleg előfordulhat, hogy újabb nyelvek idetartozását állapítják meg, de az kizárható, hogy e nyelvek bármelyikét kizárják a nyelvcsaládból.

Az természetesen igaz, hogy sok a tisztázatlan részletkérdés, de ezzel a magyar nyelv nincs egyedül. Az újlatin nyelvek története szinte egyedülállóan jól dokumentált, mégsem tudjuk, hogy pontosan miként alakult ki a spanyol vagy a francia, mekkora hatásuk volt az Ibéria és Gallia területén beszélt más nyelveknek. De gondolhatunk arra is, mennyire bizonytalan, hogy hol alakult ki a román nyelv. Nem csoda hát, ha a magyar nyelv történetének részletei között sok a homályos pont: ez nem is lehetne másként. Ez azonban nem akadálya a magyar nyelv nyelvcsaládba sorolásának.

A magyar nyelv nagyon régi

Mivel a magyar nyelv kb. 3000 éve vált el a mai obi-ugor nyelvek, a manysi (vogul) és a hanti (osztják) elődjétől, sokan úgy gondolják, hogy a magyar nyelv 3000 éves. Csakhogy ennek a számításnak nincs sok értelme. Egy nyelv különválása nem látványos, általában néhány évszázadig tart, és az elválást általában akkor lehet felismerni, amikor már határozottan végbement.

Vegyünk egy példát: tegyük fel, hogy a magyar nyelv Moldvában beszélt nyelvjárása, a csángó, néhány évszázad alatt külön nyelvvé fejlődik. Mivel a csángók a 15. században vándoroltak ki a Kárpátokon túlra, és ekkor gyengültek meg kapcsolataik a többi magyar nyelvjárással, azt kellene mondanunk, hogy a magyar és a csángó a 15. században vált ketté. Csakhogy most, 500-600 évvel e kettéválás után még mindig egy nyelvnek tartjuk őket! Arról nem is szólva, hogy ha 500 év múlva kijelentjük, hogy a csángó külön nyelv, mely (akkortól számolva) 1000 évvel korábban vált el a magyartól, akkor kiderülne, hogy a magyar nyelv nem 3500, hanem csak 1000 éves!

Ennek természetesen semmi értelme sincs. A nyelvek nem önálló entitások abban az értelemben, ahogy például az emberek, vagy akár a sorozatban gyártott csavarok azok. Nem lehet pontosan megállapítani, mikor keletkezett egy nyelv. A nyelvek fokozatosan lassan fejlődnek ki korábbi állapotukból, és csak a nyelvész utólagos értelmezése, hogy mettől meddig nevezi a nyelvállapotok sorát egy, a korábbi és az újabb állapotoktól különböző nyelvnek. (Az előbbi példánkban „csaltunk”: a középkori magyar nyelvnek a csángó éppúgy folytatója, mint a többi magyar nyelvjárás, megtévesztő tehát, ha a nyelvjárások egy csoportját továbbra is magyarnak nevezzük, míg másokat másképp. Ugyanakkor az is megtévesztő lenne, ha mindkét csoportot másképp neveznénk, hiszen ezzel azt a benyomást keltenénk, hogy a magyar nyelv megszűnt.) Minden nyelv „végtelenül” régi, keletkezése az idők homályába vész. Kivételt csak a mesterséges nyelvek, illetve a keveréknyelvek (kreol nyelvek) képeznek, ezeknek ugyanis nincs közvetlen előzményük.

A magyar nyelv nehéz

Általánosan elterjedt tévhit, hogy a magyar nyelv nehéz. Ez az állítás már csak azért sem lehet igaz, mert relatív és objektív módon nem mérhető, hogy egy nyelv mennyire nehéz. Az igaz, hogy mivel a magyar egy nyelvnek sem közeli rokon nyelve, aligha lehet bárki számára nagyon könnyű.

Persze akármilyen anyanyelvű a nyelvtanuló, biztos talál a magyarban olyan hangot, mely anyanyelvében nincs meg, tehát ejtése több-kevesebb nehézséget okoz. Azonban sem a magánhangzók, sem a mássalhangzók száma nem olyan nagy, hogy az kifejezetten nagy nehézséget jelentsen. A világ nyelveiben rengeteg lehetőség van a hangok megkülönböztetésére, és ezek közül a magyar viszonylag keveset használ ki. Nem esik azonban a másik végletbe sem: a magán- és mássalhangzók száma lehetővé teszi, hogy a szavak ne legyenek túl hasonlóak, ne okozzanak ezzel nehézséget a nyelvtanulónak. A magyar általában kerüli a mássalhangzó-torlódást, és a hangok egymás után fűzésének szabályai sem állítják különösebb nehézségek elé a nyelvtanulót. Egyedül talán a magánhangzó-harmónia okozhat nehézséget, de az ebben való hibázás általában nem rontja a megértést.

Nincs különösebben nehéz vonás a magyar nyelvtanban sem. Nehézségként szokták említeni az esetek nagy számát, és igaz is, hogy viszonylag sok eset van (bár egyes nyelvekben van a magyarnál jóval több, akár 50-60 is), azt azonban kevesen tudják, hogy a nyelvek jelentős részében egyáltalán nincsenek esetek. Az is gondot okozhat a nyelvtanulóknak, hogy egy magyar szóban toldalékok egész sorát kell összefűzni: nem biztos azonban, hogy ez nehezebb, mint a komplex, szételemezhetetlen végződéseket megtanulni olyan nyelvekben, mint a latin vagy a szláv nyelvek többsége stb. Másfelől a szóelemek kombinálása más nyelvekben sokkal bonyolultabb szabályok szerint is történhet.

A magyar nyelv különös nehézségeként szokták kiemelni a tárgyas ragozást. Ennek elsajátítása kétségtelenül nagy kihívás a nyelvtanuló számára, de más nyelvekkel járhatna rosszabbul is: a magyar igealak csak a tárgy határozottságára utal (illetve egyes szám első személyben jelölheti, hogy a tárgy második személyű), más nyelvekben viszont, ahol szintén van tárgyas ragozás, mindig jelölni kell a tárgy személyét, esetleg számát (is).

Mindemellett hosszan sorolhatnánk, mi mindent nem kell megtanulni a magyarban: nincsenek nemek, viszonylag egyszerű az igeidőrendszer, a jelzőt csak kivételes esetekben kell egyeztetni stb. Mindez kifejezetten könnyűvé teszi a magyart azoknak a szemében, akiknek más nyelvek tanulásakor éppen ezekkel a jelenségekkel gyűlt meg a bajuk.

Különleges az, ami szokatlan. De mihez vagyunk szokva?
Különleges az, ami szokatlan. De mihez vagyunk szokva?
(Forrás: Wikimedia commons)

A magyar nyelv különleges

Természetesen a magyar nyelv különleges, de csak annyira, amennyire bármelyik más nyelv az. Már a fentiekből sejthetjük, hogy a magyar nyelvben tulajdonképpen nincsen semmi, amire ne lenne példa más nyelvben, akár még szélsőségesebb formában is.

Miért tűnik sokak szemében annyira sajátosnak? Ennek nem más az oka, mint az, hogy mihez és hogyan hasonlítjuk. A legtöbb ember, aki ismer két-három európai nyelvet, úgy érzi, ezek az „igazi” nyelvek, azaz a nyelvek általában olyanok, mint az általa ismertek. „Ismeri a magánhangzó-harmóniát az angol, a francia, a német vagy az orosz? Na ugye, ez a magyar különlegessége!” – hangzik az érvelés. Persze ennyi erővel a német is mondhatná, hogy a névelőt nem ragozza sem az angol, se a magyar, az oroszban nincs is, a franciában meg ugyan jelölheti a nemet és a számot, de az esetet ott sem: a német tehát egy különleges nyelv. Az angol is sajátosnak mondható abban a tekintetben, hogy rendkívül gazdag a magánhangzórendszere, az orosznak is különleges vonása, hogy szinte minden mássalhangzó kemény–lágy párokba rendeződik (míg a nyelvek jelentős része az ilyen szembenállást nem is ismeri, nincsenek bennük ny, ty, gy-szerű hangok).

Azt, hogy milyen nyelvi jelenségeket tekintünk különlegesnek, nagyban meghatározza, hogy mennyire ismert, vagy éppen egzotikusnak tartott nyelvekben fordulnak elő. Ha az angolok, franciák, spanyolok helyett a busmanok hódították volna meg a világot, ma természetesnek tartanánk, hogy egy nyelvben lehetnek csettintő hangok. Ha úgy alakul a történelem, hogy száz év múlva mindenki kínaiul fog tanulni az iskolában, akkor senki nem fogja különlegességnek tartani a tónusokat.

Befolyásolja ítéletünket az is, hogy hány nyelvből ismerünk példát az adott jelenségre. Természetesnek vesszük, hogy egy nyelvben három nem van: hímnem, nőnem, semleges nem. Így van ez a németben, az angolban és a szláv nyelvekben. Azon sem csodálkozunk, ha egy nyelvben két nem van hímnem és nőnem (az újlatin nyelvekben) vagy közös nem és semleges nem (a hollandban és a skandináv nyelvekben). Ugyanakkor a világ nyelveinek többségében nincsenek nemek, de vannak nyelvek, amelyekben négy vagy több nem is lehet.

Vegyük észre azt is, hogy ha a magyarnak lenne néhány közeli rokona, azokban nyilván a magyar sok vonását megtalálnánk: az egyes vonások máris nem tűnnének olyan különlegesnek, hiszen itt is, ott is megtaláljuk őket. Az pedig csupán a véletlen műve (de legalábbis nem a nyelv jellemzője), hogy a magyarnak nincs közeli rokona, hogy több kisebb nyelv helyett egy egységes nyelvet beszélünk a Kárpát-medencében.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
256 JMárton 2022. január 6. 05:04

@Mackósajt: "Nem is igazán neked írtam le a fentieket, hiszen tudom, hogy egy szót se értesz meg ebből se, hanem ha esetleg más érdeklődő erre tévedne."

Erre tévedtem, köszönöm az információt!

Mellesleg, most értem ennek a komment sorozatnak a végére és őszintén lenyűgöz, hogy mindez 2010-ben indult.

Sajnálom hogy nem volt további beszélgetés a 21-es kommentről, jó kis olvasmányocska volt.

255 gekovacsistvan 2021. augusztus 23. 22:27

@Mackósajt:

3. A mai magyar R1b-M269 változatok többsége valószínűleg germán és kelta eredetű amúgy is.

Eupédia:

Még nem teljesen világos, hogy az R1b-M269 mikor lépett át a Dél-Kaukázusból a Pontic-Kaszpi-pusztára. Ez történhetett a Dnyeper-Donets kultúra megjelenésével (i. e. 5100-4300).

Hol voltak ekkor még germánok... meg kelták?

Ennyit arról a hatalmas tudásról - amit a 274 - ben előadtál.

Látod @Fülig J. - te meg ezt olvasgatod...! - hát lelked rajta!

254 gekovacsistvan 2021. augusztus 23. 17:46

@Fülig J.:

Persze felhívnám a figyelmedet, hogy a választ csak némi képzelőerővel és nyitott szellemmel fogod meghallani - "favágó agy" - ehhez azért kevés lesz!

253 gekovacsistvan 2021. augusztus 23. 17:41

@Fülig J.:

Talán kérdezzük meg a Ibn Rusztát ő hogyan is értelmezte ezt a "jobbra - balra - felette - alatta" - irányokat a térképeken!

Ezt írta a magyarokról:

1. A tőlük balra (nyugatra), a szlávok oldalánál levő folyónál egy bizánciakhoz tartozó nép lakik. Mindannyian keresztények és

w.n.n.d.r-nak (nándornak) hívják őket. Többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek náluk.

2. E két folyó között az egyiket Atilnak, a másikat Dunának hívják. Amikor a magyarok a (Duna) folyó partján vannak, látják (ezeket) a nándorokat.

3. A nándorok felett, a folyó partján, egy nagy hegy van. Ennek a hegynek az oldalánál egy folyó tűnik elő.

4. A hegy mögött pedig egy keresztény nép él, amelyet m.r.dá-nak (m.r.wá-nak) neveznek. Közöttük és a nádorok között tíz napi járóföldnyi út van. (A morva) nagy lélekszámú nép. Ruházatuk emlékeztet az arabokéra: turbánból, ingből és kabátból áll. Veteményeik és szőlőik vannak. Vizeik a föld színén folynak. Föld alatti csatornáik nincsenek. Azt mondják, hogy többen vannak, mint a bizánciak, és hozzájuk (a bizánciakhoz) tartozó külön nép. Leginkább az arabokkal kereskednek.

5, Az a folyó pedig, amelyik a magyaroktól jobbra (keletre) van, a szlávok felé, majd onnan a kazárok vidékei felé folyik. A két folyó közül ez a nagyobbik.

252 Fülig J. 2021. augusztus 23. 10:40

@gekovacsistvan:

ja, és kérlek fektess több energiát a téveszméid kidolgozásába, mert nem éri már el az ingerküszöböt az, hogy 'mindenki finnugrista, aki szerint butaságokat irogatsz.

v.ö.: Nomina stultorum iacent ubique locorum, azaz nem is igazi troll az, aki nem is igazi troll.

251 Fülig J. 2021. augusztus 23. 10:23

@gekovacsistvan:

ha már szóba került a szorgalom, fejtsd ki légyszi bővebben, hogy a KM kőkori, déli irányból történt betelepülésénél hogyan kell értelmezni azt, hogy jobbra ill. balra fordultak a népek. Csak mert emellett az esszenciális izé mellett törtél lándzsát. Tudod, gondold át, van ez a térkép nevű csoda, meg itt vannak az égtájak is, na meg ez a banális és fölösleges számolgatás az évezredekkel kapcsolatban. Fűt a tudásszomj, oszd meg velünk géniuszodat. Addig is inkább Mackó kommentjét olvasgatom, valamivel szofisztikáltabb az érvrendszere a tiédnél.

Ja, igen, a rémszarvas olyan mint a vérmókus, tudod ;)

250 gekovacsistvan 2021. augusztus 23. 08:25

@Mackósajt:

Valószínűleg Te az vagy akire leginkább ráillik az a mondás, hogy : "Isten lássa a kárt, ha a butaság összefog a szorgalommal!"

Sok-sok munkával írtál a 247 - ben egy önmagadat cáfoló értekezést, úgy, hogy azt még csak észre sem vetted!

A utolsó - gyalázkodó - bekezdésed téged minősít!

249 gekovacsistvan 2021. augusztus 23. 08:13

@Mackósajt:

El veszel a részletekben barátom. Látszik, hogy közöd nincs a szintetizáló gondolkodásmódhoz. Amit leírtál abból egyértelműen kitűnik, hogy a "honfoglalók" a N - en kívül semmi olyan Y-DNS - t nem hoztak, ami már ne lett volna a KM- ben. ( Az sem biztos, hogy ők hozták. )

Az eredeti hozzászóló éppen ezt emelte ki - vagyis azt mondta, hogy lehettek ugyan "honfoglalók" de azok génkészlete, nem tért el a helyben lakókétól, tehát csak is nagyon gondos és aprólékos munkával lehet őket szétválasztani - ha lehet egyáltalán - tehát igen magas annak a valószínűsége, hogy a többséget a helyben lakók adták. és ma is jelentős számban vannak.

Ebből az következik, hogy a honfoglalók valószínűleg hódítók voltak, és nem tömeges áttelepülők - erre egyébként már rengetegen felhívták a figyelmet - mondjuk mindjárt Anonymus...és az összes ismert Magyar Krónika!

@Mackósajt:

Ma már itt mindenki tudja hogy ki vagyok - köszönöm hogy az eredeti nevemen szólítasz!

248 Mackósajt 2021. augusztus 20. 19:17

@Mackósajt:

""Az eupédia összefoglalója szerint az I+J+E - amelyek leginkább köthetőek a közvetlenül a jégkorszak utáni a balkén felől ( délről ) érkező benépesüléshez kb 50% - a mai népességben."

Még annyit hozzá, hogy mivel korábban az újkőkorról beszélt Géki, ezért ennek a hozzászólásnak egy részét azzal a feltételezéssel írtam, hogy arról hiszi azt, hogy rögtön a jégkorszak után volt a Kárpát-Medencében. Amennyiben viszont valóban az eljegesedési maximum utáni benépesülésről beszélt, úgy más problémák vannak ezzel a mondattal.

A J és az E, amelyek később Európában megjelenő ágai késő-jégkorszaki időmélységben nyugat-ázsiaiak, egyáltalán nem köthetőek a Kárpát-Medence akkori benépesüléséhez. A Kárpát-Medencéből speciel nincsenek újkőkor előtti régészeti-genetikai leletek, de ha a szerbiai, romániai, és ukrajnai leletekből indulunk ki, a földművelés előtti népesség valamiféle I + R1b lehetett. Ezt a népességet azonban a földművelés terjedésekor elégé kiszorították ebben a térségben. Az újkőkori kárpát-medencei népesség nem hasonlít a korábbi horvátországi, szerbiai, romániai, és ukrajnai népességre. A folytonosság tehát már itt elbukik.

247 Mackósajt 2021. augusztus 20. 10:13

@gekovacsistvan:

"Az eupédia összefoglalója szerint az I+J+E - amelyek leginkább köthetőek a közvetlenül a jégkorszak utáni a balkén felől ( délről ) érkező benépesüléshez kb 50% - a mai népességben."

1. Ez a betelepülés kb. annyira közvetlenül a jégkorszak utáni, amennyire a mai Magyarország közvetlenül a kőkorszak utáni. Kb. 8000 éve indult az anatóliai földművesek betelepülése, akkor már jó pár évezrede véget ért a jégkorszak.

2. Az YDNS I haplocsoport az pont egy őskőkori európai férfi leszármazási vonal, ami a legnagyobb korai közép-európai földműves népességben (Vonaldíszes Kerámia) nem is nagyon fordul elő. Később a Körös kultúra kései szakaszából és a Lengyel kultúra mintáiból kerül elő, ahogy a földművesek kezdtek összeolvadni a vadásznépességgel.

3. Kapásból kihagyod a G2a-t, ami a minták alapján leggyakoribb apai vonal a korai európai földművesek között.

4. YDNS E se nagyon fordul elő az első európai földművesek között. Ha van is szórványosan, akkor is még C és H is több került elő Közép-Európából. Az E később érkezett ide.

Tehát a G + J (bizonyos specifikus alváltozatai) hozhatóak összefüggésbe a földművelés terjedésével, úgyhogy egyet eltaláltál.

5. Mindezek tetejébe ezek az egybetűs elnevezések rendkívül pontatlanok. Pontosan melyik al-ág reprezentál szerinted folytonosságot?

6. Már csak azért is felmerül a fenti kérdés, mert a teljes korai elsőhullámos földműves népesség egész európai elterjedési területén nagyon hasonló volt genetikailag, és minden mai európai nép elég jelentős részben tőlük származik (összességében ők a mai európaiak legnagyobb arányú őse 8000 éves időmélységben), így az a megállapítás, hogy általánosságban a mai magyarok is jelentős részben tőlük származnak, nem mond semmit a helyi népesség folytonosságáról.

"A másik 50% az R1 - amiből az R1b a földműveléssel ( szintén délről ) és az R1a pedig a nomád állattenyésztéssel ( keletről ) került be."

1. egyrészt megint rendkívül homályosan fogalmazol. Az R1b és az R1a egyaránt őskőkori változatok, amik már nagyon régen széles körben elterjedtek. Ez így nesze semmi fogd meg jól.

2. De azért szögezzük le, hogy az R1b-nek az a változata, ami ma domináns Európában és idehaza is (R-M269), nem került elő sehonnan délről vagy nyugatról sztyeppei állattenyésztők vándorlása előtti időkből. Ellenben nagyon közeli változatok elterjedtek voltak Kelet-Európában, egészen a Volgáig, és maga az R-M269 is keleten tűnik fel először. A feltételezés, hogy a mai domináns R1b változatok a földműveléssel terjedtek volna, teljesen alaptalan. (És eleve értelmezhetetlen is, mert az R1b-M269 fiatalabb, mint a földművelés terjedése.)

3. A mai magyar R1b-M269 változatok többsége valószínűleg germán és kelta eredetű amúgy is.

4. A mai domináns magyar R1a változat ugyanaz a változat, ami a szláv népek domináns apai vonala (felsőbb szinten R-Z282, ill. azon belül is R-M458). Nincs olyan ismert nomád állattenyésztő nép, amiben ez a változat gyakori lenne. Ami viszont gyakori volt köztük (R-Z93), az ritka a mai Kárpát-Medencében. Tehát a magyar R1a zöme biztosan nem a nomád állattenyésztéssel jött.

Ez a fenti pont megint csak rávilágít arra, hogy mennyire konkrétumok nélkül beszélsz. Az R1a egy őskőkori változat. Tudni kell pontosan melyik al-változatról beszélünk, ha értelmes következtetéséket akarunk levonni.

Összességében a fentiek alapján egyszerűen halvány fogalmad sincs az egész témáról. Egy igaz félmondatot nem lehet találni abban amit írsz, mert olyasmiről írsz, amiről egyszerűen fingod sincs. Nem is igazán neked írtam le a fentieket, hiszen tudom, hogy egy szót se értesz meg ebből se, hanem ha esetleg más érdeklődő erre tévedne.

246 gekovacsistvan 2021. augusztus 19. 09:23

@Mackósajt:

Az eupédia összefoglalója szerint az I+J+E - amelyek leginkább köthetőek a közvetlenül a jégkorszak utáni a balkén felől ( délről ) érkező benépesüléshez kb 50% - a mai népességben.

A másik 50% az R1 - amiből az R1b a földműveléssel ( szintén délről ) és az R1a pedig a nomád állattenyésztéssel ( keletről ) került be.

Az a valamekkora % - az tehát éppen a fele a mai népességnek!

Hogy ki hozta a magyar nyelvet és hogy mikor, az persze lehet továbbra is vita!

A "finnugor N" - az meg 0,5% - alacsonyabb mint a környező népességek bármelyikében! - olyan alacsony, hogy köthető akár egyetlen sikeres őshöz is! - na Ő - volt "Finnugor"- aki elkóborolt valahogyan a KM - be!

"népesség mint identitás" - na ne "röhögtess mackóka" - illent itten senki nem mondott - csak a te agyacskádban született már megint, ez a sületlenség! - mindég túltolod...!

245 mederi 2021. augusztus 17. 10:07

Nemrégen olvastam egy a Kárpát medence régmúltját elemző írást, amiből az (illír) pannón korszakot egyszerűen kihagyták..

Mintha a történelemből kitörölték volna.

Azt sem értem, hogy a Kárpát medencében a magyarok előtt, két hasonló időtartamig mint a magyar (egyenként több mint ezer év) élt nép, a kelta és a pannon feltehető nyelvi hatása a korábban itt élt népek nyelvére/ nyelveire, miért nem érdekli a nyelvész kutatókat sem olyan szempontból, hogy összevetnék a mai magyar nyelvben (láthatóan) jelen lévő, azonos jelleget mutató elem csoportokat, amelyek a finnugor nyelvekétől (és talán más nyelvekétől is) nagyban eltérő vonások..

Példa a "késztetés/ eredmény szókapcsolat", amelyben a szótő azonos, hasonlóan a műveltetéshez, azonban a valós jelenségeket magyarázva fest képet a valóságról (a természettel való szoros kapcsolat eredménye), és annak az emberrel való kölcsönös kapcsolatáról. (Nem mindig konkrét, sokszor átvitt értelemben is értendő, magyarázó jelleget ölt.)

244 Mackósajt 2021. augusztus 16. 18:57

@Buxoro: "Nem értek a témához, te meg szemmel láthatóan ezzel kelsz, fekszel."

Megnyugtathatlak, nem ért hozzá ő se, és hülyeségeket beszél ebben a témában is. Valószínű valamekkora százalékban származunk a konkrétan itteni újkőkori népességből is. Na és?

Eleve ez nem jelenti azt, hogy egy népesség mint identitás folyamatosan létezett volna azóta. Nem a népesség maradt fenn, hanem egyedi gének.

243 gekovacsistvan 2021. augusztus 16. 09:38

@Buxoro:

Mostmár egészen biztos vagyok benne, hogy "tanult finnugrista" vagy - nagyon betalálhattam!

De igazad van hagyjuk! Igy semmi értelme a beszélgetésnek.

Te vagy az okosabb - nyugodj meg!

242 Buxoro 2021. augusztus 15. 12:13

@gekovacsistvan:

1. És azt írta az előző kommentelő, hogy "van olyan népesség a KM – ben, amely „azóta itt van”? Vagy azt, hogy "a Kárpát-medencei népesség az újkőkor óta helyben maradt"? A kettő egyenértékű lenne? Vagy csak felületesen olvasol?

2. Neked mindegy, csak nehogy be kelljen vallanod, hogy marhaságokat védesz nyájalapon? Kit érdekel Európa benépesülése, amikor itt konkrétan a germánokról és szlávokról beszélt az általad gáncs nélküli lovagként védelembe vett kommentelő? Előbb még engem próbáltál leckéztetni, hogy "de a germánok északról jöttek", most meg már őskori népmozgásokra hivatkozol.

3. Szóval semmi érved, ismereted vagy szakirodalmi hivatkozásod nincs, értem. (Az nem az, hogy bizonyos G. Kovács István szerint butaság.)

"Annyi időm azért nincs, hogy más véleményeket is elemezzek!" Hát, egyfelől szerintem itt alapszintű szövegértési képességek is elegendőek lettek volna... de engedjük meg, Hontivadász buzgalmadban nem értél rá rendesen olvasni... csak a finnugristadetektorod bejelzett, és ítéleted elhomályosította a közmondásos vörös köd... Ebben a helyzetben viszont óvakodtam volna a helyedben jól kioktatni és helyre tenni engem... balul sült el... lássuk be: erről ennyit!

(Mindenki mástól elnézést az offért. Részemről vége.)

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X