nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Három egyszerű lépés a nyelvhalál megakadályozására

A nyelvhalál ellen egymással párhozamosan három szinten kell küzdeni: az egyén, a közösség és az állam szintjén. Az Alaszkában őshonos nyelvekkel kapcsolatos stratégiáról beszél Lance Twitchell.

nyest.hu | 2014. január 9.
|  

Észak-Amerika számos őshonos nyelvét a kihalás fenyegeti. A Délkelet-Alaszkában beszélt bennszülött nyelvek közül a tlingit nyelvnek kevesebb mint 200 anyanyelvi beszélője van. A helyzetet sokan reménytelennek ítélik, Lance Twitchell, a Délkelet-Alaszkai Egyetem őshonos nyelvekkel foglalkozó tanszékének kutatója azonban azt állítja, hogy a nyelvhalál megelőzhető, ha egyszerre három szinten tesznek ellene: az egyén, a közösség és az állam szintjén.

Twitchell szerint itt az ideje annak, hogy radikálisan másképp álljanak hozzá az olyan kihaló nyelvek problémájához, amilyen a tlingit: „Amikor tapasztaljuk, hogy egy nyelvnek mind kevesebb a beszélője, és hogy szép lassan ki fog halni, a problémák sokszor olyan bonyolultnak és leküzdhetetlennek tűnnek, hogy azt sem tudjuk, hol kezdhetnénk el a cselekvést” – mondja a professzor.

Az egyén szintjén érdemes elindulni – javasolja Twitchell. Fontos, hogy a lehető legtöbbet használjuk napi szinten a veszélyeztetett nyelvet. „A diákjaimnak azt szoktam javasolni, hogy találjanak maguknak egy olyan témát – kutya, macska vagy más –, amelyről csak tlingitül beszélnek. És ha ez a téma szóba kerül, akkor váltsanak át tlingitre.”

A tlingit nyelv beszélői az 1800-as évektől kezdődően meg voltak bélyegezve anyanyelvük miatt, és az asszimilációra voltak ösztönözve. Az óvodában és a kisiskolában például megtiltották a tlingit használatát. Ez traumatikus élményként él a közösség emlékezetében. Sokan félnek használni a nyelvet, félnek a kudarctól, illetve a megbélyegzéstől. Tehát a nyelv megmaradásához az egész közösséget érintő problémákat is orvosolni kell. A nyelv megtanulása/újratanulása tehát a trauma utáni gyógyulási folyamat része is – az egyén szempontjából, nem világmegváltó tett.

Tlingit lányok – 1903
Tlingit lányok – 1903
(Forrás: Wikimeedia Commons / U.S. National Archives and Records Administration)

A következő lépés a közösségi szinten való cselekvés. „Éppen ezért igyekszünk a kompokon a tlingitet használni, hogy aki felszáll a kompra, rögtön hallja, érzékelje az itteni nyelvet.” A közösségi nyelvhasználat akkor valósulhat meg, ha más tlingit beszélőkkel vesszük körül magunkat, és velük tlingitül beszélgetünk – legyen szó sprotolásról, étkezésről vagy másról. Ez már igazán széles körű használatot jelenthet.

Egy újraépülő őshonos nyelvi közösségnek szüksége van az olyan tagok támogatására is, akik nem ismerik a nyelvet. Őnekik biztatniuk és erősíteniük kell a tlingit használatát a közösség kétnyelvű tagjai számára. A közösségnek meg kell találnia azokat a szimbolikus vagy valós tereket, amelyekben a tlingitnek helye van (egy óvoda, vagy egy közösségi ház stb.). Ez logikus is: ha valaki franciául akar megtanulni, a legjobb, ha elmegy Franciaországba, ha spanyolul akar tanulni, menjen Spanyolországba. Ha valaki tlingitül akar tanulni, kell találnia olyan helyeket, ahol az emberek valóban használják ezt a nyelvet.

Az államnak ugyancsak részt kell vennie egy veszélyeztetett nyelv újjáélesztésében – mondja Twitchell. A hivatalos szinteken is el kell fogadni a tlingit létezését, és tudatosan kell tenni a nyelv kihalása ellen. A tlingitnek mindössze 140 beszélője van, míg a tlingit közösség 20000 főt számlál. Ebben a helyzetben a nyelv kihalása ellen tenni kell – mind az egyéni, mind a közösségi, mind pedig az állami szinten.

Forrás

Preventing language loss: A three-step process

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 Krizsa 2014. január 10. 04:41

@gorilla: Na végre! Megköszönöm a nem ravaszkodó, hanem tisztességes kérdésfelvetést. Idézlek: "Sokszor volt már szó róla, hogy nem a nyelv formálja a gondolatainkat".

De itt tévedsz: igenis az anyanyelv formálja a gondolatainkat. És ha két (4-5) nyelven is beszélünk? Akkor is az anyanyelv hatása a legjelentősebb - és az marad halálig. A következő, legjobban beszélt nyelv hatása akkor csatlakozik, amikor már nagyon jól beszéljük. (Pl. én már héberül kezdtem számolni és egyes szavak (plusz nyelvtani komponálás elemei) előbb jutottak eszembe, mint magyarul. De még ekkor is az anyanyelv lesz a gondolkozás alapja.

Csakhogy az én esetemben a két gyöknyelv, a magyar és héber genetikusan beírt alapváza - közös.

Hiába hunyorog az ú.n. "indoeurópai" nyelvek kiszolgáója: a magyar és héber anyanyelvűek Nobel díjai (és a középkorban az arab nyelv tudományos értéke) eddig is minden egyebet felülmúlt. Lehet haragudni - minket ez nem zavar.

Bizonyításra szorul majd a vitában, hogyan határozza meg a gondolkodásunkat az anyanyelv.

Az ellenpólus: NINCS REMÉNY ARRA, hogy idegen nyelvű környezetben fennmaradjon a "kinyelv". Akármekkora összefogással sem. Az én leszármazottaimból (13 személy) egy Amerikában és két Izraelben elő már el fog veszni a magyar nyelv számára. A többi nem. De egyre inkább csak azoknak van (lesz) emberi kapcsolatuk egymással, akiknek nem vész el a magyar - vagy a héber - anyanyelvük.

Most egy kérdés helyett hármat dobok be a vitába:

1. El lehet-e kerülni a hatalmas, eltérő nyelvű környezetben élő kisnyelvek elvesztését? Nem lehet elkerülni. Az életben fontossági sorrendek vannak, amiket az időbeli és anyagi ráfordítások nagysága töröl (vagy támogat).

2. Egyenlő értékűek-e a nyelvek? NEM. A jól megtartott gyöknyelvek markáns mentális előnyt jelentenek.

Vitára kell bocsátani, hogy ez igaz-e, és a gyöknyelvek (vagy az ahhoz még közeli nyelvek) miért értékesebbek?

3. Mindenáron meg kell-e őrizni (a jövőnk és már nem az élő személyek számára) a kisnyelveket is? IGEN. A lehető leggondosabb feljegyzésekkel, hangfelvételekkel és mellékelt nyelvészeti elemzésekkel kell megőrizni. Mint a mammut génjeit. Fel is érdemes támasztani (pl. élő mammutokat) - legalább az emberiség tudattára, önismerete számára? Igen, azt is érdemes, ha nem igényel heroisztikus befektetéseket.

Az angol nyelv "világuralma" a történelemnek egy (gyarmatosító - szemét) röpke pillanatáig lett "feldobva" és már hanyatlik. Közös világnyelv igenis lesz, egy MÁSODIK közlekedőnyelvként - s a közeli észázadban lesz. Ez is gyöknyelv alapú második nyelv lesz, de nem az anyanyelvek helyettesítője. Hanem olyasmi, mint ma a szakmai nyelvek. A gyöknyelvű anyanyelvek beszélői fognak a legközelebb állni hozzá, akiknek az emberiség közös nyelvének használata a legkisebb időbeli és "gazdasági" ráfordítás jelenti. Vagyis a világnyelvnek a "leglazább" használatát biztosítani. Miért? Mert a gyöknyelvek genettikusan beírt, velünk született, felmérhetetlen adattömegen alapulnak - több millió éve.

Tehát a gyöknyelvek a velünkszületett, genetikus adathalmaz tárolói. A többi nagyon KEVERT nyelv ettől már - változó mértékben - eltávolodott ettől.. S az az ő bajuk.

Sztori: Egy nagyrohamban elájult a fürdőszobában és a hideg kövön teljesen áthűlt már egy kisepilepsziás, aki általában nem szokott elájulni, csak enyhén rángatózni. Tehát erre senki nem gondolt. Nagyon megütütte a koponyáját, ezért nem éledt fel magától. Csak másnap találták rá, s azt hitték, halott. Négy nap mulva kezdett csak reagálni a beszédre. Válaszolgatni. De senki nem értette. Végül odajött egy magyar származású orvos is. A 40 éve Izraelben élő magyarult motyogott. Jól vagy? kérdezte tőle magyarul az orvos. Igen, de beütüttem a fejemet. Tudsz számolni? Persze: egy, kettő, három... Visszafelé is tudsz? Tíz-kilenc-nyolc-hét-hat... Oké, nincs neked semmi bajod. Miért verted be a fejedet? Elcsúsztam a fördőszobában a szappanon és elestem. Mióta vagy epilepsziás? Egy baleset óta, de sose szoktam elájulni.

Ez az ember (az én második féjem) ezután 7 év mulva halt meg - egy korrekciót szándékozni végzett - agyműtétben.

A MAGYAR ANYANYELV - genetikusan beírt adathalmaz. Ez marad meg a tudatunk legvégsőbb határáig.

1 gorilla 2014. január 9. 23:44

Őszintén kérdezem: miért baj, ha kihal egy nyelv? Egy állat vagy novényfaj kipusztítása láncreakciót indíthat el, ami felboríthatja az egész ökoszisztémát. Ezt érthető módon nem szeretnénk.

De az miért gond, ha emberek egy csoportja leszokik egy nyelvről (tlingit) és egy másikra vált (angol)? Sokszor előfordult már ilyen a történelemben.

Sokszor volt már szó róla, hogy nem a nyelv formálja a gondolatainkat, tehát ez nem azt jelenti, hogy szegényedne az emberi gondolkodásmód változatossága.

Információ
X