nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Idő kérdése
Hajdan és majdan

Vajon véletlenül hasonlít a „hajdan” és a „majdan”, vagy van valami közük egymáshoz?

nyest.hu | 2014. február 25.
|  

Az ukrán majdanról írt cikkünk alatt olvasónk azt feszegeti, hogy honnan ered a magyar majdan ’a jövőben’ és a hajdan ’a múltban’ szó. Szerinte a majdan „határozatlan jövőidejűséget jelöl”  – valószínűleg arra gondol, hogy a távoli jövőre utal, míg a hajdan a távoli múltra. Abban feltétlenül igaza van, hogy a két szó az időpont bizonytalanságát is sugallja, konkrét időpontra utaló mondatrészek mellett nem gyakran fordul elő (akkor is inkább magyarázó-kiegészítő jelleggel jelenik meg a konkrét időpont: Hajdan, a 16. században...)

A két alak hasonlóságának első pillantásra nem tulajdonítanánk jelentőséget. A majd és a majdan párhuzama alapján arra tippelnénk, hogy az -an itt toldalék, méghozzá határozószó-képző, mint a gyorsan, lassan stb. esetében. Ennek ugyan ellentmondani látszik, hogy az -an (-en) tipikusan melléknevekhez járul, míg a majd maga is határozószó, azért tudjuk, hogy melléknevekből is születnek határozószók. Például Balassinál még ilyeneket olvashatunk:

Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

A hamar ma már nem használható melléknévként, de Balassinál még úgy jelenik meg – elvben elképzelhető hasonló helyzet a majd esetében is, a *hajd pedig ma már nem létezik. Mivel azonban a h- és a m- szembenállása semmit nem jelöl a magyarban, biztosak leehtünk abban, hogy az -ajd- egybeesése véletlen műve. Lássuk, mit mond erről A magyar nyelv történet-etimológiai szótára!

A majdról és a  majdanról a szótár azt írja, hogy töve az az m- kezdetű mutató névmás lehet, mely a más, ma, most stb. szavakban is felbukkan. A -j- egy eredetileg egy ’hova?’ kérdésre válaszoló esetrag, a -d pedig azzal a ’hol?’ kérdésre válaszoló -t esetraggal azonos, mely pl. a Győrött, Pécsett, itt, ott stb. szavakban is felbukkan (a nyelvemlékekben majt alakban is előfordul). A majdan esetében az -n helyrag bukkan fel: ez az -on/-en/-ön, illetve az általunk említett -an/-en, de megtalálható pl. a -ban/-ben végén is. A majdanbanihoz hasonló szerepben bukkan fel pl. a mostan szóban.

A hajdan esetében a szótár már bizonytalanabb, a legvalószínűbbnek azonban azt tartja, hogy a felépítése megegyezik a majdanéval. Ebben az esetben a töve a ha ’mikor, amikor’ határozószóból keletkezett. (A szót ilyen értelemben nem használjuk, de időre vonatkozó jelentése felismerhető a valaha ’valamikor’ vagy a soha ’semmikor’ szavakban.) A ha eredetét tekintve összefügg a hogy, hol (illetve a hasonló jelentésű nyelvjárási hon ~ hun) szavakkal. Egy másik, a szótár által kevésbé valószínűnek minősített magyarázat a hai időn ’régi/egykori időben’ szókapcsolat rövidülése.

Hajdan és majdan
Forrás: Wikimedia Commons / Uberprutser / CC BY-SA 3.0
Láthatjuk tehát, hogy olvasónknak ördöge volt: a két szó nagy valószínűséggel összefügg. Ugyanakkor nagyfokú alaki hasonlóságuk nagyrészt a véletlen következménye, nem tudatos szóalkotás eredménye: különböző tövekre idővel ugyanazok a toldalékok kerültek, és a két szó így merevedett meg, vált a mai beszélő számára elemezhetetlenné. (Ezt szokták az esetragok megszilárdulásának nevezni.) Ennek ellenére nem zárhatjuk ki, hogy a két szó kialakulásakor analógiásan hatott egymásra.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 Krizsa 2014. február 26. 08:28

A cikkből: „Egy másik, a szótár által kevésbé valószínűnek minősített magyarázat a hai időn ’régi/egykori időben’ szókapcsolat rövidülése.”

Nem rövidülés ugyan, hanem ragozás: egy -xt igeképző (hajít, hajt) plusz egy -xn rag (híján, soron /következő/).

Ilyesmi, bizony. A héber háj = él, van – hajá = élt, volt – hijuli = ősi.

Mijád = majd, mindjárt. M’jaen = kijelöl (mely, melyik), mijen = osztályoz (mily, milyen)..

S másban is jól kapisgálnak: A héber ma = mi?, ami – mi = ki?, aki. Az m’- afro-sémi „cselekvő” előrag: ami / aki csinálja.

3 mederi 2014. február 25. 17:21

A "hajdan-i-(pl.ház)-ban/ hajdan-(j)á-ban, mostan-i-(pl. ház)-ban/mostan-(j)á-ban, majdan-i-(pl. ház)-ban/ *majdan-(j)á-ban" tovább toldalékolásokról:

-Szerintem az "-i-ban" toldalék (általános) időt (és határozott/ említett helyet), a "-(j)á-ban" "birtokost" (általánosító jelleggel) és határozott időbeni "helyet" jelez.

Pl.: A "tegnap-i-ban" ma is használatos, de a "tegnap-(j)á-ban" már gondolom elavult..:)

2 Fejes László (nyest.hu) 2014. február 25. 11:29

@odinn: Igen, ez pont az a használat, amikor az időbeliség és a feltételesség egybeesik – az ilyneeken keresztül keletkezett a ha mai, döntősen feltételességet kifejező használata.

1 odinn 2014. február 25. 11:22

"a töve a ha ’mikor, amikor’ határozószóból keletkezett. (A szót ilyen értelemben nem használjuk[...])"

Az élőbeszédben bizony hallani ilyen értelemben is: "Felkapcsolódnak a lámpák, ha lement a Nap".

Információ
X