Minimanó három és fél évvel ezelőtt küldte ezt a szokatlan darabot az Indexről:

„Most viszont fordult a politikai széljárás, és a kormány képviselője, Donald Verrilli (Solicitor General – a magyar közjogban ismeretlen funkció lényegében a kormány állandó képviselője a Legfelsőbb Bíróság elé került ügyekben, kvázi a kormány ügyvédje) az első meghallgatási napon amellett érvelt, hogy a biztosítási kötelezettség és a büntetés nem adó. „Verrilli generális, ma azt mondja, a büntetés nem adó. Holnap viszont újra elénk áll, és azt fogja állítani, hogy a büntetés adó. Előfordult már, hogy ez a bíróság valamit az alkotmány értelmében adónak tartott, az AIA értelmében viszont nem tekintett annak?”

Érthetetlen a dolog, mert a cikkíró egyértelműen utánanézett (vagy akár kapásból tudta), hogy kicsoda-micsoda ez a Solicitor General, sőt, az ilyen esetekben legjobb megoldást alkalmazta: az eredeti szót megadva magyarázta el, hogy mit jelent, és hogy miért nem lehet egy szóval lefordítani. Jó, persze, könyvben vagy szinkronban ez a módszer nem működik, de egy ilyen cikkben ez tökéletes.

Ez egy kicsit „Lenin Finnországban”-jellegű poén inkább, mint képfeladvány.
(Forrás: The White House, Washington / Public Domain / Wikimedia Commons)

De a következő mondatban már robbantja is a bombát: Verrilli generális?? Honnan jött ez a generális? Jó, a General egyik lehetséges fordítása, de itt Solicitor General van, annak meg pont most tudtuk meg a jelentését. Rendben, ebből még nem következik, hogy a megszólításának a fordítása triviális, de pont generális? Egyáltalán, nem is biztos, hogy a nevét mindenképpen bele kell venni a magyar fordításba, ha nélküle jobban jön ki a mondat. Amennyire tudom, az ügyvéd úr megszólítás teljesen korrekt a magyar bíróságon – mi szólt ez ellen?

Az oldal az ajánló után folytatódik...