Egy héten keresztül Kecskeméten találkoztak a színészképzéssel foglalkozó hazai és határon túli egyetemek diákjai, majd a zárónapon az intézmények rektorai ültek le megbeszélésre. „Fantasztikusan telt el az egy hét, amelynek során színművészetis hallgatók tíz előadását láthatták a nézők” – vont rövid összegzést a találkozóról Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója.

Fontos ránézni a jövő nemzedékére

Kiemelte, hogy mind az öt intézmény, ahol magyar nyelvű egyetemi szintű színészképzés van – Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Újvidéken, Kaposváron és Budapesten –, elfogadta a meghívást a fesztiválra. „Fontosnak tartom, hogy megismerjük egymást, a fiatalokat, hiszen közülük kerülnek ki a holnap sztárjai, közöttük vannak a jövő meghatározó személyiségei, akikre fel fognak nézni az emberek” – szögezte le.
A városban óriási érdeklődés kísérte a Szín-Tár névre keresztelt találkozót. A rendezők azt gondolták, hogy a fiatalok csak egymásra lesznek kíváncsiak, és csupán egymás előtt fognak játszani. Nem ez történt. „Az érdeklődés miatt több előadást duplázni kellett, de így sem tudtuk kielégíteni a jegyigényléseket” – árulta el az igazgató, hozzáfűzve, hogy a következő években is meg kívánják rendezni a találkozót.
Réczei Tamás, a kecskeméti színház művészeti vezetője, a találkozó ötletgazdája elmondta, főleg azért merült fel benne a találkozó gondolata, mert nagyon sok fiatal színész keres munkát. Ezért tűnt előnyösnek, hogy egy fesztivál keretében, előadás közben nézhessék meg a végzős színészeket az érdeklődő direktorok. Az csak külön öröm, hogy a fiatal színészhallgatók igazi fesztiválhangulatot teremtettek a városban. Az igazgató elfogadta a rektorok javaslatát, hogy a jövő évtől kezdve a színésznövendékek seregszemléjét a magyarországi színházi találkozók sorába illesztve, júniusban rendezzék meg.
Ascher Tamás, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora a maga részéről azt emelte ki, hogy különböző művészeti egyetemek diákjai találkozhattak egymással, láthatták egymás előadásait. Meglátása szerint viszont egy lehetőség most kihasználatlanul maradt, mert a szakma képviselői, elsősorban a színigazgatók nem voltak jelen. „Egyik lényeges feladata lehetett volna az eseménynek az, hogy a színházvezetők egy kicsit ránézhessenek a jövő nemzedékre, válogathassanak maguknak azok közül, akiket a következő két három évben szerződtetni akarnak” – vélekedett.
A színházigazgatók távolmaradása egyik lehetséges oka szerinte az, hogy a színházakban elegendő színész van, és pénzük sincs igazán sok új színész szerződtetésére. „Ha viszont a következő években folytatjuk ennek a találkozósorozatnak a megszervezését, előbb-utóbb itt lesznek azok, akik kíváncsiak, mert hát hivatalból kötelesek kíváncsiak lenni a jövő nemzedékre” – magyarázta.
Kitért a rektorok megbeszélésére, amelyen a művészeti egyetemek képviselői egyetértettek abban, hogy nem tartják elég gazdaságosnak és értelmesnek a fejkvótarendszer alapján történő felvételit. Így arra kényszerülnek, hogy minél több embert vegyenek fel, ez pedig ellene megy a minőségelvnek. Utalt rá, hogy nemcsak a művészeti oktatásban, hanem már a felsőoktatásról gondolkozó emberek között is vannak ellenzői a fejkvótának.

Tudományos kényszer

Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora arról a meglévő dilemmáról beszélt, amely szerint az európai felsőoktatást szabályozó bolognai folyamat ötéves képzést határoz meg a színészképzés esetében is, az igazgatók azonban hosszúnak ítélik meg ez az időszakot. „Az egyetemi képzésben a kutatás kerül előtérbe, csakhogy a művészeti oktatásban a kutatás szinte értelmezhetetlen. Alkotókat képezünk, azok meg mit kutatnak?” – tette fel a kérdést.
Mint mondta, létezik egy olyan nemzetközi irányzat, amely azt célozza, hogy a művészoktatás ne felsőfokú egyetem keretében, egyetemi szabályok alapján történjen, hanem akadémikusi szinten. Ez nem tudományos akadémiákat jelent, hanem színiiskolákat, egyfajta főiskolai rendszert. „Ezt az európai oktatási rendszer nem teszi lehetővé, mert a bolognai szisztémát mérnökök találták ki”– fűzte hozzá.
Véleménye szerint a rossz rendszer arra kényszeríti őket, hogy nem létező, tudományos dolgozatokat és kutatásokat próbáljanak felmutatni a minőségi oktatást felügyelő hatóságoknak. „Az nem volna jó, ha a művészeti oktatás odajutna, hogy olyan emberek tanítsanak, akik nem hitelesek. Nekünk, művészi oktatóknak minden este bizonyítanunk kell, hogy reggel hitelünk legyen a hallgatók előtt” – fejtette ki.
A marosvásárhelyi rektor örvendetesnek nevezte, hogy az utóbbi évtizedekben egyre másra alakulnak a színtársulatok Erdélyben. Kiemelte: ma húsz felett van a társulatok száma, a kőszínházak száma is hatról tizenkettőre emelkedett, sőt a városokban egymás után alakulnak bábszínházak is. A két erdélyi magyar nyelvű művészeti egyetemen végző színészhallgatók elhelyezkedését azonban nehezíti, hogy a gazdasági válság miatt létszámstop van az összes romániai intézményben. „Én biztos vagyok benne, hogy a gazdasági válság következtében a férgese hullni fog, az igazi értékek azonban állandóak” – mondta.