„Nem cáfolni, hanem sokkal inkább helyretenni és elmélyíteni akartuk a magyarokban a finnekről élő elképzeléseket” – mondja dr. Szarvas Zsuzsa, a Néprajzi Múzeum (M)ilyenek a finnek? kiállításának vezető kurátora. – „Az volt a cél, hogy az úgymond tárgyiasítható, tárgyakban megjeleníthető témákon keresztül láttassuk ezt a rokon népet. Így formálódott a kiállítás a szauna, a Kalevala eposz, a Nokia telefon, a finn design és a sport köré.”

Marinekko-kendő
(Forrás: Sarnyai Krisztina)

Nemcsak a mondanivaló, hanem maga a kiállított anyag is „többrétegű”. Egyrészt a múzeum Európa-gyűjteményének eddig még ki nem állított finn darabjaiból, másrészt magánszemélyek tárgyaiból áll össze, de ugyanígy magyarországi finn cégektől kapott anyagok is láthatók benne. Ezeket – mondja Szarvas Zsuzsa – ugyanolyan fontosnak tartották, hiszen a ma embere számára kézzelfogható közelségben vannak.

Kihagyhatatlan téma természetesen a nyelvrokonság. Tánczos Orsolya szakértő úgy fogalmaz, nem akartak erre a szükségesnél nagyobb hangsúlyt fektetni, de mindenképp fontosnak tartották, hogy foglalkozzanak vele. Nemcsak azért, mert a tudomány mai állása szerint bizonyított elmélet, hanem azért is, mert ennek köszönhetően szövődtek az első finn–magyar barátságok, nemzetközi kapcsolatok is – magyarázzák.

A finnekre persze nem csupán rokonainkként lehetünk kíváncsiak – számtalan érdekességet árul el róluk a kiállítás, legyen szó a kávé- és kenyérkultúráról, a hétköznapi használati tárgyakról vagy a kortárs metálzenében visszaköszönő ősi eposzok szimbolikájáról. Nem csoda, ha a szervezői-összeállítói gárdának megvannak a maga kedvencei a kiállítás darabjai közül – a főkurátoré például, mesélik nevetve, a különleges fényvisszaverő lapocskák, amiket a finneknek a hosszú sötét időszakok miatt kötelező viselniük.

Bár a kiállításnak a megnyitón sikere volt (itt Sólyom László köztársasági elnöknek exkluzív kalauza akadt: Tarja Halonen finn köztársasági elnökasszony kísérte végig a tárlaton), a szervezők nem bízzák a véletlenre az érdeklődést. 2010 novemberéig különféle társprogramokkal tervezik még izgalmasabbá tenni az anyagokat. „Másfél év elég hosszú idő egy kiállításnak, ezért különböző filmvetítésekkel, színházi előadásokkal, koncertekkel, gyerekprogramokkal kapcsoljuk össze” – sorolja Szarvas Zsuzsa. Sőt, néznek össze sejtelmes mosollyal a szervezők, ha minden igaz, még a finn Mikulást is várhatják majd a magyar gyerekek.

Fontos visszajelzés volt a kiállításon munkálkodóknak, hogy az azt végignéző finn látogatók hitelesnek, „finnesnek” találták az anyagot, teszi hozzá Tánczos Orsolya. Hiszen, ahogy Szarvas Zsuzsa fogalmaz: „a finnekhez kapcsolódó dolgoknak van egy oldala, amit mindenki ismer. És van egy másik, amit ezzel a kiállítással és a kapcsolódó programokkal próbálunk megismertetni a látogatókkal”. Ha tehát kíváncsiak vagyunk rá, milyen viccek születnek a finnekről, mi köze a gumicsizmának a Nokia telefonokhoz vagy a Kalevalának a metálzenéhez, vagy miért lyukas a finn kenyér közepe, akkor a Néprajzi Múzeum (M)ilyenek a finnek? című kiállításán a helyünk.