Jason Castle találmánya aprócska, gázzal töltött, vörösvérsejt méretű gömböcskékből áll, ezek képesek keringeni a véráramban, visszaverik a hanghullámokat és segítenek a szemcsés ultrahangfelvételek élesebbé tételében. „Amikor befecskendezed ezeket a mikrobuborékokat, az olyan, mintha valaki felkapcsolná a villanyt a szívben” – idézte a kutatóintézet nevében kiküldött sajtóanyag a 35 esztendős Castle-t. A szakember a mikrobuborékok felhasználásával olyan ultrahangkészüléket akar kifejleszteni, amely mindig ott lehet a mentőautóban és segítségével a mentősök a helyszínen diagnosztizálhatják a beteget, ezzel akár életet is mentve.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

„Bárhol, ahol van véráramlás, ezek a mikrobuborékok utazni tudnak. Ha valaki autóbalesetet szenvedett és belső vérzése van, azt azonnal meg tudjuk állapítani, mint ahogy azt is, hogy mely szervek sérültek és hol keletkezett vérömleny. Ezek a vizsgálatok rögtön a mentőautó megérkezése után elvégezhetők” – mutatott rá a kutató.

A mentősök intravénás injekcióval juttathatják be a mikrobuborékokat a vénába. A buborékok a vizsgálat után néhány perccel feloldódnak és a gáz kilégzéssel távozik a szervezetből. Castle és a GE Global Research tudósainak egy csoportja már a következő lépésen gondolkodik: azzal kísérleteznek, hogy a mikrobuborékokat olyan mini rakétákként alkalmaznák, amelyek gyógyszereket, antitesteket és akár DNS-szállítmányokat juttatnának a tumorokhoz, elzáródott artériákhoz és egész szervekhez, például a májhoz.

Célba éréskor az orvosok megváltoztathatják az ultrahangkészülék akusztikus beállítását és hanghullámokkal kipukkaszthatják a buborékokat, és ezáltal a gyógyszer oda jut, ahová szánták. Castle szerint így sokkal kisebb dózis kell a kemoterápiás szerből és csökkenthetőek a mellékhatások is. Mint azt a sajtóközlemény aláhúzta, mindez óriási lehetőségeket rejt a rákos betegek életminőségének javításában.