nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Örkény 100
Egypercesek a nyelvről

A mai nappal megkezdődött az Örkény emlékév. Az alábbi összeállításban az író nyelvi vonatkozású egyperceseiből válogattunk. Hogyan járult hozzá a ragozás, a szórend, a jelentések változatossága, a többértelműség az örkényi humorhoz?

nyest.hu | 2012. április 5.
|  

1912. április 5-én, azaz éppen ma 100 éve született Örkény István. Az abszurd humoráról ismert író már egyszer megihlette a magyar nyelvészeket: az egyik legjobb magyarul elérhető nyelvészeti ismeretterjesztő könyv az ő egypercesei nyomán kapta a Hárompercesek a nyelvről címet (Kálmán László és Nádasdy Ádám, Osiris Kiadó, 1999). No persze nem azért, mert annyira abszurdak lennének a kötet írásai, vagy mert Örkénynek a nyelvről alkotott nézeteit taglalná a könyv,  hanem csak rövidségük, frappánsságuk miatt.

Érdekes azonban olyan szemmel olvasni az Örkény-egyperceseket, hogy milyen nyelvi érdekességeket, milyen nyelvi-nyelvhasználati megfigyeléseket tartalmaznak. A tömör, frappáns írások humora ugyanis sokszor nyelvi alapú. Olyan is előfordul persze, hogy maga az abszurd hatás valamilyen nyelvi konvenció kifordításával teremtődik meg. És nem utolsó sorban: nem egyszer kerülnek elő a nyelvről, a nyelvhasználatról alkotott nézetek is az egypercesekben.

Egypercesek a nyelvről
Forrás: Wikimedia Commons / Takkk / CC BY-SA 3.0

A szövegeket – egy kivétellel – a Magyar Elektronikus Könyvtárban fellelhető, Fráter Zoltán által szerkesztett Válogatott egyperces novellák című kötetből használtuk fel.

Örkény századik születésnapját tehát hogy máshogy is ünnepelhetnénk itt a nyesten, mint hogy összeválogattunk néhány, a nyelvről, nyelvi jelenségről vagy épp az írásról szóló egyperces novellát.

Elsőként lássunk egy viszonylag közismert egypercest, a Hogylétemről címűt! Ebben a rövid párbeszédben az a humor forrása, hogy egy hétköznapi kifejezés – kilóg a belem (vagy lógnak a beleim) – szó szerinti értelmezését jeleníti meg egy képben, egy szituációban, amely összefügg a kifejezés átvitt értelmével.

Hogylétemről

– Jó napot.

– Jó napot.

– Hogy van?

– Köszönöm, jól.

– És az egészsége hogy szolgál?

– Nincs okom panaszra.

– De minek húzza azt a kötelet maga után?

– Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.

Van aztán olyan párbeszédes formájú egyperces novella is, ahol a félreértés vagy a meg nem értés adja a jelenet abszurd humorát. Erre kiváló példa a Történelmi tévedés című egyperces.

Történelmi tévedés

– Halló! Moloko?

– Tessék?

– Moloko?

– Vü paruszki gavaritye?

– Nem értem, mit beszél.

– Maga mit beszél, asszonyom?

– A vőmet keresem.

– Akkor miért mondta, hogy moloko?

– Miért ne mondtam volna?

– Mert oroszul azt jelenti: tej.

– De én a vőmet becézem így.

– Az nem én vagyok.

– Pedig jó számot hívtam.

– Akkor itt valami nincs rendben, asszonyom.

(Forrás: http://geminii3.uw.hu/orkeny/tevedes.txt)

Találkozunk aztán olyan egypercessel is, ami valamilyen nyelvtani jelenségen alapul, és maga nyelvtani jelenség kap valamilyen önmagán túlmutató, hátborzongató értelmet. Így lesz egy végig nem mondott/írt ragozási sor a halál, az elmúlás jelképévé a Bevégezetlen ragozás című egyperces novellában.

Bevégezetlen ragozás

Sokszor csak úgy magam elé nézek
Sokszor csak úgy magad elé nézel
Sokszor csak úgy maga elé néz


Sokszor csak úgy magunk elé nézünk - - -

Korábban már írtunk arról, hogy egy versben (dalszövegben) hogyan használható fel a magyar nyelv azon tulajdonsága, hogy a szavakat viszonylag rugalmasan lehet különböző sorrendbe tenni az egyes mondatokban. Örkény is eljátszott a különböző szórendek különböző jelentésváltozataival az alábbi, már-már költői „novellában”:

Változatok

A fűre lépni tilos

tilos a fűre lépni

lépni tilos lépni

lépni lépni lépni

lépni tilos tilos

tilos tilos tilos.

Tilos.

A nyelvnek azonban nemcsak a formai oldalával játszott Örkény, hanem a jelentésekkel is. Az Emlékkönyvbe című egyperces a tulajdonnevek jelentésének a problémáját már-már filozofikus mélységében érinti.

Emlékkönyvbe

– Ki vagy, te hosszú hajú, sudár, szép, fiatal lány?

– Az én teljes nevem Vorazlicki Klára Nóra Annamária Olga, de csak úgy becéznek: Kuksi. És a bácsi kicsoda?

– Az én nevem is Vorazlicki Klára Nóra Annamária Olga, és engem is Kuksinak szoktak becézni.

– Érdekes. De hiszen a bácsi öreg, kopasz és jobb szeme egészen fenn van akadva... Én ezt nem egészen értem.

– Tanuld meg, Kuksi, hogy nincs két egyforma Vorazlicki Klára Nóra Annamária Olga a világon.

– Milyen kár!

– Bizony, ez nincs másképp.

Az örkényi humornak rendszeresen forrása a nyelvi kifejezések, sablonos nyelvi megfogalmazások elferdítése vagy többértelműségük kihasználása. A Szóvirágok című gyűjteményben főleg ilyeneket találunk.

Szóvirágok

Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik szeretett férjem elhunyta alkalmából jóleső szerencsekívánataikkal elhalmoztak.

*

Ki látta kétéves, Zoli névre hallgató, nőstény, hosszú szőrű, szobatiszta középfülgyulladásomat?

*

Részeg halottakat nem szolgálunk ki!

*

[...]

*

A sétányokon papírpénzt szétdobálni tilos!

*

Felkérjük t. vendégeinket, hogy a női napozót férfi ivarszervekkel ne látogassák.

*

[...]

*

A zászlót etetni, piszkálni, ingerelni szigorúan tilos!

*

Vigyázat! A kapu harap!

Örkény a stílusnak és a stílusparódiának is nagy mestere volt; ezt bizonyítja – rengeteg más mellett – az alábbi, Ügylet című, két részből álló egyperces, amely a hivatalos (illetve inkább hivataloskodó) nyelvet parodizálja. A darab poénja az, hogy a hivatalos okmány olyan tárgyról születik, amelyről a valóságban eszünkbe sem jutna ilyesmit készíteni.

Ügylet

1. ELISMERVÉNY

Alulírott Hallada Jutka ezennel tanúsítom, hogy édesanyám, dr. Hallada Ernőné budapesti lakos melléből a mai napon nyolc deciliter tejet leszoptam. Minthogy a tej jó minőségű és elegendő mennyiségű volt, ezennel kijelentem, hogy dr. Hallada Ernőné budapesti lakossal szemben semmiféle további igényt nem támaszthatok.

Hallada Jutka
s. k. csecsemő

2. NYILATKOZAT

Alulírott dr. Hallada Ernőné budapesti lakos ezennel kijelentem, hogy a Hallada Jutka budapesti lakosnak juttatott nyolc deciliter anyatej átadása nekem nem megterhelést, hanem épp ellenkezőleg, megkönnyebbülést szerzett. Ennélfogva Hallada Jutkától se hálát, sem anyai ellenszolgáltatást, sem a jelenben, sem pedig a jövőben, nem igényelhetek.

dr. Hallada Ernőné

anya

Örkény a stílusparódiákon kívül elég sokat foglalkozott egyperceseiben a sajtó nyelvével. Ennek remek gyűjteményét adja a Hírek és álhírek című hosszabb egyperces, amit itt most hely szűkében nem közlünk. Helyette – nem kevés öniróniával – a Makacs sajtóhiba című novellát idézzük, ami az újságírói hibajavítás hiábavalóságát mutatja be.

Makacs sajtóhiba

Helyreigazító közlemény

Lapunk keddi számában hírt adtunk arról, hogy a svéd tudományos akadémia díszdoktorrá avatott egy magyar tudóst – akit – őszinte sajnálatunkra - „dr. Pálpéter Péter Pál” néven említettünk. Ráadásul nemcsak a szövegben, hanem a tudósítás címében is hibásan közöltük a Pálpéter Péter Pál nevet.

A jeles magyar tudós neve helyesen: doktor Pálpéter Péter Pál.

Végül, de nem utolsó sorban pedig egy olyan egypercest idézünk, amelyben egy igazi nyelvi, szociolingvisztikai probléma elevenedik meg. Történetesen annak a kérdése – amit nemrégiben olvasóink is megvitattak –, hogy kire mondható az, hogy töri a nyelvet, hogy mondható-e az, hogy valaki töri az anyanyelvét.

Egy lelkiismeretes olvasó

– Szlávik Mihállyal szeretnék beszélni.

– Most nem tudom idehívni, de előre megmondom, hogy ha karambolról van szó, mi csak a jövő hónapban tudjuk fogadni a kocsit.

– Ő keresett engem.

– Miért nem tetszik szólni, hogy ismerősök? Hát mi baja annak a kocsinak?

– Nincs szó karambolról. Most jöttem haza, és egy cédulára Szlávik Mihály neve volt fölírva meg a telefonszám.

– Akkor tessék húsz perc múlva fölhívni, mert az egész lakatosműhely ebédelni van.

*

– Szlávik Mihállyal szeretnék beszélni.

– Mindjárt szólok neki.

– Itt Szlávik Mihály.

– Maga hagyta meg nekem a telefonszámát?

– Én voltam bátor, mert szerettem volna megkérdezni valamit.

– Tessék.

– Ugye, ön fordította Truman Capote regényét?

– A Más hangok, más szobákat én fordítottam. Olvasta?

– Olvastam, és nagyon tetszett nekem, de van egy észrevételem. Azt szeretném tudni, hogy ebben a regényben miért beszélnek másképpen a négerek, mint a többi emberek?

– Másképpen beszélnek?

– Úgy beszélnek, mint a külföldiek. Csak szeretnék tisztán látni, azért kíváncsiskodom.

– Rémlik valami. Nézze, kérem, én három évvel ezelőtt fordítottam ezt a könyvet, egy kicsit kiment már a fejemből a dolog, de emlékszem például egy néger cselédlányra, akinek vágás van a nyakán. Őrá gondol?

– Őrá is.

– Hát akkor nyugodjék meg, kérem. Arra ugyanis egészen tisztán emlékszem, hogy ez a lány az eredeti szövegben is törve beszél angolul.

– Mi az, hogy törve?

– Törve, az törve. Vagy nem?

– Nem egészen. Törve beszélünk egy idegen nyelvet, amelyet nem jól ismerünk. Viszont az anyanyelvét is törve beszélheti valaki, ha például műveletlen vagy iskolázatlan vagy korlátolt. De ez két különböző dolog.

– Hogy beszél például az a néger lány?

– Úgy, beszél, mint egy külföldi, aki nem jól tud angolul. Nos hát, én ezen akadtam fönn, és ezért bátorkodtam telefonálni. Hiszen a négerek ott élnek Amerikában, mindenki angolul beszél körültettük, tehát az anyanyelvük is angol.

– Találkoztam én már néhány cigánnyal is, aki itt él Magyarországon, és mégis legalább olyan törve beszél magyarul, mint egy külföldi.

– Ez így nagyon szépen hangzik, de nem bizonyít semmit. A cigányoknak ugyanis van saját nyelvük, a négereknek viszont nincs.

– Ebben, belátom, magának igaza van. Nem is tudom, mit mondjak. Szeretném, ha elhinné, hogy nagyon pontos fordító vagyok, egészen a bogarasságig. Azt is bátran elhiheti, hogy az a lány az eredeti szövegben is hibásan beszél angolul. Ráadásul, a lektorok szóról szóra ellenőrzik a fordítást...

– A lektorok is tévedhetnek. Tessék megnézni Hook Finnt! Ha nem tévedek, Karinthy fordította. Mindenesetre, a Huckleberry Finn-ben úgy beszél a néger, mint egy primitív és írástudatlan ember, nem pedig úgy, mint egy külföldi, aki hibásan beszél angolul. Vagy ez fordítói szempontból mellékes?

– Ez nem mellékes, de a Huckleberry Finn-t nem én fordítottam. Ráadásul, ez egy száz évvel ezelőtti regény.

– Bocsásson meg, de ez csak az én igazamat bizonyítja. Száz év elmúltával a négerek jobban tudhatnak angolul, mint rosszabbul.

– Azt hiszem, ebben megint magának van igaza.

– Remélem, nem bántottam meg?

– Szó sincs róla. Amit mondott, nagyon is elgondolkoztató.

– Sajnos, nem tudok angolul, nem nézhettem utána az eredetinek, pedig egy kicsit megütötték a szememet ezek a dialógusok. Csak azért hívtam föl telefonon, mert szeretek mindent tisztán látni.

– Nagyon jól tette, hogy fölhívott.

– Most be kell fejeznem a beszélgetést, mert a garázsmester kopog az üvegen. Máskülönben nagyon jó volt a fordítás.

– A viszonthallásra.

– Minden jót.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X