Európában a latin betűk általános használata nagyban megkönnyíti az idegen nyelven írt szövegek olvasását, a rokon szavak felismerését. Még az arabhoz közel álló máltai nyelv is a latin ábécét használja. Ezen kívül a cirill írás mondható még elterjedtnek (bár nem egy helyen ezt is kiszorítja a latin), a görög írást egyedül a görögök használják. A három írás betűkészlete egyébként igen közel áll egymáshoz.

Ugyanez nem mondható el Indiáról, ahol a különböző államokban nemcsak különböző nyelvekkel találkozhatunk, hanem egymástól nagyon eltérő írásrendszerekkel is. A indiai papírpénzek elején például a feliratok az ország két fő nyelvén vannak írva, ami a hindi és az angol, míg a hátoldalon további 15 nyelv és a hozzájuk tartozó írás szerepel.

Az indiai rúpia hátoldala, 15 nyelvvel.
(Forrás: wikiemdia commons)

Az ábécéket Peter T. Daniels munkája után, 1990 óta három különböző típusra osztják fel. A valódi ábécék a magán- és a mássalhangzókat is jelölik, ilyenek az európai ábécék. Ezzel szemben az abdzsadokban – mint a héber és az arab – a magánhangzók jelölése hiányzik vagy opcionális, az abugidákban – mint az indiai írások többségében – a magánhangzók jelölése kötelező, de másodlagos: nincsen saját betűjelük, csupán a mássalhangzók írását kell módosítani a hozzájuk kapcsolódó magánhangzóknak megfelelően.

Az indiai nyelvek írása, pár újkori kivételtől eltekintve, mind a bráhmi írásra vezethetők vissza. Bráhmi írással vésték kőbe az Indiát először egyesítő buddhista Asóka király rendeleteit az i. e. 3. században. Arról azonban már megoszlik a vélemény, hogy a bráhmi írásnak mi az eredete. A szakértők többsége egyetért, hogy ez a föníciai ábécére vezethető vissza, akárcsak a legtöbb ma ismert írás, de egyes indiai kutatók szerint Indiában a Közel-Kelettől függetlenül alakult ki az írás, az Indus-völgyi civilizáció jeleiből. Az biztos, hogy az arámi ábécé az i. e. 6. századtól jelen volt India észak-nyugati részén, ami inkább azt valószínűsíti, hogy a bráhmi is ebből alakulhatott ki, bár tipológiailag a bráhmi talán még közelebb áll a föníciaihoz.

A föníciai, a bráhmi és a nágari írás összehasonlító táblázata.
(Forrás: wikimedia commons)

A legfontosabb mai indiai ábécé a dévanágari. A szó maga nagyjából azt jelenti magyarul, hogy a 'félistenek nyelve'. A dévanágarival nemcsak a hindit írják, hanem a szintén igen jelentős nyelvnek számító, és Mumbaiban (Bombayben) használt maráthit is, továbbá kilenc kisebb hivatalos indiai nyelvet. A legtöbb nagy indiai nyelvnek azonban saját írása van. Ilyen például a gudzsaráti, a kannada, a malajálam, az orija, a tamil, a telugu és az urdu. Három hivatalos indiai nyelv használja a keleti nágari ábécé saját változatát, a bengáli, az asszámi és a manipuri. A pandzsábi nyelv egyedi esetnek számít. India Pandzsáb államában saját írása van, a gurmukhi, de más indiai államokban a dévanágari ábécével, Pakisztánban pedig az arab(-perzsa) betűk módosított változatával írják. A hindivel kölcsönösen érthető, de a muszlimok által használt urdu írása szintén az arab módosítása. A kasmírinek és a szindhinek is létezik,és hivatalos a dévanágari mellett az arab ábécés írása is Indiában. A kasmíri helyesírás eltér a legtöbb arab betűs írástól abból a szempontból, hogy kötelező jelölni a magánhangzókat is.

Ha még nem zavarodtunk volna össze, India hét keleti államában, ahol a nyugati hittérítők munkájának köszönhetően gyakori a keresztény vallás, a latin ábécé használata is elterjedt, főleg a környék tibeti-burmai nyelveinek lejegyzésére. Az internet korában pedig legalább online változatban minden indiai nyelvnek létezik latin betűs átírása is.

Abugidák Ázsiában. Sötét narancs - dévanágari, narancssárga - egyéb abugidák.
(Forrás: wikimedia commons)

Kimaradt még a szantáli nyelv. A korábban említett indiai nyelvekkel ellentétben a szantáli se nem indoeurópai, se nem dravida, de még csak nem is tibeti-burmai nyelv, hanem ausztro-ázsiai, azaz a vietnámi és a khmer nyelv távoli rokona. A szantálit mintegy 6 millióan beszélik Indiában, és 2003 óta egyike az ország 23 hivatalos nyelvének. A szantálinak saját írása is van 1925 óta, az ol chiki (kb. [ol tyiki], a térképen ol cemet'), mely latin és dévanágari elemeket is kombinál. A szantáli ábécé használata mégse gyakori, mert az adivaszi – azaz őslakos törzsként nyilvántartott – szantáloknak csak 10-30%-a írástudó.