nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A moldáv nyelvről

A cím nemcsak nyelvészeti, hanem ontológiai, történelmi kérdések sorát is magában hordozza. Létezik-e egyáltalán moldáv nyelv? Azonos-e a románnal, vagy különbözik tőle? Milyen történelmi események vezettek oda, hogy egy modern európai nyelv a 21. század elején is politikai játszmák, diplomáciai csatározások eszköze legyen? És mit tudunk mi Moldováról, ami, legalább is földrajzilag, közelebb van hozzánk, mint Svájc vagy Görögország?

Ambrus László | 2009. július 1.
|  

A Moldovai Köztársaság keleti szomszédunk keleti szomszédja, és ilyenformán éppen azon a területen fekszik, amelyen honfoglaló őseink ősei is lakoztak. Mielőtt bárki is a pánmagyarizmus vádjával illetne bennünket, sietve szögezzük le, hogy komoly történészek állítják: a magyarok mitikus ős- és a nagyon is konkrét újhazája közötti átmeneti szálláshelye, Levédia, éppen a mai Moldovában volt. A magyar jelenlét emlékét egyes településnevek is megőrizték. Így több földrajzi elnevezés is őrzi ottlétünk nyomát: Unguresţi, Soroca [Sarok], Orhei [Őrhely], Ciburciu [Csöbörcsök, azaz 'besenyő']. Aztán eltelik vagy 700 év a következő kapcsolatig, míg a nagy Mátyás király össze nem különbözik és ki nem békül III. Nagy István moldvai fejedelemmel. Ismét ugrunk ötödfélszáz évet: az etnorockot játszó Zdob si Zdub moldáv zenekar beveszi a magyar zene fellegvárait, a Szigetet és az A38 hajót. Az átlagosnál jobban felvilágosult és/vagy Szovjetuniót járt magyarok a jó moldáv borokról is tudnak.

Moldáv-magyar. Mátyás király megütközik III. Nagy István moldvai fejedelemmel. A Thúróczy-krónika ábrázolása
Moldáv-magyar. Mátyás király megütközik III. Nagy István moldvai fejedelemmel. A Thúróczy-krónika ábrázolása

Egy ország, egy nyelv?

Moldova, a nagy- és regionális hatalmak ízlését is figyelembe véve, a kelet-európai kis országokhoz hasonló ritmusban változtatta a saját maga határait. Míg a középkorban a már említett moldvai fejedelemség szerves része volt, addig a romantika korában a cár ide száműzte Puskint, ugyanis e történelmi régió keleti fele 1812-től már az Orosz Birodalomhoz tartozott. És ekkor kezdődtek a problémák az ott lakók nyelvével is. Hiszen eddig az összes történetíró, a lengyel krónikás, Jan Długosz, vagy a felvilágosult moldovai fejedelem, Dimitrie Cantemir, is egyetértettek abban, hogy a moldovaiak ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a havasalföldiek vagy az erdélyi románok. A 19. században az orosz adminisztráció egy ideig tolerálta a lakosok nyelvhasználatát, de aztán sorra megszüntette a román nyelvű intézményeket. Nem lehetett használni a hivatalokban, az iskolákban, sőt, később már az egyházi iratokban sem. A „vörös cárok” uralma alatt megszületett moldáv nyelv fogalma, miután 1924-ben a Dnyeszteren túli terület Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság néven csatlakozott a Szovjetunióhoz.

Vadiúj hadova

Az új nyelvhez új ábécé dukál, és éppen kéznél van az orosz cirill betűs írásmód. A szovjet hatóságoknak egy Leonid Madan nevű nyelvészt sikerül rávenniük, hogy teremtse meg az új nyelv fejlődési irányait. A cél egy, a romántól minél távolabbi irodalmi nyelv kialakítása. Ilyenformán elkezdik írásban jelölni az irodalmi román és a moldovai tájnyelv összes kiejtésbeli különbségét, és hirtelen megnő az orosz kölcsönszavak száma is. És végül, a nyelvtörténészek örömére, olyan neologizmusok születnek, amelyek az írástudatlan paraszti réteg szókészletéből hiányzó absztrakt fogalmakat hivatottak pótolni. A II. világháború után aztán mérséklődik e forradalmi hevület, és az irodalmi moldáv nyelv, a cirill betűs írásmód és néhány nálunk is ismert szakszó (ukáz, kolhoz, sztahanovista) kivételével, megegyezik az irodalmi románnal.

1989-ben, még a Moldovai SzSzK-ban, kihirdettek egy törvényt a nyelvhasználatról, amely szerint az állam hivatalos nyelve a moldáv, és visszaállították a latin betűs ábécét is. A törvényhozók szükségesnek érezték, hogy a preambulumban rögzítsék a román és a moldáv nyelv közötti „valóban létező” nyelvészeti azonosságot. A jelenleg a Független Államok Közösségéhez tartozó Moldovai Köztársaság 1991-es függetlenségi nyilatkozatában állami nyelvként a román nyelv szerepel. De nem is lennénk Kelet-Európában, ha az ország alkotmányában nem a moldáv lenne „nemzeti nyelvként” megnevezve. 1996-ban Mircea Snegur megkísérelte átnevezni az államnyelvet románra, de törekvése elbukott a moldovai parlamentben. Sőt, 2002-ben a moldáv kormány az alapfokú oktatásban is kötelezővé tette volna az oroszt, ami gyakorlatilag államnyelvi rangot jelent, de a kísérletet a széles néptömegek tiltakozása meghiúsította.

A moldáv címer
A moldáv címer

Ortológusok és neológusok

Természetesen a nyelvészek is kivették részüket a csatározásokból. 1993-ban Vasile Strati, aki tíz évvel később a moldáv–román szótárt is megszerkesztette, Moldávok a világban című könyvében kifejezi azon meggyőződését, hogy a moldáv egy önálló, független és a romántól különböző nyelv. Eugen Coseriu professzor azonban megjegyzi, hogy maguk a „moldovenizmus” szószólói is ápolt román nyelven érvelnek írásaikban, és ez a tény önmagában megcáfolhatatlan ellenérv az önálló moldáv nyelvvel szemben. „A romántól különböző moldáv nyelv bármilyen formában történő hirdetése szigorúan nyelvészeti szempontból nézve vagy naiv tévedés, vagy tudományos bűn. Gyakorlati és történelmi szempontból abszurdum, politikai szempontból pedig egy nép nemzeti identitásának a megsemmisítését jelenti”. Ezen az állásponton van a román nyelvészek, akadémikusok többsége is.

Ám a statisztika mást mutat. A 2004-es népszámlálás hivatalos adatai szerint Moldova lakónak csupán ötöde mondta magát román anyanyelvűnek, a nagy többség moldáv nemzetiségűként és beszélőként nyilatkozott. Ugyanakkor népszámlálás nemzetközi megfigyelői nyilatkozatban hívták fel a figyelmet arra, hogy nem vehettek részt a begyűjtött adatok feldolgozásában, továbbá a tíz megfigyelői csoportból hét azt jelezte, hogy az adatrögzítők a moldáv etnikum és nyelv bevallására buzdították a válaszolókat. Józan becslések szerint az ország lakóinak kétharmada román anyanyelvű.

A legtöbb nemzetközi szervezet és intézmény, így az ENSZ, az Európai Unió, a Világbank, a CIA vagy a német külügyminisztérium a románt tekinti Moldova hivatalos nyelvének. Érdekességként megemlítjük, hogy a francia akadémiának is fel kellett vennie a kesztyűt a nyelvpárbajban. A Moldova Suverana című sajtótermék ugyanis azt állította, hogy a francia akadémia elfogadta a „moldáv nyelv” terminust, és a Petit Larousse 2008-ról készült fényképpel illusztrálta a cikket. A tudományos testület visszautasította ezeket az állításokat, mondván, hogy a saját enciklopédiájában a „Moldova” címszó alatt nem szerepel ilyen tartalmú bejegyzés, továbbá a Petit Larousse nem az akadémia kiadványa. Hab a tortán (vagy kalap az î betűn), hogy a Petit Larousse úgy említi a moldávot, mint a román nyelv egyik változatát.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X