nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Egy magyar utazó Kínában 19.
Egy magyar utazó és Pu Ji, Mandzsukuo államfője

Kovrig János magyar újságíró minden bizonnyal sajtótörténeti eseményt írt akkor, amikor 1933 tavaszán magyar újságíróként elsőként készített interjút Pu Jivel, a japánok által alig egy évvel korábban megteremtett bábállam, Mandzsukuo államfőjével. Az alábbiakban ebből a párbeszédből szemezgetünk.

Horváth Krisztián | 2014. szeptember 23.
|  

Sorozatunk korábbi részeiben – Kovrig János A sárga kontinensen déltől északig című kötetét olvasva – elkísérhettük a magyar újságírót Hongkongtól Nankingen és Pekingen át egész a frissen kiújult japán-kínai konfliktus frontvonaláig, Mandzsukuo határáig. Itt a szerző kötete sajnálatos módon véget ér, ám abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy néhány évvel később megjelent másik kötetből további részleteket tudhatunk meg Kovrig úr Mandzsukuóba, Koreába és Japánba tett útjáról. Mezey István Az igazi Japán című, 1939-ben megjelent kötetének ugyanis egy egész fejezete foglalkozik Kovrig 1933-as mandzsukói, koreai és Japánba tett látogatásával. Az alábbiakban álljon itt néhány részlet Kovrig és Pu Ji, Mandzsukuo akkori államfőjének találkozójáról.

Mezey István: Az igazi Japán
Mezey István: Az igazi Japán
(Forrás: Antikvárium.hu)

Interjú az excsászárral, „államfővel”, leendő császárral

Kovrig János 1933 elején tehát maga mögött hagyja Kínát. A folytatásról Mezey István könyvében így olvashatunk:

1933. elején érkezett Dairenbe, a délmandzsúriai vasúttársaság székvárosába. Közgazdasági ismeretei, a tapasztalatok, amelyeket Kínában szerzett, megnyitották előtte az utat a vasúttársaság vezérkarához.

(151. oldal)

Egy korábbi, Mandzsukuo oktatásáról és „önálló” bábállami arculatáról szóló sorozatunkban már szóltunk a Kvantung Bérleti Területről, ahol a Dél-Mandzsúria Vasút székhelye is található, Dairen városában. A Kvantung Bérleti Terület 1898 és 1905 közt orosz, 1905 és 1945 közt pedig japán igazgatás alatt állt. Mandzsukuo létrejötte után a japánok formálisan úgy tekintették, hogy a területet nem Kínától, hanem Mandzsukuótól „bérlik”, és természetesen maguk igazgatták. A második világháborús szovjet megszállást követően végül 1955-ben került vissza végleg Kínához. A várost az oroszok alapították egy kis halászfalu helyén, Дальний ’messzi, távoli’ néven. Ennek az orosz elnevezésnek a kínain keresztül a japánba került és az angolok által is használt változata a Dairen, mely felbukkan Mezey kötetében is.

Dairen 1912-ben
Dairen 1912-ben
(Forrás: lib.utexas.edu)

Dairenből aztán Kovrig a japánok segedelmével beutazza Mandzsukuót, és így kerül sor az ekkor még csupán az új állam „államfőjeként” szereplő Pu Jivel való személyes találkozójára is. (Ahogy azt korábban láthattuk, Pu Ji 1908 és 1912 közt és rövid ideig 1917-ben a Csing-dinasztia utolsó császára Kínában; 1932-től Mandzsukuo államfője, s csupán 1934. március 1-jén lesz a bábállam császára.)

Mandzsukuo államfője 1933. április 21-én fogadta. Ő volt az első magyar ember, aki a kínai excsászárt, mint mandzsú szuverént üdvözölte. Az audiencia a szokásos kereteket messze felülmúló szívélyességgel folyt le.

(152. oldal)

Mezey könyvében az interjút Kovrig saját elbeszélése alapján adja vissza. A szerző fontosnak tartja kiemelni, hogy a kínai tolmácson, Pu Jin és Kovrigon kívül más nem vesz részt az interjún – ezzel is demonstrálandó azt, hogy a japánok Pu Ji és Mandzsukuo életének minden pillanatát ellenőrzik. Ahogy azonban egy korábbi cikkünkből kiderülhetett, Pu Ji maga is elmondja, hogy ez távolról sem volt így: a helyzet az évek múltával pedig egyre rosszabb lett. A későbbiekben a japánok az uralkodónak és családjánák magánéletét is uralták.) Kovrig János benyomása Pu Jiről 1933 elején azonban nagyon kedvező:

Nyolc generáció uralkodásának méltósága sugárzik erről a szimpatikus fiatalemberről. [...] Pillanatra zavarttá tesz a gondolat, hogy ősei palotájában, a pekingi palotában egyszer kipróbáltam az ülést ősei sárkányos trónján. Szinte bocsánatot szeretnék kérni tőle ezért a huncutságért. De máris megindul a beszélgetés, a turáni fajokat hozom szóba és Pu-Ji, aki különös szeretettel fogalalkozik a történelemmel, érdeklődve merül a témába.

(153. oldal)

A fentiekkel kapcsolatban egy korábbi cikkünkben már idéztük az esetet, amiről Kovrig ír a sárkányos trónon elkövetett „csínyével” kapcsolatban.

Turanizmus és „Nagy-Ázsia”-elmélet

A mandzsuk és a magyarok egymás közti viszonya kapcsán hamarosan előkerül egy térkép is Kovrig és Pu Ji beszélgetése során. Ezt Pu Ji, Kovrig és a tolmács közösen veszik szemügyre:

Mind a hárman a kis színes térkép fölé hajlunk, amelyen sárga foltocska jelzi, hogy egy sokat vitatott elmélet szerint mi, magyarok is a turáni népek háromszázmilliós családjába tartozunk.

(153. oldal)

Az államfővel folytatott beszélgetése során Kovrignak a turanizmusról is sikerül eszmét cserélnie Pu Jivel. Ezzel kapcsolatban azonban az excsászár a „Nagy-Ázsia”-elméletről is ejt néhány szót.

Amilyen rokonszenves a turanizmus nekem, ugyanolyan szívesen fogadott az együttműködés gondolata. A „Nagy-Ázsia”-elmélet nem faji ellentéteket keres, mint sokan gondolják, hanem éppen azért akarja megszervezni az ázsiai népeket, mert azokban különösen ki van fejlődve a nemzetközi együvétartozás érzése. Lehetnek fellobbanó szenvedélyeink, de Ázsia sohasem látott olyan gyűlöletviharokat, mint amilyenek Európát tépázzák szinte matematikailag előre kiszámítható periódusokban.

(153–154. oldal)

Pu Ji itt, a „Nagy-Ázsia-elmélet” említése kapcsán a „japán Monroe-elvként” is emlegetett úgynevezett „Nagy Kelet-Ázsiai Közös Jóléti Szféra” néven elhíresült, explicit formájában csupán 1940-ben útjára bocsátott „elmélet” gondolati előzményére utalhat. A „Nagy Kelet-Ázsiai Közös Jóléti Szféra” a japán birodalmi aspirációk egyfajta ideológiai háttereként azt próbálta igazolni, miért is jó Kelet-Ázsia népeinek a japán megszállás: az érintett népek szempontjából minden bizonnyal kevésbé sikeresen...

A dolog további pikantériáját az adja, hogy amikor a japánok Mandzsukuót „önálló államként” szervezik meg, kínai államszervezési elvekre nyúlnak vissza. Ötletek és gondolatok tekintetében tehát nem voltak restek a kínaiaktól kölcsönözni bizonyos elveket: így természetesen a „Nagy-Ázsia”-elméletnek is vannak kínai gyökerei. Szun Jat-szen, a modern Kínai Köztársaság első (ideiglenes) köztársasági elnöke történetesen 1924-ben a japán városban, Kobéban tart előadást Nagy-Ázsia címmel; ebben ázsiai összefogásra hív fel a nyugati befolyás ellenében.

A Nagy Kelet-Ázsiai Közös Jóléti Szféra maximális kiterjedése idején
A Nagy Kelet-Ázsiai Közös Jóléti Szféra maximális kiterjedése idején
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY-SA 3.0)

Bárhogy is legyen, Pu Ji – hivatalból vagy meggyőződésből – 1933 tavaszán még így nyilatkozik:

Ez a célkitűzés barátokat fog szerezni nekünk Ázsián kívül is, elő fogja segíteni egymás kölcsönös megértését. Én hiszek és bízom a „Nagy-Ázsia”-mozgalom sikerében.

(154. oldal)

1933-ban Pu Ji talán még nem látta, nem láthatta előre a háborús bűnök azon széles skáláját, melyek a „Nagy Kelet-Ázsiai Közös Jóléti Szféra” keretein belül, vagy akár – ahogy arról korábban is írtunk – Mandzsukuo határain belül elkövetésre kerültek a következő tizenkét évben.

Az „államfővel” folytatott interjúja után Kovrignak még alkalma nyílik egy megbeszélésre Mandzsukuo akkori miniszterelnökével, Cseng Hsziau-hszuval is: a folytatásban erről szólunk majd.

Felhasznált források

Mezey István: Az igazi Japán. A Magyar Nippon-Társaság kiadása, Budapest, 1939.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X