-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Kovrig János magyar újságíró „A sárga kontinensen déltől északig” c. művében számol be Kínába tett útjáról, melyre 1932-1933 fordulóján kerül sor. Az újságíró nem sokkal azután érkezik Kínába, hogy 1931-1932 fordulóján Japán elragadja Mandzsúriát Kínától, majd hamarosan egy újabb japán-kínai konfliktus szemtanúja lesz.
Kovrig János azért érkezik Kínába, hogy közelről vizsgálja meg a japán-kínai konfliktust, melynek során Japán 1931-1932 fordulóján erővel elragadja Kínától Mandzsúriát, ahol 1932 elején megalakul Mandzsukuo bábállam. A magyar újságíró – tekintve, hogy utazását Mandzsúria felé Hongkongban kezdi, így Kínán átutazva – bepillantást nyer a modern Kína életébe is. 1933 elején, Újév napján Pekingbe érve pedig szemtanújává válik az újabb japán-kínai fegyveres konfliktusnak.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az „északi béke” városa
1928-ban a Kuomintang-kormány a fővárost Pekingből Nankingba költözteti; Pekinget pedig átnevezik Peiping-re. Az 1933-ban ide érkező Kovrig János erről ezt írja:
A sok ellentmondás között a legnagyobb paradoxonnak tűnt az új név, amire Pekinget keresztelték. Péiping minden volt ezekben a napokban, csak az „Északi Béke Városa” nem.
(104. oldal)
Hogy mi történhetett, arról a helyi sajtóból tájékozódik. A Peiping Chronicle című újság legfrissebb, 1933. január 4-i számát olvasva Kovrig János arról értesül, a japánok elfoglalták Sanhajkuant.
(Forrás: Wikimedia Commons / fuzheado / CC BY 2.0)
Január negyedike volt. Vékony hóvonal látszott a házak hullámos tetején és a hőmérő huszonnyolc fokot mutatott zéró alatt. Peking lakói, ezek a nyugodtabb, északi emberek, mégis tűzbe jöttek. Sanhájkuán nem Mandzsúria többé, Csili tartományban fekszik, fontos sztratégiai pont a dzsöhoi (jeholi) hegyek utolsó nyúlványainál, a tenger partján. [...] Sanhájkuán eleste megdöbbentette Észak-Kína lakóit. Mi következik mostan? Dzsöho, vagy az északi tartományok, vagy mind a kettő? Tehetetlen düh és felháborodás töltötte el a kínaiakat és a fiatalabbak meggondolatlan merényletekkel elégítették ki indulataikat. [...] Az ifjúság követelte, vigyék ki a frontra, mert utolsó csepp véréig védelmezni akarta a mennyei birodalom szent földjét.
(105. oldal)
A Sanhajkuan elleni japán agresszió 1933. január 1. és 3. közt zajlott le, japán győzelemmel zárult, melyet a Zsehol tartomány elleni támadás követett japán részről.
A Zsehol elleni japán támadás
A Sanhajkuan elleni japán támadás csupán nyitánya volt a Zsehol (Kovrignál Dzsöho) elleni támadásnak, melyet japán és mandzsukuói csapatok intéztek a kínai erők ellen.
A japánok nyíltan bevallják, hogy a hegyes Dzsöhot, amely az északkínai tartományok és Belső-Mongólia közé ékelődik (egy része földrajzilag az utóbbihoz is számítható), meg akarják hódítani. Ezzel kezükbe kerül Észak-Kína és a Mongóliák sorsának intézése.
(106. oldal)
Kovrig János úgy látja, a japánokkal szemben azonban kevés a hazafias lelkesedés. Véleményét nem is titkolja a helyiek előtt:
A japánok gyakorlott haderejével szemben nem elég a lelkesedés, ezt ők is belátták. És hol vannak a hadvezérek, ki vezesse őket?
(107. oldal)
Ahogy azt cikksorozatunk korábbi részeiben is láthattuk, Kovrig János a kínai központi irányítást hiányolja a japánok elleni harcban és a modern Kína megszervezésében. Az új konfliktus esetén ugyanez a véleménye:
Ellenállni a japánoknak? Igen, néhányezer elszánt ember megvédhetné a szorosokat. Ki szervezze meg, ki vigye oda őket, ki oldja meg sztratégiailag ezt a feladatot?
(108. oldal)
Kína széttagoltsága kapcsán, az új konfliktus idején Kovrig János így ír:
Az ezer kilométeres távolságban fekvő Kanton nagy szájjal ordítoz, öklét rázza Japán felé, Sangháj a veszendő tartományok üzleti jelentőségén töpreng, Nanking politikai kompromisszumot keres, ami kielégítené a délieket, békét teremtene Japánnal, de egyben megóvná a központi kormány „arcát”, – ahogyan a tekintélyt kínaiul kifejezik. Peking ezzel szemben, a háborús veszély közvetlen közelében, pillanatnyi dühkirohanásokat rendez, idejön csendesen tüntetni a márványkapu alá és a gazdagabbja a kórházakban keresi a biztonságot, amit máshol nem nyujthat neki az „Északi Béke Városa”.
(109–110. oldal)
A Zsehol elleni japán támadás 1933 februárja és márciusa folyamán zajlott le – ezek után a tartományt Mandzsukuóhoz csatolták. Mielőtt pedig a szerző továbbállna Mandzsúria felé, a következő részekben még elkísérjük pekingi felfedezésein...
Felhasznált forrás
Kovrig János: A sárga kontinensen déltől északig. Franklin Társulat, Budapest, é. n.