-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
1933 tavaszán Japán az alig egy éve általa létrehozott bábállam, Mandzsukuo nyugati határain újabb területek elragadására készül. A hadjárat, melyben egy magyar újságíró is részt vesz haditudósítóként, Zsehol tartomány megszerzéséért folyik. Az új világ képének formálódása során pedig alkalmunk van a régi világ pusztulásán tűnődni.
Sorozatunk előző részeiben Mezey István Az igazi Japán című, 1939-ben megjelent kötete segítségével követtük nyomon a magyar újságírót, Kovrig Jánost 1933 elején Mandzsúriába tett útján. Láthattuk, hogy Kovrig találkozik Pu Jivel, Mandzsukuo államfőjével és az ifjú állam első miniszterelnökével is. Ezt követően pedig a Mandzsúriát ténylegesen irányító japánok helyi vezetőivel is találkozik, köztük a mandzsúriai japán csapatok főparancsnokával (aki egyben Japán követe Mandzsukuóban).
A zseholi haditudósító
A mandzsúriai japán csapatok főparancsnokával folytatott megbeszélése után Kovrignak ismét alkalma nyílik arra, hogy a magyar sajtótörténet szempontjából újabb rekordot állítson fel. Az 1933-as zseholi hadjárat minden bizonnyal egyedüli magyar (és európai!) haditudósítójává válik. Mezey István erről így ír könyvében:
[Kovrig János] kihallgatáson jelent meg Mutó Nobuyosi marsalnál, Japán követénél, aki egyben a mandzsúriai csapatok főparancsnoka is volt. Teázás közben Mutó igen szívélyesen elbeszélgetett a magyar újságíróval:
– Harminc évvel ezelőtt magam is jártam Magyarországon – mondotta. – Feltűnt nekem, mekkora rokonszenvvel viseltetnek a magyarok irántunk, japánok iránt. Örömömre szolgál, hogy elmondhatom: otthon éreztem magam Önöknél.
(156. oldal)
A jó hangulatú beszélgetést követően Kovrig előtt minden út megnyílik a zseholi hadszíntér felé:
Mutó nyomban intézkedett, hogy honfitársunk Jeholba indulhasson. [...] Kovrig ilyenformán nemcsak egyedüli magyar tudósítója volt a japán-kínai háború e szakaszának, hanem egyben Európa egyedüli képviselője is a haditudósítók sorában.
(156. oldal)
A Japan Times (különböző címekkel) 1897-től létező angol nyelvű japán napilap
Mezey Kovrig Jánosnak a Japan Times című angol nyelvű újság 1933. május 28-án megjelent cikkére támaszkodva írja meg kötetének vonatkozó részét.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Egy letűnt világ dokumentaristái
Sorozatunk egy korábbi részében már olvashattunk a zseholi hadjárat előjátékáról, a Sanhajkuan elleni japán támadásról. Erről Kovrig János számol be, aki az esemény időpontjában éppen Pekingben tartózkodik. Néhány hónappal később pedig – a már Mandzsúriában időző Kovrig – szemtanúja és haditudósítója lesz egy egész tartomány japánok általi meghódításának. Mezey István így ír erről:
Huszonöt napot töltött honfitársunk Jeholban, együtt élt a japán katonákkal, tanulmányozta a kínai és mongol lakosság helyzetét. A hadvezetőség nagyon előzékeny volt vele szemben.
(157. oldal)
A hadi események mellett Kovrignak más érdekességeken is megakad a szeme. A sorozat korábbi részeiben már többször is láthattuk, hogy Kovrig magyarokra bukkan lépten-nyomon. Hongkongban találkozik Komor Szigfrid műkereskedővel, Kantonban Tatz László festővel; Sanghajban szól az ottani magyar kolóniáról és Komor Izidorról; Pekingben Gajdos István doktorról és Szabó Géza műkereskedőről. A zseholi hadjárat idején pedig a csaojangi lámakolostorban Kovrig újabb magyar, Ligeti Lajos orientalista nyomaira bukkan. Mezey így ír Kovrig itteni dolgairól:
A csaojangi lámakolostorban Ligeti Lajos, a magyar orientálista emlékeire bukkant. Megfigyelte Jehol néprajzi, geográfiai viszonyait és számos cikkben, továbbá a mandzsú kormányhoz tett előterjesztésben számolt be tapasztalatairól.
(158. oldal)
Ligeti Lajos (1902–1987) magyar orientalista 1928 és 1931 között tett kutatóutat Belső-Mongóliában és Észak-Mandzsúriában. Az ott eltöltött három év közül a középsőét meséli el Sárga istenek, sárga emberek című, 1934-ben megjelent kötetében (1933-ban útja összefoglalása francia nyelven jelenik meg). Hogy Kovrig előtt 1933-ban honnan volt ismeretes Ligeti Lajos csaojangi látogatása, sajnos nem derül ki Mezey elbeszéléséből. Az mindenesetre bizonyos, hogy 1939-ben Mezey már bizton tudhatott mind Ligetinek, mind Kovrignak a térséggel kapcsolatos köteteiről.
(Forrás: Wikimedia Commons / Csurla / CC BY-SA 2.5)
Kovrig János 1932-ben azért érkezik Kínába, hogy rögzítse a Kínai Köztársaság és az új Mandzsukuo pillanatképét. 1933-ban a Zsehol elleni japán támadás kapcsán haditudósítóként azt élheti meg, hogy egy világ alakul át épp a szeme előtt – hirtelen, gyorsan, erőszakosan.
Ligeti Lajos, aki csupán néhány évvel korábban, még a japán-kínai konfliktus előtt jár Zseholban, bár nyilván szemtanúként látja maga is a modern Kínai Köztársaság problémáit, figyelme sokkal inkább egy még régebbi világ hanyatlására irányul: a mongoléra. Sárga istenek, sárga emberek című művében így ír csaojangi látogatásáról:
A csaojangi nagy kolostort a kínai házak valósággal betemették. Jobbról is, balról is egész utcasorok és háztömbök ragadtak hozzá, szinte alig látszott belőle valami. [...]
A régi mongol világot már egészen elnyelte itt a kínai. Annyira kínaivá lett minden, hogy szinte kedve volna az embernek azt kérdeni, mit keresnek itt a mongol lámák ebben a színtiszta kínai városban.
(552–553. oldal)
A modern Kínai Köztársaság kínai iskolát és katonákat telepített a mongol lámakolostor területére. A kínai nyelv és kultúra térhódítása minden téren szembeötlő – Ligeti Lajos így ír erről:
Valami szimbolikus ereje volt annak, hogy a mongol kolostorba kínai iskolát és katonaságot telepítettek. A kínai nyelv, a kínai műveltség mindent lehengerlő ereje előtt itt, a kínai iskolában hódol meg az elveszett reménység, a mongol ifjúság. [...]
Mikor megkérdeztem a nagy kolostorba betelepített kínai iskola ifjú mongolját, hogy tud-e még mongolul, büszkén kidüllesztette a mellét, és úgy tiltakozott megszégyenítő gyanúsításom ellen:
– Uó si csungkuo zsen... Kínai vagyok...
(554. oldal)
Leginkább azonban az alábbiak érdekesek Ligeti Lajos megállapításai közül:
De hát mindez nem ilyen tragikus közelről szemlélve, s legkevésbé érzik, értik meg maguk a mongolok. Hiszen ez a pusztulás nem valami apokaliptikus összeomlás, ezt a pusztulást nem veszi észre egy veszendő nép sem. Az egyedek tovább élnek, csak éppen más nyelvet beszélnek, más szokásokat vesznek fel.
(555. oldal)
Ligeti Lajos a régi mongol világ felbomlását, megszűnését lassú, elkerülhetetlen folyamatnak látja. Kovrig János a kínai világ hanyatlását a japán militarizmus árnyékában rendkívül gyors eseményként éli meg. Az orientalista és tudós, illetve a Holland Kelet-Indiában éveket élt, Kínában úttörő munkát végző magyar újságíró mégis nagyon hasonló munkát végeznek.
Ligeti Lajos könyvének 1988-as kiadásához készített előszavában Hazai György így ír a magyar orientalista művéről:
Meggyőződéssé sűrűsödött bennem az a gondolat, hogy a szerző útleírása az idők múlásával patinás kordokumentummá vált, a történelmi forrás rangjára emelkedett, s e minőségében joggal tarthat számot a Távol-Kelet közelmúltját fürkésző olvasó és a magyar orientalisztika hagyományos gondolatköréből kiinduló Belső-Ázsia-kutató érdeklődésére egyaránt.
(8. oldal)
Ha más szempontokat figyelembe véve is, más arányokkal, de hasonlóan nyilatkozhatunk Kovrig János feljegyzéseiről is, melyeket 1932-1933-ban vetett papírra Kínában, Mandzsukuóban, Koreában és Japánban. És ami egyesek számára csupán egyszerű útleírásnak (horribile dictu: útikönyvnek) tűnhet, a kérdést nyitott szemmel vizsgálók számára páratlan kordokumentum. Sorozatunk záró részében Kovrig urat Koreába és Japánba kísérjük el, ahol viszont – egészen meglepő módon – Kőrösi Csoma Sándor emlékére bukkanhatunk.
Felhasznált források
Mezey István: Az igazi Japán. A Magyar Nippon-Társaság kiadása, Budapest, 1939.
Ligeti Lajos: Sárga istenek, sárga emberek. Egy év Belső-Mongólia lámakolostoraiban. Kentaur Könyvek, Budapest, 1988.