Az összetett szavak fura jószágok. Sok esetben sejthető, hogy mit jelentenek, még akkor is, ha sosem hallottuk őket. A sapkacsipesz szót például aligha hallhattuk (legalábbis az interneten nem fordul elő), de ha először hallanánk, azonnal lenne tippünk, hogy mit jelent: olyan csipeszt, amivel a sapkát rögzítjük (pl. teregetéskor, vagy a fejünkön). Ugyanakkor tudjuk, hogy elvben jelenthet mást is: pl. sapka alakú csipeszt. Ráadásul ha ilyen tárgyakkal találkoznánk, magunk is hajlamosak lennénk így nevezni őket, még akkor is, ha sosem hallottuk a szót.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Persze tudjuk, hogy egyes összetett szavak jelentése kitalálhatatlan: a vasmacska ’horgony’ például egyáltalán nem macska (és nem is feltétlenül vas). Persze a szó még jelenthet macskát ábrázoló vasszobrot (vö. kőoroszlán). Általában a szövegkörnyezetből kiderül, ha egészen más jelentésről van szó, mint az elemek alapján várnánk.

Baj akkor van, ha a szövegkörnyezet nemhogy nem fedi fel, hogy a szó jelentése nem egyezik meg azzal, amit elsőre gondolnánk, hanem még el is fedi. Sokszor hallhatunk például arról, hogy a tájfutók az erdőben versenyeztek – ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a tájfutás, tájfutó szavak első eleme a táj ’természetes környezet’ szóval azonos, tehát olyan sportról van szó, amikor a sportolók a természetben futnak. Ilyen sport van is, csakhogy ezt terepfutásnak hívják.

A tájfutás elnevezésnek nem a táj szóhoz van köze: ez a tájékozódási futás rövidítése. E sportban a versenyző térképe és tájoló segítségével egy előre meghatározott útvonalat fut be. A tájfutóversenyeket gyakran rendezik a természetben, de nem feltétlenül: vannak városi versenyek, sőt, időnként épületeken belül is rendeznek versenyeket.

Tájfutók a tájban vagy terepfutók a terepen?
(Forrás: Wikimedia Commons / vastateparksstaff / CC BY 2.0)

A két sportág versenyei persze bizonyos esetekben hasonlíthatnak, hiszen a terepfutónak is tájékozódnia kell a terepen, és a tájfutók is gyakran terepen futnak. Míg azonban a terepfutóknak egy előre kijelölt útvonalon kell futniuk, a tájfutóknak csak bizonyos pontokat kell érinteniük, és az útvonalat maguk határozzák meg. A tájfutásnak központi része a tájékozódás, és a versenyzők maguk döntik el, hogy a kényelmesebb hosszabb útvonalon próbálnak meg gyorsabban haladni, vagy nehezebben járható (meredekebb, bozótosabb) úttalan utakon keresztülvergődve igyekeznek hamarabb a kijelölt ponthoz érni. A felszíni hasonlóságok ellenére tehát a két sportág lényege nagyon is különbözik egymástól.

Legközelebb a tájbokszról lesz szó.