nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Magyarország 1554-1555-ben 18.
Bolgár folklór a 16. században

Ogier Ghiselin de Busbecq, I. Ferdinánd király követe, miközben Bécsből Konstantinápoly felé utazik, 1554-1555 telén Bulgáriát is érinti követjárása során. Erről az útjáról első török levelében olvashatunk, ahol említést tesz a kor bolgár népviseletéről is.

Horváth Krisztián | 2014. október 14.
|  

Az oszmán-törökök birodalmában járó flamand származású követ tekintetét mindig megragadják a helyi jellegzetességek. A szerbeknél a temetkezési szokásokról írt, a bolgároknál pedig a népviselet tett rá ma benyomást. Busbecq lovag diplomáciai útját nyomonkövető sorozatunk előző részében arról olvashattunk, hogyan számol be a lovag Bulgáriában szerzett első – gasztronómiai – élményeiről.

A 16. századi bolgár nőkről

A követ és kísérete valahol az oszmán-kori Bulgária területén megkóstolja a hamuban sült fugacia-focaccia-pogácsa helyi változatát. A pogácsaárus nők viseletével kapcsolatban pedig így ír:

Nem elhanyagolandó ezen nők viselete. Rendszerint csak tunikát vagy ingszerű ruhát hordanak, mely lenvászonból van, oly kevésbé finom szövetből szőve, mint nálunk a zsákokat szokás. A ruhákat azonban számos, ügyetlenül és nevetségesen kidolgozott színes hímzés díszíti, mely meglepő módon nekik viszont tetszik. Meg is csodálták a mi öltözékünket, melyek bár rendkívüli szövetből vannak, de mégis azt mondták, csodálkoztak magukban, hogy mi ilyen egyszerű, minden szín vagy díszítés nélküli ruhákat hordunk.

(30. oldal)

A női ruhák, melyekről fentebb Busbecq ír, talán leginkább a szukmán (сукман) – egyfajta zárt tunika – és a szaja (caя) – egyfajta nyitott tunika – néven ismert darabokkal azonosíthatóak.

Szukman típusú viselet
Szukman típusú viselet
(Forrás: martenica.hu)

Korábban már írtunk a kulturális sokk Busbecq által is megélt fázisairól. A bolgár népviselettel kapcsolatos megnyilvánulásaiból pedig azt is láthatjuk, hogy a 20. század végén Milton J. Bennett által felvázolt interkulturális érzékenység fejlesztési modellje is szépen alkalmazható a 16. század közepén a Balkánon utazó Habsburg követre. Az eltérő kultúra felismerését, megértését, elfogadását vagy elutasítását, a vele való szembenállás vagy éppen a különbségekből fakadó problémák kezelésére irányuló szándék különböző fokait útja során Busbecq lovagnak is van lehetősége személyesen megtapasztalni.

Bolgár, latin, görög

Az oszmán-török uralom alatti Balkánon a humanista műveltségű Busbecq úton-útfélen az antikvitás görög és latin elemeivel találkozik. Ha pedig esetleg mégsem, hát maga a követ hozza szóba a térség görög-római múltját. Ez történik akkor is, amikor a 16. századi bolgár népviselet kapcsán az alábbiakat írja:

De semmi nem hatott újszerűbb élményként, mint a teljesen szokatlan formájú, fejükön tornyosuló fejdísz és főkötő, ha lehet így nevezni. Ez egy szalmából szőtt anyag, formáját tekintve teljesen ellentéte annak, amit nálunk a vidéki asszonyok hordanak. Ez [utóbbi] ugyanis leereszkedik a vállra, s az alsó része felé egyre szélesebb, ahonnan piramissá csúcsosodik. [Bulgáriában] ezzel szemben az alsó részén igen keskeny, ahonnan a fej felett tölcsérré szélesedik, majdnem ¾ láb [dodrans] magasan.

(30. oldal)

Busbecq bolgár népviseletről latinul ír. Így a flamand szerző a latin dodrans ’háromnegyed (kilenc tizenketted) rész’ kifejezést használja az általa tipikus bolgár női ruhadarabként ábrázolt fejdísz magasságának meghatározására. A dodrans a latin de prepozíció és a quadrans ’negyed’ jelentésű szó származéka; jelentése így eredetileg olyasmi: ’egy negyeddel kevesebb’. A dodrans így lehetett pl. súlymérték: az as ¾ része; időmértékként az óra ¾ része; területmértékként a hold ¾ része; hosszmértékként pedig ¾ láb, azaz kilenc hüvelyk (vagyis úgy huszonegynehány centi). Külön érdekesség, hogy a római időkben a quadrans az as negyed részét kitevő pénzérme neve is volt (l. még quarter ’negyeddolláros’). A latin terminológián túlmenően Busbecq a számára furcsa fejfedővel kapcsolatban így folytatja:

Bolgár menyasszony érmékkel díszített, felfelé szélesedő fejdísszel
Bolgár menyasszony érmékkel díszített, felfelé szélesedő fejdísszel
(Forrás: 2.bp.blogspot.com)

S ahol az ég felé néz, kiöblösödik és nyitott, így nem kevésbé alkalmas az eső és a nap távol tartására, mint a mi fejfedőink. Az aljától a tetejéig levő rész pediglen kis pénzérmékkel és képecskékkel, színes üvegdarabokkal van díszítve. Egyébként bármi, ha mégoly értéktelen is, de csillogó dolog, díszként szolgálhat. Az ilyen fejdíszek [viselőik] magasságát növelik és tartását javítják, hiszen a legkisebb mozgásra is képesek könnyen leesni. Így a nők úgy tartják magukat, ahogy az ember Klütaimnésztrát vagy Hekubát (még Trója virágzása idején) a színpadon elképzeli.

(30–31. oldal)

A fenséges tartású Klütaimnésztra Agamemnón meggyilkolását követően – John Collier (1850–1934) festményén
A fenséges tartású Klütaimnésztra Agamemnón meggyilkolását követően – John Collier (1850–1934) festményén
(Forrás: Wikimedia Commons)

A 16. századi bolgár népviselet és a latin terminológia után így jutunk el a görög mitológiáig.

Agamemnón gyilkosai, Klütaimnésztra és Aigiszthosz természetesen elnyerik méltó büntetésüket: Agamemnón és Klütaimnésztra fia, Oresztész megöli őket. A dráma vicces és erősen átdolgozott változataként Alfonzó tolmácsolásában megtekinthetjük a Lélektra című opuszt. Klütaimnésztra és Hekuba (Hekabé) felemlegetése ismét Busbecq humanista műveltségének köszönhető. Előbbi Agamemnón felesége (és szeretőjével, Mükéne későbbi uralkodójával, Aigiszthosszal együtt annak gyilkosa); utóbbi a trójai Priamosz király felesége és oly nagyságok anyja, mint Hektor, Parisz vagy éppen Kasszandra.

A folytatásban Busbecq lovagot és kíséretét tovább kísérhetjük Plovdiv (Philippopolis) felé.

Felhasznált források

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748.

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.

Falkné Bánó Klára: Kultúraközi kommunikáció. Az interkulturális menedzsment aspektusai. Perfekt, 2008.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X