nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Magyarország 1554-1555-ben
A török hódoltság Magyarországon 1554-ben

460 éve I. Ferdinánd követeként Ogier Ghiselin de Busbecq kíséretével áthalad a királyi Magyarországon és a török hódoltság akkori területein. Úti élményeiről pedig „Török levelek” című művében ad számot. Az alábbiakban a Budától délre eső útszakaszon kísérjük el Busbecqet.

Horváth Krisztián | 2014. május 26.
|  

Ahogy azt sorozatunk előző részeiben láthattuk, Busbecq lovag 1554 november végén, december elején ér Magyarországra. Komárom és Esztergom után Budát érinti, ahol találkozik az akkori budai pasával, Tojgunnal is.

Ogier Ghiselin de Busbecq (1522–1592)
Ogier Ghiselin de Busbecq (1522–1592)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Busbecq követ Budától Belgrád felé veszi az irányt. A kor közállapotait jól jellemzi, hogy december hónapban is inkább hajóra száll, és úgy halad a Dunán lefelé, semmint hogy megkockáztasson egy veszélyes és nehéz szárazföldi utat. A legfőbb veszély azonban nem a havas és jeges szárazföldi utakon van...

Ogier Ghiselin de Busbecq: Török levelek (1595)
Ogier Ghiselin de Busbecq: Török levelek (1595)
(Forrás: Wikimedia Commons)

A dunai hajós 1554 telén

A Tojgunnal folytatott tárgyalások gyakorlatilag eredménytelenek, így Busbecq társa, Palinai Pál visszatér a királyi Magyarországra, a követ pedig útra kél dél felé.

Miután a dolgok, amennyire az lehetséges, ily módon lezárultak Budán, társam visszatért a Királyhoz. Én, miután minden lovam, szekerem és egész kíséretem bepakoltatott, a Dunán álló hajókra szálltam. Így a folyót követve elindultunk Belgrádba. Ez mind a biztonságra, mind a rövidséget tekintve alkalmasabb út volt. Ez időben az út Belgrádig nekem legalább tizenkét nap lett volna, kiváltképp a súlyos poggyász miatt. Továbbá aggódni lehetett a hajdúk [heydones] támadása és rablásai miatt. Hajdúknak hívják a magyarok azokat, akik marhapásztorokból katonák vagy martalócok lettek. A folyón a hajdúktól nem tartottunk és a távot öt nap alatt megtettük.

(19. oldal)

 

Kiből lesz a hajdú?
Kiből lesz a hajdú?
(Forrás: Sulinet)

Nem utolsó szempont, hogy Tojgun pasa 1555-ös Korokna, Kaposvár és Babócsa elleni akciójának kiváltó okai, illetve ürügye történetesen éppen a hajdúk voltak: az ő megrendszabályozásuk érdekében kerül sor a hódoltság további bővítésére. Busbecq további leírásában pedig a 16. századi dunai hajózás mikéntje is szemünk elé tárul:

A hajót, melyen én utaztam, egy 24 evezős által hajtott hajó vontatta kötélen; a többit két-két nagyobb evező hajtotta. Sem éjjel, sem nappal a hajózás félbe nem szakasztatott, azon kevés órát kivéve, amikor a szerencsétlen evezősök és hajósok a folyamatos munkából élelem és pihenés révén felfrissültek.

(19–20. oldal)

 

Hajdúk és hajók egy Komáromot ábrázoló metszeten – 1597–1598
Hajdúk és hajók egy Komáromot ábrázoló metszeten – 1597–1598
(Forrás: mek.oszk.hu)

Busbecqnek itt tűnik fel először nagyon is élesen a törökök vakmerősége, akik fittyet hánynak az időjárásra, a hold nélküli sötét éjszakára, a szélre, a fákra, faágakra és malmokra, melyek akadályozhatják a hajók útját. Busbecq az éjszaka közepén nem restellt felkelni ágyából és figyelmeztetni a hajósokat a leselkedő veszélyre. Azok oda se figyeltek rá.

Ők fennhéjázva nem kiabáltak mást, mint „Alaure”, azaz „Allah segít”.

(20. oldal)

A Busbecq által itt feljegyzett kifejezés minden valószínűség szerint az Allah vere (de) lehetett, ami valami olyasmit jelent, hogy: ’adja isten; reméljük’. Busbecq így jobb híján visszafekszik és próbál aludni, bár azt jövendöli, hogy ez a fajta hajózás a jövőben még hoz kellemetlen meglepetést.

Tolnától Belgrádig

Már korábban is láthattuk, hogy Busbecq igen értékes megfigyeléseket tesz a borral (és a törökök borivási szokásaival) kapcsolatban. Útban dél felé, Tolna mellett is elhaladnak, ahol Busbecq ismét szól a borról:

A tolnai borvidék már Busbecq figyelmét is felkeltette 1554 decemberében
A tolnai borvidék már Busbecq figyelmét is felkeltette 1554 decemberében
(Forrás: tolnaiborvidek.eu)

Azon az úton láttuk Tolnát, Magyarország e nem ismeretlen városát, mely számunkra fehér borának kiválósága és lakosainak embersége miatt nem elhallgatandó. Láttuk továbbá a magas helyen elhelyezkedő Valpovar [Valpovat?] várát, és más várakat és városokat is, és azokat a helyeket, ahol egyrészt a Dráva, másrészt a Tisza a Dunába folyik.

(20. oldal)

A szövegben említett Valpovar [Valpovat?] minden bizonnyal Vukovár lehet, kilométerekkel délre attól a ponttól, ahol a Dráva a Dunába ömlik.

Vukovár egy 1751-ből származó térképen, pirossal bekarikázva
Vukovár egy 1751-ből származó térképen, pirossal bekarikázva
(Forrás: Wikimedia Commons / nepoznat)

A végre Belgrádba megérkező Busbecq a város leírása kapcsán megjegyzi, hogy annak elővárosaiban számos náció lakozik, köztük „törökök, görögök, zsidók, magyarok, dalmátok”. Azt is írja, hogy szerte Törökországban elterjedt dolog, hogy a városnál nagyobbak a külvárosai. Busbecq antikvitás iránti érdeklődésére és gyűjtőszenvedélyére látunk itt egy érdekes példát:

Itt kínáltak fel nekünk először antik érméket, melyekben, ahogy azt tudod, nagy örömöm szoktam lelni. Ebben a szenvedélyemben nagyon közel áll hozzám Willem Quackelbeen, akit már említettem. Nem kevés érmét leltünk, melyek hátoldala egy római katonát ábrázolt egy bika és egy ló közt (eléggé közismert, hogy Moesia Superior legiói itt állandó táborral rendelkeztek), azzal a felirattal: Taurunum.

(21. oldal)

 

 Pannonia Inferior és Moesia Superior határvidékén jól látható Pannonia Inferior részeként Taurunum (Zimony), Moesia Superior részeként Singidunum (Belgrád) és Viminacium (Kostolac)
Pannonia Inferior és Moesia Superior határvidékén jól látható Pannonia Inferior részeként Taurunum (Zimony), Moesia Superior részeként Singidunum (Belgrád) és Viminacium (Kostolac)
(Forrás: Wikimapia)

Quackelbeen doktorral a korábbi részek egyikében már találkozhattunk Busbecq útitársaként és személyes orvosaként; a fentebb leírt érme és az azzal kapcsolatos információk kapcsán azonban több mint valószínű, hogy Busbecq emlékezete itt utólag megcsalta őt. Az általa leírt tulajdonságokkal bíró érmék ugyanis nem ismeretesek. Azok pedig, melyek hasonlítanak a leírt ábrára, nem Taurunumból származnak. Először is azért, mert Taurunum (a ma már Belgrádhoz tartozó Zimony területén) Pannonia Inferiorhoz tartozott, nem Moesia Superiorhoz. Másrészt igen valószínű, hogy a Busbecq által leírt érme tényleg Moesia Superiorból, történetesen a közeli Viminaciumból származhatott: hasonló rajzolatú érmék (némi eltéréssel) ismeretesek is. A Busbecq által leírt, bika és ló között álló római katona a valóságban inkább egy Moesiát jelképező figura egy bika és egy oroszlán között.

III. Gordianus császár (238–244) korából (és Viminaciumból) származó érme a császár arcképével és a Moesiát szimbolizáló alakkal a bika és az oroszlán között
III. Gordianus császár (238–244) korából (és Viminaciumból) származó érme a császár arcképével és a Moesiát szimbolizáló alakkal a bika és az oroszlán között
(Forrás: wildwinds.com)

Mielőtt a követ Belgrádot elhagyná és útra kelne Konstantinápoly felé, még egy nagyon érdekes megállapítást tesz a középkori Magyarország látványos bukásával és a török terjeszkedéssel kapcsolatban: a folytatásban erről is olvashatunk...

Felhasznált források

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X