nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Magyarország 1554-1555-ben
A pasa baja

Ogier Ghiselin de Busbecq, I. Ferdinánd magyar király követe 460 évvel ezelőtt, 1554-ben Bécsből Konstantinápolyba menet áthalad a királyi Magyarországon és az akkori török hódoltságon is. Úti élményeiről a középkori magyar történelem számára rendkívül érdekes beszámolóját Török levelek címen hagyta ránk.

Horváth Krisztián | 2014. május 12.
|  

Előző cikkeinkben láthattuk, hogy a krími gótok nyelvéről az egyetlen, a mai napig rendelkezésünkre álló nyelvi korpuszt hátrahagyó Ogier Ghiselin de Busbecq flamand származású diplomata I. Ferdinánd király követeként 1554 novemberében indul el Magyarországon át Konstantinápoly felé. Útközben megáll Komáromban és Esztergomban is: s valahol a két település között, a hódoltság addigi határán kerül sor Busbecq és a törökök közti első kapcsolatfelvételre. Busbecq esztergomi tartózkodása után, ahol a számára – úgy tűnik – rendkívül terhes esztergomi szandzsákbég kitüntetett figyelmét élvezi, a követ Buda felé veszi az irányt.

Busbecq Budára ér

Előző cikkünkben láthattuk azt is, hogy Busbecqet és kíséretét az esztergomi szandzsákbég népes csapattal kíséri el Buda felé egy darabon – majd elköszönve a követtől, a szandzsákbég hazatér, de kísérőket ad a követ mellé. Lássuk, mi jön ezután!  [Az alábbiakban a megadott oldalszámok az 1595-ös frankfurti kiadás oldalszámozását követik; a magyar fordítást a szerző készítette.]

Budára jövet néhány török jött elém azok közül, akiket csauszoknak [Chiausos] hívnak. Ezek a poroszlók és a hírvivők feladatát töltik be, s a törökök fejedelmének [a szultánnak] vagy a pasának majdnem minden parancsát ők viszik. S annál a népnél ez a hivatal igen megtisztelő.

(13. oldal)

Felfegyverzett csausz
Felfegyverzett csausz
(Forrás: mohacsi-csata.hu)

Vélhetőleg Busbecq december 2-án ér Budára: úti élményei taglalása során pedig a követ többször is ír elszállásolása körülményeiről. Itt sem hallgat a helyszínről:

Szállásomul egy magyar polgárhoz vezettek engem, ahol jobban bántak a csomagjaimmal, a szekereimmel és a lovaimmal, mint velem. A törökök első gondja az, hogy a lovak, a szekér, a málha biztonságban legyenek, embereknek az ég viszontagságain túl minden egyebet elégnek vélnek.

(13. oldal)

Miután megérkezik Budára, Busbecq kapcsolatba lép Tojgun pasával.

Tojgun pasa dzsámijának előkerült maradványai: szamárhátíves ablakok a Bp. I. kerületében, a Fő utca 32. szám alatti kapucinus templom déli falán.
Tojgun pasa dzsámijának előkerült maradványai: szamárhátíves ablakok a Bp. I. kerületében, a Fő utca 32. szám alatti kapucinus templom déli falán.
(Forrás: Horváth Krisztián)

Tojgun, a gólyapasa és a pasa baja

Az 1554-ben Füleket és Salgót is elfoglaló, majd 1555-ben Somogyban hódító Tojgun budai pasa Busbecq beszámolója szerint 1554 decemberében nincs épp a legjobb formában. A pasa kissé betegeskedik.

Buda török elfoglalása 1541-ben
Buda török elfoglalása 1541-ben
(Forrás: Wikimedia Commons)

A pasa küldött valakit, hogy engem meglátogasson és üdvözöljön. [A pasát] Tojgunnak [Tuigon] hívják, oly néven, mellyel török nyelven a gólyát is nevezik. Ez [ember által] szabadkozott nálam, hogy nem tud pár napig fogadni, mert súlyos betegsége visszatartja: amint felgyógyul, számomra alkalmat ad.

(13. oldal)

Gévay Antal A' budai pasák című művében Tojgun kapcsán azt írja: „Íróinknál Gólya Basa, noha Tujgún sólyomfiat jelent” (7. oldal). Tojgun pasa egyébként 1555 körül a mai kapucinus templom helyén építtette a róla elnevezett dzsámit. Tojgun pasa dzsámijának maradványai a templom 1970-71-es felújításakor kerültek felszínre.

Korábbi cikkünkben megemlékeztünk arról, hogy Busbecq Ferdinánd király utasítását követve Bécsből Komáromba megy, hogy ott találkozzon egy bizonyos Palinai Pállal, aki első kézből tud beszámolót adni a törökök fosztogatásairól. A királyi parancs szerint Busbecqnek vele kéne Budára mennie Tojgun pasához, hogy ott panaszt tegyen. A baj azonban az, hogy Busbecq komáromi megérkeztekor Palinai már nincs a városban és nem is tudja senki, mikor ér vissza Komáromba. Busbecq ezt jelenti a királynak, hogy ő maga tovább indul, kísérete egy tagját pedig hátrahagyja azzal, hogy amint Palinai felbukkan, azonnal jöjjenek utána Budára.

Tojgun betegsége – öröm az ürömben – bár meggátolja Busbecqet, hogy azonnal megjelenhessen a pasa színe előtt, lehetővé teszi a Komáromban időközben felbukkant Palinai számára, hogy – további problémákat elkerülve – még időben beérje Busbecqet Budán. Palinai megérkezése kapcsán – ami 1554. december 5-én lehetett – Busbecq ezt írja:

[...] minden körültekintésének hála, hogy nehogy későn érkezzen, hamarosan megjelent.

(13–14. oldal)

Közben a betegeskedő Tojgun hírét veszi, hogy Busbecq társaságában ott van – az amúgy más területen is művelt – orvosa, egy bizonyos Willem Quackelbeen (1527–1561). Az amúgy Courtrai városából származó orvosról annyit bizonnyal tudunk, hogy Busbecq személyi orvosaként kísérte el őt útján Konstantinápolyba. A követ Török leveleiben később is találkozunk nevével.

Nicolas Poussin (1594–1665): A pestis Ashdodban (1630) – Quackelbeen, Busbecq orvosa is a pestis áldozata lett
Nicolas Poussin (1594–1665): A pestis Ashdodban (1630) – Quackelbeen, Busbecq orvosa is a pestis áldozata lett
(Forrás: Wikimedia Commons)

Quackelbeen 1561-ben a pestis áldozata lettÉletében azonban – Busbecqkel karöltve – nagy szerepe volt a vadgesztenye, a közönséges orgona és a tulipán nyugat-európai elterjesztésében.

Tojgun tehát ezt a bizonyos Quackelbeen nevű orvost kéri fel arra, hogy vessen állapotára egy pillantást. Busbecq hajlik rá, hogy „kölcsönadja” orvosát Tojgunnak, ám hamarosan ráébred ennek veszélyeire. Ha ugyanis a pasa állapota rosszabbra fordulna, esetleg – ahogy azt nem kevés malíciával Busbecq megjegyzi – a pasa horribile dictu „megtérne Mohamedhez”, orvosát komoly bajba keverné, s magát a követet is összeesküvéssel vádolhatnák a törökök. Szerencsére azonban Tojgun állapota javul:

De ettől a gondtól Isten engem a pasa egészségének visszaadtával megszabadított.

(14. oldal)

Végre megnyílik a lehetőség a Tojgun pasával való személyes találkozóra... – Erről, a janicsárokról, a borról és magáról a török uralom alatti Budáról pedig a későbbiekben olvashatunk.

Felhasznált források

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005

Letters of Ogier Ghislain de Busbecq To The Holy Roman Emperor Maximilian II. Newly Translated and Edited from the Latin Text of J. B. Howaert (Brussels, 1632). Ardent Media, 1961

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Gévay Antal: A' budai pasák. Bécsben. Strauss Antal' özvegye' betűivel. 1841

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 tenegri 2014. május 12. 10:30

@Sultanus Constantinus: Érdekes kérdés, hogy mennyire és milyen értelemben lehet beszélni uralkodócsaládok tagjainak nemzetiségéről, hisz sokszor nagyon is nemzetköziek voltak. Szerinted I. Ferdinánd spanyol volt, s valóban Spanyolországban született és nevelkedett, miközben spanyolul beszélt (később persze bizonyára más nyelveken is megtanult). De pl. a bátyja, aki spanyol király lett, már Németalföldön született és nőtt fel, s franciául és flamandul szocializálódott. A család többi tagja (felmenők és lemenők) is eltérő nyelvi és kulturális környezetből származott, s felnőttkorában is kerülhetett egészen másmilyenbe. Nehéz itt nemzetiségről beszélni (főleg mai értelemben), anélkül, hogy megnéznénk ők maguk mit gondolhattak erről (már ha gondoltak egyáltalán valamit).

1 Sultanus Constantinus 2014. május 12. 08:16

Nem tudom, meg lett-e említve valamelyik cikkben, de érdemes tudni (már ha egyáltalán van, akinek ez új információ lesz), hogy I. Ferdinánd "magyar" király spanyol volt, magyarul nem is tudott (sőt, talán még németül sem).

Információ
X