-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A legegyszerűbbnek tűnő etimológiai kérdésekbe is beletörhet a bicskánk, ha nem vagyunk tisztában a szótörténeti adatokkal. Azt tanácsolhatnánk, a cipész maradjon a kaptafánál – a cipészeket mégis másért hozzuk szóba. Cikkünkben szó esik kétélű fegyverekről, sőt, az impotenciáról is.
Bár rendszeres olvasóink már bizonyára rájöttek, hogy a szófejtés, azaz a szavak eredetének megállapítása (szakkifejezéssel etimológia) igen összetett, bonyolult tudomány, azért vannak esetek, melynek könnyen megfejthetőnek tűnnek. Az például mindenki számára nyilvánvaló lehet, hogy a bicsaklik a bicsakból, a bicska ritkábban használt alakjából származik. Az is érthető, miért: a bicsaklás mindig valaminek a behajlását, összecsuklását jelenti, márpedig a bicska összecsukható. A magyar nyelv etimológiai szótára (TESz.) szerint azonban ez az elgondolás téves.
(Forrás: Wikimedia Commons / Junkyardsparkle)
Kezdjük a bicsakkal és a bicskával. Ezek eredete eleve nem világos. A bicsak esetében az egyik lehetőség, hogy török jövevényszó (a töve a török bič- [bics] ’vág’), ám az egyáltalán nem világos, hogy mikor került a magyarba. Nincs olyan hangtani kritérium, ami egyértelműen arra utalna, hogy ótörök jövevény, de mivel már a 15. század elején felbukkan, az is valószínűtlen, hogy az oszmán-törökből származna. Az első adat ideje alapján talán kun-besenyő jövevény lehet, de az is elképzelhető, hogy délszláv közvetítéssel került az oszmán-törökből a magyarba.
Ha ez igaz, akkor elképzelhető, hogy a bicska a bicsakból jött létre a magyarban (ilyesmire van példa: csutak ~ csutka). Az is elképzelhető, hogy az alak ingadozásában közrejátszott a mára már feledésbe merült bicskia, mely egyértelműen a délszláv közvetítéssel került a törökből a magyarba. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a bicska oszmán-török jövevényszó is lehet, ám mivel a török szó biçki [bicski] alakú, a szóvégi magánhangzó magyarázata problémás.
(Forrás: Wikimedia Commons / MatthewVanitas / GNU-FDL 1.2)
A képbe csupán az zavar bele, hogy jelentéstani problémák vannak vele. A bicsak a 15. században ’tőr, egyenes kard’ jelentésben bukkan fel, és csak a 18. század elején bukkan fel az ’összecsukható kés’ jelentése. A bicska első, 16. századi előfordulásakor szintén ’tőr’ jelentésben jelenik meg, a 18. században ’cipészkés’ jelentésben is felbukkan, és csak a 19. század közepén fordul elő először ’zsebkés’ jelentésben. A bicskia, mely csupán a 18. század legelején jelenik meg, a ’bőrszabó varga- ill. csizmadiakés’ jelentésben bukkan fel, igaz, hamarosan felbukkan ’zsebkés’ jelentésben is. Ezzel szemben az eredeti török szavak eleve ’kés’ jelentésűek – a biçki kifejezetten ’cipészkés’, de van ’(deszka, fa vágására használatos) kétélű lapos fűrész’ jelentése is –, ez a jelentés azonban a magyarban viszonylag későn bukkan fel.
E problémák áthidalására született egy másik magyarázat is. Eszerint a bicsak az olasz bicciacuto [biccsakuto] ’kétélű kard’ szóból származhat, melyet a magyar az északolaszból *bicsakut alakban vehetett át, majd a szóvéget tárgyragnak értelmezve bicsakra rövidítette. A helyzet azonban jelentéstanilag itt is problémás, mivel a szó jelentése az olaszban ’kétélű bárd, fejsze’ (bīs + acutus ’kétélű’).
A bicsaklik ige azonban a TESz. szerint hangfestő eredetű, a bicsakhoz semmi köze. A szótár sajnos nem fejti ki, hogy miért zárja ki ezt a lehetőséget, de ha belegondolunk, lenne mit leírnia. A 18. század vége felé ’ficamodik’, ’rogy’, a 19. században ’sántikál’ jelentésben bukkan fel. A bicsak ’összecsukható kés, zsebkés’ jelentése nem sokkal korábban bukkan fel, feltételezhető, hogy a szó által jelzett tárgyak még nem voltak mind összecsukhatóak, a bicsak fogalmához nem kötődött olyan egyértelműen az összecsukhatóság. Ráadásul a szó egyértelműen élőlényekre vonatkozott, a tárgyakkal kapcsolatos használata ma is ritka, metaforikus. Mindemellett ha a szó a bicsakból keletkezett volna, akkor várhatnánk egy kauzatív igét is, amely az fejezi ki, hogy valaminek behajlítását, összecsukását fejezi ki (nem csupán spontán behajlását, összecsuklását), hiszen a bicskát leginkább tudatosan csukjuk össze.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ezzel azonban még mindig nem értünk az érdekességek végére. A bicsaklik szó ugyanis először jóval korábban bukkan fel, a 16. század közepén, méghozzá ’közösül’ jelentésben! Ez azonban nagyon nem illik a képbe, hiszen itt aligha hangfestő, és jelentéstanilag is nehezen hozható összefüggésbe a későbbi jelentésekkel. Ez azonban magyarázható azzal is, hogy eufemisztikus használatban szerepel (bizonyára egy másik „b betűs” szó helyett) – de az sem kizárható, hogy a kétszáz éves elszigeteltségben álló szó csupán véletlenül esik egybe a későbbi, ma is ismert szóval. A ’közösül’ jelentésben a szó egy korabeli Viagra receptjében bukkan fel:
Ki nem bicsakolhat: kilencz dühös bogarat fa olajba tegyél...
(Forrás: Wikimedia Commons / Siga / GNU-FDL 1.2)
Sajnos azonban a TESz. a receptből csak ennyit idéz, így nem derül ki, mit is kell csinálni a faolajba áztatott dühösbogarakkal, melyek egyébként onnan kapták nevüket, hogy veszettség elleni gyógyszerként is használták őket.