nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nyelv, politika, eszperantó 3.
Az élő eszperantó

Mind a mai napig sokak vitatják el az eszperantótól nyelv és élő nyelv mivoltát. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy áttekintsünk néhány – magyarországi – véleményt, melyek szerint az eszperantó élő nyelv. Nem magánvéleményekre, személyes benyomásokra, hanem intézményi állásfoglalásokra, tanulmányokra koncentrálunk.

Horváth Krisztián | 2013. október 21.
|  

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az eszperantó végül is élő nyelv-e, meglehetősen eltérő – s olykor nem kevésbé indulatos – véleményeket hallhat az ember. A kérdés már csak azért is érdekes lehet, mert az elmúlt évek statisztikai adatai szerint az angol és a német után a harmadik helyen a nyelvvizsgák számát tekintve éveken át az eszperantó képviseltette magát. 2013-ra ugyan az eszperantó – nyelvvizsgákban mérhető – népszerűsége ugyan csökkent, de – az összes nyelvvizsgák számát tekintve – még mindig a harmadik helyen áll, annak ellenére, hogy a sikeres nyelvvizsgák számát tekintve éppen a negyedik helyre szorult a francia mögött. Legnagyobb számban a 20–29 éves korosztály képviselői szereznek eszperantó nyelvvizsgát – nem utolsó sorban a diplomához szükséges nyelvvizsga kényszere miatt. Nem kívánván foglalkozni a diploma és a nyelvvizsga (pláne: nyelvtudás) szükségességének napjainkban is sok port kavaró kérdésével, figyelmünket szenteljük inkább annak a kérdésnek, hogy – amennyiben számos esetben a diploma előfeltétele élő idegen nyelvből tett nyelvvizsga – az eszperantóval kapcsolatban hazai intézmények hogyan nyilatkoznak az eszperantó élő nyelvi jellegéről.

Néhány vélemény

Az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke már 1999-ben – egyebek mellett – az alábbiakban összegezte álláspontját az eszperantóval kapcsolatban: „az immár több mint száz éve, világszerte beszélt eszperantó élő nyelv, egy sajátos kulturális közösség nyelve, amelynek gazdag irodalma is van. Az öt kontinensen mintegy 10 millió ember kommunikációs másodnyelve – az anyanyelv mellett. Ugyanakkor számos ember második anyanyelve, oly módon, hogy a szülők otthoni nyelvként egymás között az eszperantót használják.”

2001-ben az Idegennyelvi Továbbképző Központ (a „Rigó utca”) így foglalt állást: „Az Idegennyelvi Továbbképző Központ az állami nyelvvizsga keretei között is és az államilag elismert nyelvvizsga keretei között is az eszperantó nyelvet élő nyelvként vizsgáztatja”.

2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete arról ad tájékoztatást, hogy az Intézet „vezető munkatársainak egybehangzó véleménye az, hogy az eszperantó az élő idegen nyelv kategóriájába tartozik. Ezen túlmenően az eszperantó nyelv jelenlegi állapotát és történetét is figyelembe vevő pontosabb leírás és besorolás szerint az eszperantó a) nagymértékben normalizált, b) erősen szocializálódott, c) nem etnikus élő nyelv, amely egy másodlagos nyelvi közösségben minden lehetséges nyelvi funkciót betölt és ugyanakkor közvetítő nyelvként is működik.”

Az MTA, mely szerint az eszperantó élő nyelv
Az MTA, mely szerint az eszperantó élő nyelv
(Forrás: Wikimedia Commons / Daniel Csörföly / GNU-FDL 1.2)

Az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Helyettes Államtitkárság Felsőoktatási Főosztálya részéről Szövényi Zsolt főosztályvezető ezt követően, szintén 2004-ben ennek szellemében tájékoztatja az érintetteket arról, hogy az eszperantó élő nyelv: „a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete 2004. január 6-ai ülésén döntést hozott arról, hogy az eszperantó élő idegen nyelvnek minősül. Erről a döntésről tájékoztattam az Eszperantó Szövetség elnökét, valamint a felsőoktatási intézmények vezetőit.”

Mindezeket figyelembe véve talán óhatatlanul felmerül a kérdés: mi is az élő nyelv, a holt nyelv, a mesterséges nyelv, s mindezekhez hogyan is viszonyul az eszperantó?

Élő nyelv, holt nyelv, mesterséges nyelv, eszperantó

Az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke és a Magyarországi Eszperantó Szövetség 2002 decemberében rendezett tudományos konferenciájának alapgondolata a természetes és mesterséges nyelvek összevetése volt. A konferencián elhangzott előadásokból 12 tanulmány született, amelyek a Tinta Könyvkiadó gondozásában meg is jelentek 2003-ban, Természetes nyelvek – mesterséges nyelvek címmel. A kötet, melyet nyugodt szívvel ajánlhatunk mindenki számára, aki a téma iránt érdeklődik, olyan nyelvekkel foglalkozik, mint a norvég, az ivrit, a szuahéli, a cigány, a latin, a magyar és az eszperantó. A tanulmányok e nyelveken keresztül is engednek bepillantást az élő, holt, természetes és mesterséges nyelvek világába.

A konferenciát követően az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke és a Magyarországi Eszperantó Szövetség egy külön állásfoglalásban a legfőbb fogalmak tisztázására tesz kísérletet. A rövid, eszperantó és magyar nyelven is hozzáférhető dokumentumban az élő nyelvek meghatározása kapcsán az alábbiakat olvashatjuk:

Az élő nyelv valamely jelenleg élő közösség vagy társadalom által kommunikáció céljára rendszeresen használt nyelv.

David Crystal: „Ahhoz, hogy egy nyelvet élőnek tekintsünk, fontos, hogy valaki anyanyelveként beszélje.”
David Crystal: „Ahhoz, hogy egy nyelvet élőnek tekintsünk, fontos, hogy valaki anyanyelveként beszélje.”
(Forrás: Wikimedia Commons / University of Salford / CC BY 2.0)

E megfogalmazás tükrében azt kell tehát feltételeznünk, hogy az eszperantónak van olyan élő közössége, mely azt a kommunikáció céljára rendszeresen használja is. Különösen érdekes ez akkor, amikor a Természetes nyelvek – mesterséges nyelvek című tanulmánykötet egyik szerzője, Salomonné Csiszár Pálma Apanyelvem az eszperantó című tanulmányában David Crystalra hivatkozik:

Egy nyelvet addig tekinthetünk élő nyelvnek, amíg van olyan generáció, amely anyanyelveként tanulja azt. Ennek a meghatározásnak megfelel az eszperantó, de ne feledkezzünk meg arról, hogy az eszperantó nemzetközi nyelv. Nem arra találták ki, hogy a gyerekek beszéljék az óvodában. Nem cél, hogy az eszperantó kreolizálódjon, hogy az eszperantó anyanyelvi kétnyelvűség széles körben elterjedjen. Az eszperantó nem azért élő nyelv, mert pár száz gyermek anyanyelveként beszéli, éppen ellenkezőleg, azért válhatott anyanyelvvé, mert már a gyermekek születése előtt elterjedt, használt nyelv volt, a szülők pedig nem akarták kizárni a gyermekeket a nemzetközi kapcsolatok létesítésének lehetőségéből.

Soros Györggyel kapcsolatban több helyen olvasható, hogy született eszperantó anyanyelvű beszélő. Tény, hogy a nyelvet apjától, a neves eszperantista írótól, Soros Tivadartól tanulta már gyermekkorában. Humphrey Tonkin, aki az eredetileg eszperantóul megjelent Maskerado című kötetet angolra fordította (Soros Tivadar ebben meséli el, hogyan élte túl a család 1944-1945-öt) egy riportban viszont tagadja, hogy Soros György anya- vagy apanyelvként tanulta volna az eszperantót. Soros György ugyanakkor maga is elismeri, hogy a nemzetközi nyelv számos előnyhöz juttatta élete során – annak ellenére, hogy ma már nem használja a nyelvet. Mielőtt bárki kételkedne abban, hogy létezik eszperantó két-, illetve háromnyelvűség, magát a cikk szerzőjét, Salomonné Csiszár Pálmát hozzuk fél példaként, aki – maga is eszperantó kétnyelvűként – tanulmányában ezt írja: „akkor is eszperantóul beszélünk a nővéremmel, ha kettesben maradunk”.

Soros György – a leghíresebb eszperantó apanyelvű beszélő?
Soros György – a leghíresebb eszperantó apanyelvű beszélő?
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY 2.5)

Visszatérve az Állásfoglalás további fogalmaira, a holt nyelvek kapcsán az alábbi definíciót alkalmazza a dokumentum:

A holt nyelv valamely kihalt, vagy nyelvet cserélt közösségnek vagy társadalomnak a múltban élő nyelvként használt, de ma már nem használt nyelve.

Szemben az eszperantóval, azt kell tehát feltételeznünk, hogy a latin kapcsán nem beszélhetünk olyan közösségről, mely a nyelvet kommunikációs célra rendszeresen használná.

Példa az eszperantó hétköznapi használatára. Charlie Chaplin: A diktátor című 1940-es filmjében az utca feliratai eszperantóul szerepelnek
Példa az eszperantó hétköznapi használatára. Charlie Chaplin: A diktátor című 1940-es filmjében az utca feliratai eszperantóul szerepelnek
(Forrás: Wikimedia Commons)

A Természetes nyelvek – mesterséges nyelvek című tanulmánykötetben Constantinovitsné Vladár Zsuzsa A latin nyelv az európai kultúrában című tanulmányában nem véletlenül írja a latin nyelvről:

Vannak latin nyelvű folyóiratok [...]. A szókincset mesterségesen bővítik [...]. Mindezzel együtt is azt mondhatjuk, hogy a latin nyelv ma már nem számít élő nyelvnek, nemzetközi jelentőségét, tudományos hatalmát jórészt elvesztette.

 

Vatikáni latin nyelvű ATM. Élő vagy holt nyelv?
Vatikáni latin nyelvű ATM. Élő vagy holt nyelv?
(Forrás: Wikimedia Commons / Seth Schoen / CC BY-SA 2.0)

A mesterséges nyelvek kapcsán ezt olvashatjuk az Állásfoglalásban:

A műnyelv, vagy mesterséges nyelv (újabban inkább: tervezett nyelv) kifejezés csupán a nyelv létrehozatalának és fejlesztésének arra a szándékos és tudatos módjára utal, amelyet minden modern élő nyelv fejlesztésére is alkalmaznak. Lehet élő nyelv, holt nyelv, vagy csak nyelvtervezet.

A létrehozatalának körülményeit tekintve mesterséges alapokkal rendelkező eszperantó későbbi fejlődése során a természetes nyelvekre jellemző módon fejlődik tovább – ahogy erre Saussure már 1916-ban rávilágított. A természetes nyelvek esetében viszont számos alkalommal szintén kimutatható a mesterséges jelleg – gondoljunk csak a nyelvújítás jelenségére.

Az eszperantóval kapcsolatban az Állásfoglalás végül így fogalmaz:

Az eszperantó vonatkozásában tény, hogy amilyen spontán változások mentek végbe a franciának, az olasznak, a spanyolnak stb. kialakulásánál a latin nyelvhez képest, körülbelül ugyanolyan mértékű – de szándékosan egyszerűsítő, szabályosító és értékmegőrző – változtatások eredményezték az eszperantó létrejöttét is ezekhez a modern nyelvekhez képest. Ezért nevezik az eszperantót az indoeurópai nyelvek legifjabb közös hajtásának, amelyet az egész Földön szétszórtan élő, jelentős létszámú közösség – családokban, egyesületekben, helyi és nemzetközi találkozókon, konferenciákon, kongresszusokon és a turizmusban, szóban, írásban, nyomtatásban, folyóiratokban, könyvekben, CD-ken, e-mailekben és az interneten – nap mint nap használ, amely tehát egyértelműen élő nyelvnek minősül.

Publikálása óta, miként a modern nyelveket, az eszperantót is a saját használói (az eszperantó társadalom) fejlesztik a kor változó követelményeinek megfelelően, spontánul is és tervezetten is, de az egyszerűséget, szabályosságot és szépséget továbbra is biztosító keretek között.

S bár ellenzői még nyelv mivoltát is elvitatják tőle, az eszperantó elmúlt 126 éves történetének során mutatott spontán fejlődése is tükrözni látszik a fentiekben megfogalmazottakat: az eszperantó élő nyelv. Kétségtelenül vannak nála nagyobb, de minden bizonnyal vannak az eszperantónál is kisebb élő nyelvek. Vannak rajta kívül más mesterséges, tervezett (eredetű) nyelvek is, de olyan, amely rendelkezik a természetes nyelvek olyan tulajdonságaival, melyek élővé teszik azt, aligha.

Felhasznált irodalom

Természetes nyelvek – mesterséges nyelvek. Szerkesztette: Gecső Tamás. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
28 DJS 2013. október 25. 19:50

OK, az eszperantó élő nyelv. És? Akkor mi van? Ez eleve csak egy formális különbségtétel, a jogi szabályozásokon túl (hogy elfogadják-e az egyetemek) jelentéktelen kérdés.

"a latin nyelv ma már nem számít élő nyelvnek, nemzetközi jelentőségét, tudományos hatalmát jórészt elvesztette."

Ezen logika alapján a latin nyelv nem kihalt, csak kihalóban van. Profán párhuzam, de Gyurcsány Ferenc sem számít halottnak csak azért, mert jelentőségét és hatalmát jórészt elvesztette...

"Az eszperantónál szó sincs elszigetelt közösségekről"

Valóban, de eszperantó falvak sincsenek. Az eszperantó beszélői egymástól nagy távolságra élnek, és ritkábban találkoznak egymással, mint más nyelvű társaikkal. Ugyanez a jelenség megfigyelhető a mai családoknál is: a fiatalok sokszor távolra költöznek a jobb munkalehetőségek érdekében, a szüleikkel alig-alig találkoznak, csak elektronikusan tartják velük a kapcsolatot. Ezt a jelenséget sokan a hagyományos családok szétesésének, atomizálódásnak tartják. Az eszperantó ugyanilyen.

"És azt nem mondjuk, hogy az ógörög kihalt, mert akkor miből lett volna az újgörög. Ezen az alapon: az ómagyar is kihalt?"

De, mondjuk. Az ógörög tipikusan a holt nyelvek között van felsorolva.

"Tehát hogyha én mondjuk minden nap felolvasnék egy oldalt Linné Systema Naturae-jéből, akkor én aktív latinhasználó lennék?"

Igen. De a latin jelentősége az életedben akkor is eltörpülne a többi nyelvtudásodhoz képest. Jó példa erre a régiek latintudása. Legtöbbjük nem nagyon beszélt latinul, csak olvastak, de nagyon sokan írtak rövid kis gúnyverseket. Azaz aktívan használták a nyelvet. Aktívan, de alig.

"Az olyan, nyelvnek tekintett dolgok, mint az "ógörög", "közép-görög" és "újgörög", valójában nem létező kategóriák, pontosan ugyanúgy, mint az olyan, fajnak nevezett izék, mint a Homo ergaster, Homo erectus és Homo sapiens. Az átmenet közöttük folytonos volt, generációról generációra, mindig picikét változott, de sosem annyit, hogy az éppen nyelvhatárnak tekinthető lett volna akkor."

Ez már a fajfogalom nehézségeire mutat rá. A te logikád szerint a tyúkhúslevesben valójában dinoszaurusz-cafatok úszkálnak. Mégsem mondjuk így.

Bizonyos mértékű / jelentőségű változás után a nyelveket már külön nyelvnek tekintjük. Ez tény, akkor is, ha ez a különbségtétel nem következetes, és ezért a nyelvtudományban használhatatlan.

27 Krizsa 2013. október 25. 03:52

@nadivereb: Ha 2-3 ezer éven át minden nemzedék olvasna (sokkal több mint) egy oldalt a növény rendszertanból, az egész család együtt az asztalnál...

És a mindennapi cselekedeteket a felébredéstől kezdve (köszönöm, hogy visszaadtad a lelkemet),

a pisilásig (mert rituális kézmosás kötelező utána, de a kézmosáshoz meg egy imácska-mondat is járul - héberül)...

Szóval MINDEN ekörül a "Linné rendszertan" körül forog,

akkor az nem a második nyelved, hanem az első.

S a mindennapok nyelve, a jiddis és a ladino, amiknek a negyedrésze szintén belekevert héber szó, az a MÁSODIK nyelv.

26 Sultanus Constantinus 2013. október 23. 17:22

@nadivereb: Azt hiszem, teljesen egyetértünk. Még annyit tennék hozzá, hogy ezek a fogalmak éppen a nyelvészek (értsd: leíró nyelvészek) munkáját nem könnyítik meg, mivel a nyelvészek is nagyjából ugyanazon a véleményen vannak, hogy a nyelvek között az átmenet folytonos, történetileg (diakrón) és egyidejűleg (szinkrón) is, tehát nem lehet megmondani, hogy meddig tart az egyik nyelv és mikor kezdődik a másik, sőt, még azt sem, hogy mi egyáltalán a nyelv, és mi a nyelvjárás. Tehát szerintem ezeket a fogalmakat éppen nem a nyelvészek találták ki, hanem a klasszikus nyelvművelők, akik nem tudták elfogadni annak idején, hogy a nyelvek változnak és nem úgy működnek, hogy valaki megírja A Szabályt, és mindenkinek úgy "kell" beszélnie, mert ha nem, akkor már nem azon a nyelven beszél (lásd latin).

25 nadivereb 2013. október 23. 17:03

@Pierre de La Croix: Szerintem pedig pont ugyanaz a helyzet. Az olyan, nyelvnek tekintett dolgok, mint az "ógörög", "közép-görög" és "újgörög", valójában nem létező kategóriák, pontosan ugyanúgy, mint az olyan, fajnak nevezett izék, mint a "Homo ergaster", "Homo erectus" és "Homo sapiens". Az átmenet közöttük folytonos volt, generációról generációra, mindig picikét változott, de sosem annyit, hogy az éppen nyelvhatárnak tekinthető lett volna akkor. Sebki nem tartozik külön "fajba", mint a szülei, pont ugyanúgy, ahogy senki sem beszél más "nyelvet", mint a szülei. Sok generáció apró változásai viszont már elég ahhoz, hogy visszanézve felismerhetetlen legyen az ős. Az "ógörög", "középgörög" és "újgörög" csak önkényes kategóriák, amik megkönnyítik a nyelvészek munkáját, de a valóságban nem valódi entitások. Éppen ezért szerintem kihalni se tudtak, én ezeket "átalakult" nyelveknek tekintem, nem pedig "holt" nyelvnek - szerintem a holt nyelv sensu stricto az az, amelyiknél volt olyan "kihalási esemény", amikor minden anyanyelvi beszélő úgy halt meg, hogy nem hagyott maga után másik anyanyelvi beszélőt.

(Egyébként én úgy tudom, a görög függetlenség után megalkottak egy modernizált ógörögszerűséget, hogy leváltsa a jövevényszavaktól elpiszkított köznyelvet. Promotálták is ezerrel, még hivatalosnak is megtették, de az az átokverte görög nép az istennek se akarta használni, és szép lassan feladták a drága görög nyelvújítók. Javítson ki valaki, aki jobban ért hozzá.)

24 Galván Tivadar 2013. október 23. 15:29

@Pierre de La Croix: מזל טוב!

23 El Mexicano 2013. október 23. 15:28
22 Pierre de La Croix 2013. október 23. 15:11

@El Vaquero: @nadivereb: @Galván Tivadar: Krizsával...vitatkozunk...a héber és az ivrit (újhéber) közötti különbségről...egy eszperentóról szóló cikk alatt... Mint a falra hányt borsó... és eléggé eltértünk a tárgytól...szerintem...

21 Pierre de La Croix 2013. október 23. 15:09

@nadivereb: Szerintem egyértelműbben kijelenthető, hogy kihalt, mivel nem az ógörögből közvetlenül alakult ki közvetlenül az újgörög, hanem feltehetőleg volt egy "közép-görög" korszak (korszakolását a görög nyelvnek nem tudom, mivel az újgörög ismereteim szerint a függetlenség elnyerésének környékén alakult/alakították ki), amely alapját képezte (az ógörög - a latin mellett - a klasszikus műveltség része volt, ezért feltehetőleg olvasták, de nem hiszem hogy csak ebből alakították volna ki, és az ejtésről még szót sem ejtettünk).

Míg a Homo erectus - mai tudásunk alapján - és a Homo sapiens közötti kapcsolat közvetlenebb lehetett (talán a Homo habilis és közöttünk lévő kapcsolat jobb hasonlat lehet), mert még az sem biztos, hogy két külön fajról beszélhetünk-e egyáltalán.

20 nadivereb 2013. október 23. 14:49

@Krizsa: Tehát hogyha én mondjuk minden nap felolvasnék egy oldalt Linné Systema Naturae-jéből, akkor én aktív latinhasználó lennék? Második nyelvem lenne a latin? (dehogy lenne)

@Sultanus Constantinus: "És azt nem mondjuk, hogy az ógörög kihalt, mert akkor miből lett volna az újgörög. Ezen az alapon: az ómagyar is kihalt?"

Ez egy érdekes kérdés. Párhuzam: ha a Homo erectusból alakult ki a Homo sapiens, akkor a Homo erectus kihalt-e?

19 Galván Tivadar 2013. október 23. 13:54

@El Vaquero: Kegyed azt a hibát követi el, hogy az újságszöveget olvassa. Pedig tudvalevő, hogy a sorok között kell olvasni.

18 El Vaquero 2013. október 23. 11:37

@Krizsa: "Az ókori Ószövetséget ma is úgy olvasom, mint az ujságot."

 

Nálam fordítva van. Amilyen magas a mai újságírás színvonala, az újsággal annyira lehet haladni, mintha héberül lenne írva :D

17 Pierre de La Croix 2013. október 22. 21:29

@Krizsa: "Mivel a szertartásokon használt nyelv volt,"

Szerintem tanulj meg szöveget értelmezni, jó? (A vallásgyakorlat nem szertartás talán-tán?)

16 Krizsa 2013. október 22. 20:37

@Pierre de La Croix: Mese habbal. Az ókori Ószövetséget ma is úgy olvasom, mint az ujságot. Majdnem pontosan ugyanaz a mai héber nyelv. Miért? Mert vallási parabcs van a nyelv megőrzésére. Tehát direkt így akarták: "alig felújítani".

Az is hazugság, hogy a héberek nem használták nap, mint nap 2000 éven át a nyelvüket a szétszóratásban, mert minden nap legalább háromszor imádkoztak. Az imák egy része pontosan a Tórából, másik része ókori arámból van (ami csak "tájnyelvi" héber). Ezen kívül minden héten felolvastak egy szakaszt a Mózes 5 könyvéből is úgy, hogy egy év alatt az egészre sor került. Tehát ahány évig élt valaki, annyiszor. A vallásosak most is ezt teszik az egész világon is, meg itt Izraelben is.

Valójában mindigis kétnyelvűek voltak: az ónémet jiddis volt a mindennapok nyelve (amibe kb. 10-20%-a héber szó van belekeverve), vagy a ladínó (spanyol) nyelven, amibe szintén. A másik nyelvük a héber volt és maradt. Csak szertartások, ünnepek idején? Abból is van elég, de vallásos zsidónak mindennapos (legalább egy órás) "foglalatossága" a vallás. HÉBER nyelven.

15 Sultanus Constantinus 2013. október 22. 20:27

@Szalakóta: @Pierre de La Croix: A "tervezett nyelv" azért nem szerencsés, mert minden nagy presztízsű vagy irodalmi változattal rendelkező nyelv valamennyire tervezett, még a latin is az volt (szemben a köznép által valójában anyanyelvként beszélt latinnal, amelyből az újlatin nyelvek is származnak). Ezért lenne jobb szerintem a "létrehozott nyelv" kifejezés, mert ebből egyértelmű, hogy nem létezett, nem természetesen úton alakult ki egy közösségben, hanem valaki kitalálta és megcsinálta.

14 Pierre de La Croix 2013. október 22. 20:09

@Szalakóta: Az ivritet nyugodtan mondhatod szintén tervezett nyelvnek.

Az ókori héberhez - vagyis egy antik nyelvhez - annyi köze van, hogy azt vették alapul megalkotásakor (mivel a szertartásokon használt nyelv volt, akár annak használatát is bevezethették volna, de túl "elavultnak" tartották).

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X