"Egy nyelvet addig tekinthetünk élő nyelvnek, amíg van olyan generáció, amely anyanyelveként tanulja azt. Ennek a meghatározásnak megfelel az eszperantó, de ne feledkezzünk meg arról, hogy az eszperantó nemzetközi nyelv."

Én ezzel nem értek egyet. Szerintem attól még nem lesz egy nyelv élő nyelv, mert néhány fanatikus szülő ezt (is) megtanítja a gyerekének. Laikusként a következő problémát látom ebben. Mivel az eszperantó egy kitalált (mesterséges, megalkotott, mindegy, hogy nevezzük) nyelv, eleve korlátozott a kifejezőképessége, és eleve csak mesterségesen bővíthető a szókincse, a szigorúan kötött szabályai miatt pedig az sem mindegy, hogyan (és akkor még nem említettem, hogy hopgyan terjesztenek el egy új szót a világban szanaszét élő egy-egy "anyanyelvi" beszélő között). Tehát szerintem ez a megállapítás egyszerűen komolytalan. Hivatalosan sehol sem használják az eszperantót nemzetközi közvetítőnyelvként, ha egyszer ott vannak a jóval több beszélővel rendelkező természetes nyelvek.

"a latin kapcsán nem beszélhetünk olyan közösségről, mely a nyelvet kommunikációs célra rendszeresen használná."

És akkor az orvostudomány, az egyház, a Vatikán, ahol hivatalos nyelv is? Na ne vicceljünk már...

"A szókincset mesterségesen bővítik [...]. Mindezzel együtt is azt mondhatjuk, hogy a latin nyelv ma már nem számít élő nyelvnek, nemzetközi jelentőségét, tudományos hatalmát jórészt elvesztette."

Ez pedig szimplán hülyeség. Nehogy már azt próbáljuk megmagyarázni, hogy az eszperantó fontosabb és elterjedtebb nyelv, mint a latin! Megint mondhatnám a Vatikánt vagy az orvostudomány nyelvét. Az eszperantó melyik államban hivatalos??

@Sultanus Constantinus: „attól még nem lesz egy nyelv élő nyelv, mert néhány fanatikus szülő ezt (is) megtanítja a gyerekének”

Miért, ha néhány nem fanatikus szülő tanítaná meg, akkor az lehetne? Különben is: gyakran azért tanulja anyanyelvként a gyerek, mert a különböző anyanyelvű eszperantista szülők eszperantóul beszélnek egymással, tehát számukra az eszperantó a kommunikáció természetes eszköze.

„Mivel az eszperantó egy kitalált (mesterséges, megalkotott, mindegy, hogy nevezzük) nyelv, eleve korlátozott a kifejezőképessége” Ezt megint mire alapozod? Ilyen alapon azt mondhatnánk, hogy a természetes nyelvek „csak úgy nőnek”, de mennyivel jobb egy tervezett nyelv, amelynél minden előre ki van találva!

„eleve csak mesterségesen bővíthető a szókincse” Mi lenne a szókincs természetes és mesterséges bővülése? Az eszperantó használata közben éppúgy születhetnek új szavak spontán, mint amilyen mesterkélten a természetes nyelvek nyelvújítói kitalálják az új szavakat. Arról nem beszélve, hogy a kölcsönzés megint csak mindkét nyelvtípusnál rendelkezésre áll. Egy-egy új terminus terjedése/terjesztése pedig ugyanúgy megy végbe: a nyelvhasználókon keresztül.

„Hivatalosan sehol sem használják az eszperantót nemzetközi közvetítőnyelvként, ha egyszer ott vannak a jóval több beszélővel rendelkező természetes nyelvek.” Ennek meg mi köze van ahhoz, hogy élő nyelv-e. (Különben meg hogyne használnák, pl. az eszperantó szervezetek.)

„És akkor az orvostudomány, az egyház, a Vatikán, ahol hivatalos nyelv is?” Az orvostudomány egy igen korlátozott kódban használja. Az egyház pedig végképp nem kommunikációs célokra használja, max. lefordít latinra némely iratokat. Ráaádásul még ez is hanyatlik, erről már többször írtunk, l. www.nyest.hu/hirek/bukasra-allnak-a-papok-latinbol

„Nehogy már azt próbáljuk megmagyarázni, hogy az eszperantó fontosabb és elterjedtebb nyelv, mint a latin!” Szerintem ilyen típusú összevetés nincs a cikkben.

„Az eszperantó melyik államban hivatalos??” Miért, a latin? Ha most azzal jössz, hogy a latin nagyobb jelentőségét az támasztja alá, hogy a Vatikánban formálisan hivatalos, kénytelen leszek körberöhögni.

Hozzátenném, hogy az angol annak köszönhetően a legjelentősebb nyelv, hogy az Egyesült Államokban domináns. De ott sem hivatalos.

@Fejes László (nyest.hu): Arra alapozom, hogy míg egy természetes nyelv (vagy akár a latin) esetében anyanyelvi beszélőkkel vagy körülvéve, vagy nem nehéz olyan környezetet teremteni, ahol kommunikálni tudsz azon a nyelven, addig az eszperantónál (vagy bármelyik hasonló megalkotott nyelvnél) csak igen szűk és egymástól eléggé távoli közösségek (pl. egy család, néhány ember itt-ott) körében alakulhat ki ez a kommunikáció, ami nyilván nem kedvez a nyelv természetes vagy élőként való "fejlődésének".

Lehet, hogy a latint az orvostudomány csak igen korlátozott kódban használja, de használja, és a világon mindenhol, nemzetközileg, ugyanígy a vallás is. Egyébként nem vagyok eszperantóellenes, csak azt látom, hogy megpróbálnak belemagyarázni egy nyelvbe valamit, ami nem fedi a valóságot, másrészt semmi különbséget nem látok ebből a szempontból az eszperantó és a latin között. Ha el lehet hitetni az emberekkel, hogy az eszperantó ennyire élő nyelv, akkor ilyen alapon a latin sem különbözik tőle semmiben, elvégre honnan lehet tudni, hogy nem léteznek olyan nyelvkedvelő közösségek, ahol kommunikálnak ezen a nyelven, ha az eszperantóról elfogadjuk, hogy ez a valóság?

(A latint kihalt nyelvnek tekinteni pedig eleve egy paradoxon, de ez már nem ide tartozik.)

Egyébként én egyszerűen amondó vagyok, hogy ez a fogalomrendszer vagy bekategorizálás, hogy "élő nyelv", "holt nyelv", "mesterséges nyelv" stb. elavult, amire pontosan ezek a viták világítanak rá.

Mindkét nyelv sokat köszönhet az internetnek. Nemzetközi fórumokon használtam mindkettőt, bár a latin Wikipédián nem nagyon tudtam szerkeszteni, az eszperantón viszont igen. Máshogy nem kerültem kapcsolatba olyanokkal, akikkel ezeken a nyelveken beszélgetek. Igaz, a németet és az angolt sem nagyon tudtam élőben használni.

Tévedés, hogy az eszperantó nyelv szókincsét csak mesterségesen lehetne bővíteni. A szókincsbővítés leggyakoribb módjai a szóképzés és az összetétel, ez működik, mint a nemzeti nyelvekben. Előfordulnak újabb átvételek is, többnyire az angolból, vagy valamelyik újlatin nyelvből. Az eszperantisták kongresszusokat is szoktak szervezni, meg vannak, akik hajlandóak külföldi vendégeket fogadni, és idegenvezetni. Így szervezik meg a találkozást élőben. A kongresszusokon szoktak lenni anyanyelvi szekciók is.

Latinul is vannak nemzetközi fórumok. Én a Colloquia Latinára jártam, bár ott kevésbé tudtam hozzászólni a vitákhoz. Amikor én nyitottam új témát, akkor egy orvos gyorsan rövidre zárta. Sajnos ez a fórum, bezárt, de vannak más latinul beszélgetős fórumok. Néha beleolvasok egybe-egybe, de nem nagyon tudnék hozzászólni.

Becslések szerint a világon kétezer anyanyelvi eszperantista él. A latint folyékonyan beszélők számát háromezerre teszik.

@Sultanus Constantinus: „míg egy természetes nyelv (vagy akár a latin) esetében anyanyelvi beszélőkkel vagy körülvéve, vagy nem nehéz olyan környezetet teremteni, ahol kommunikálni tudsz azon a nyelven, addig az eszperantónál (vagy bármelyik hasonló megalkotott nyelvnél) csak igen szűk és egymástól eléggé távoli közösségek (pl. egy család, néhány ember itt-ott) körében alakulhat ki ez a kommunikáció”

A természetes nyelvek sem vannak mindenhol ilyen helyzetben. A veszélyeztetett nyelveknél ugyanúgy előfordul. Vagy mi van az emigránsoknál? Ha egy gyerek úgy nő fel, hogy csak a szüleit hallja a nyelvet használni, akkor az ő nyelve nem élő? Vagy nem természetes?

Az eszperantónál szó sincs elszigetelt közösségekről, hiszen egy eszperantista család eszperantó klubokba jár, külföldi vendégeik jönnek, akik eszperantóul beszélnek stb. Hol van ilyesmi a latinnál?

„honnan lehet tudni, hogy nem léteznek olyan nyelvkedvelő közösségek, ahol kommunikálnak ezen a nyelven, ha az eszperantóról elfogadjuk, hogy ez a valóság?”

Az eszperantóról tudjuk, hogy vannak. A latin esetében ilyet nem tudunk. Ha tudnánk, akkor természetesen azt mondanánk, hogy a latin is élő nyelv.

„ez a fogalomrendszer vagy bekategorizálás, hogy "élő nyelv", "holt nyelv", "mesterséges nyelv" stb. elavult, amire pontosan ezek a viták világítanak rá.”

Na ez az első értelmes gondolatod a cikkel kapcsolatban! Szerintem mondjuk nem elavult kategorizálás, hanem olyan, ami jól működik a szélsőséges esetekben, de rosszul a határesetekben, éppen ezért nem érdemes egyes nyelveknél szőrözni, hogy akkor most élő-e vagy sem.

@Szalakóta: „Tévedés, hogy az eszperantó nyelv szókincsét csak mesterségesen lehetne bővíteni.”

Számomra már az is kérdéses, mi a mesterséges, ill. természetes bővítés. Hogyan lehet ezeket megkülönböztetni?

@Szalakóta: Na hát pontosan erről van szó. Ahogy az eszperantisták azt állítják, hogy az eszperantó élő nyelv, úgy a latinosok is ugyanezt állítják a latinról, mindkét nyelven van -- meglehetősen "élő" és bővülő -- Wikipédia is, irodalom is stb. stb. A latin Wikipédiát még én is szerkesztettem (nem ezen a néven).

@Fejes László (nyest.hu): A természetes szókincsbővítés az én értelmezésem szerint az, amikor az anyanyelvi beszélőktől befogadod/átveszed az új szót és használod. De most tegyük fel, eszperantóul beszél egymással 2-3 ember, és egyszer csak van egy új dolog, amit valahogy meg kell nevezni. Honnan találnak rá ki új szót? Hogyan döntik el, hogy mely forrásnyelv alapján nevezzék meg (latin, spanyol, román, lengyel, angol, német, orosz stb.)? Ilyen esetben egy "természetes" nyelv beszélője megnevezi pl. angolul vagy azon a nyelven, amelyből már van rá elterjedt szó, legfeljebb a megfelelő fonetikai-fonotaktikai illesztéssel.

Ha már kategórizálunk, én olyan kategóriákat találnék ki ezek helyett, mint pl. "elfogadott/elismert nyelv", "kialakult nyelv" vs. "létrehozott nyelv", "beszélt" vs. "csak írott nyelv" -- így elkerülhetőek lennének az ellentmondások.

@Sultanus Constantinus: „ Ahogy az eszperantisták azt állítják, hogy az eszperantó élő nyelv, úgy a latinosok is ugyanezt állítják a latinról, mindkét nyelven van -- meglehetősen "élő" és bővülő -- Wikipédia is, irodalom is stb. stb.”

Te figyelsz egyáltalán? A cikk is leszögezi, hogy az élő nyelvvé nyilvánítás kritériuma, hogy legyen a nyelvnek anyanyelvi beszélője. A lívről is akkor mondták, hogy kihalt, amikor az utolsó anyanyelvi beszélője halt ki, hiába beszélik még ma is néhányan. (Az más kérdés, hogy több ilyen „utolsó anyanyelvi beszélő” is volt.)

@Sultanus Constantinus: „amikor az anyanyelvi beszélőktől befogadod/átveszed az új szót és használod” Ha új szóról van szó, akkor ők is veszik valahonnan. Honnan? Valahonnan veszi (idegen szó), új szót alkot rá (képzés, összetétel stb.). Ebben semmi különbség nincs mesterséges és természetes, de még élő és holt nyelv között sem (amennyiben a holt nyelvet még valamilyen szinten használják).

"elfogadott/elismert nyelv" – Ez megint erősen skaláris, sőt.

"kialakult nyelv" vs. "létrehozott nyelv" – ez a természetes és a mesterséges nyelv különbsége. (Egyébként felmerülhet a kérdés, hogy ilyen szempontból az irodalmi normák mennyire mesterségesek...)

"beszélt" vs. "csak írott nyelv" – Ez is inkább skaláris. Pl. azért, mert egy nyelven megjelent egy evangélium 1872-ben, már írott nyelvnek tekinthetjük?

Szóval megint nem gondolsz végig egy problémát, csak záporoztatod a hirtelen ötleteidet...

Olyanok vagyok mint két idős házaspár, nagyon egymásra találtatok. Ehhez képest mi El Phedróval csak távolról és módjával szólogatunk be egymásnak.

@Sultanus Constantinus: egyetértek, ez az egész élő és holt nyelv hülyeség, valaki kitalálta, a többiek pedig átvették. Ráadásul egy nyelv szempontjából teljesen mindegy, hogy hogyan minősíti egy nyelvvizsgáztató vagy akadémiai intézmény. Ha él, akkor anélkül is él, és akkor valószínű, hogy nem patáit az égnek meresztve napozik a hátán, ha meg halott, akkor nem tudják feltámasztani.

@El Vaquero: Igen, méghozzá azért hülyeség, mert a nyelveknek -- egyetlen konkrét esetet leszámítva, amikor a szó szoros értelmében 'kihalnak' a beszélői vagy feladják az eredeti anyanyelvüket -- NINCS olyan, hogy egy nyelv kihal. A latint mindvégig anyanyelvként beszélte a Római Birodalom lakossága, és lényegében, ha ragaszkodunk ehhez, pont ezért "halt ki". De ez egy HÜLYESÉG, hiszen az a nyelv hal ki, amelyet megszűnnek beszélni. Erre kellene egy áthidaló kifejezést kitalálni, pl. "felbomlott" nyelv, az egységessel szemben.

Egyébként csupán elnevezésekkel játszadozunk. Ha a mai újlatin nyelveket a latin nyelvjárásainak tekintenénk, akkor ma a latint kb. 800 millióan beszélnék anyanyelvként. Csak az az egy oka van annak, hogy nem így van, hogy ezek külön irodalmi és sztenderd nyelvekké fejlődtek. De ott van pl. az arab: az arab nyelvjárásoknak ugyanannyi közük van egymáshoz és a klasszikus (modern sztenderd) arabhoz, mint az újlatin nyelveknek egymáshoz és a latinhoz. Mégsem mondjuk azt, hogy "az arab holt nyelv", csak mert a ma beszélt változatai nem értik meg egymást, csak a klasszikus arabon keresztül. De még tovább megyek: ott van az újgörög, amelynek annyi köze van az ógöröghöz, mint a franciának a latinhoz. Semmit nem értenek meg belőle (erről én magam is meggyőződtem, amikor egymás mellett láttam egy ógörög művet és annak újgörög fordítását, talán egy-két elöljárószó vagy névelő volt az egyedüli felismerhető közös elem köztük). És azt nem mondjuk, hogy az ógörög kihalt, mert akkor miből lett volna az újgörög. Ezen az alapon: az ómagyar is kihalt?

Életem egyik legmaradandóbb,legemlékezetesebb élménye,hogy a kiváló eszperantista Csiszár Pálma drága édesanyjának én lehettem az eszperantó nyelvet oktató tanára.Így nekem a nemzetközi nyelv-az eszperantó-értékei,használhatósága mellett igen könnyű érvelni.Mértéktartó büszkeséggel és szerénységgel:

Molnár László

nyug.fóisk.doc.

@Fejes László: a mesterséges szókincsbővítés tulajdonképpen olyan, mint a magyar nyelv történetében a nyelvújítás. Bár szerintem ezt hülyeség így megkülönböztetni, mert tulajdonképpen mindegy, hogy hogyan gyártom le a szót, csak illeszkedjen be a nyelv hangrendszerébe, és ne látszódjon rajta, hogy ő nem idevalósi. Nem is én kezdtem el ezt használni, hanem megnézhető az első hozzászólásban, hogy ki tette.

@Sultanus Constantinus: az eszperantisták inkább tervezett nyelvnek szokták nevezni az eszperantót, mint mesterségesnek, mivel azóta továbbfejlődött. A latint, ógörögöt és a többi, átalakult nyelvet pedig lehetne antiknak nevezni. A héber este pedig szintén különleges, mert ő egy feltámasztott nyelv.

@Szalakóta: Az ivritet nyugodtan mondhatod szintén tervezett nyelvnek.

Az ókori héberhez - vagyis egy antik nyelvhez - annyi köze van, hogy azt vették alapul megalkotásakor (mivel a szertartásokon használt nyelv volt, akár annak használatát is bevezethették volna, de túl "elavultnak" tartották).

@Szalakóta: @Pierre de La Croix: A "tervezett nyelv" azért nem szerencsés, mert minden nagy presztízsű vagy irodalmi változattal rendelkező nyelv valamennyire tervezett, még a latin is az volt (szemben a köznép által valójában anyanyelvként beszélt latinnal, amelyből az újlatin nyelvek is származnak). Ezért lenne jobb szerintem a "létrehozott nyelv" kifejezés, mert ebből egyértelmű, hogy nem létezett, nem természetesen úton alakult ki egy közösségben, hanem valaki kitalálta és megcsinálta.

@Pierre de La Croix: Mese habbal. Az ókori Ószövetséget ma is úgy olvasom, mint az ujságot. Majdnem pontosan ugyanaz a mai héber nyelv. Miért? Mert vallási parabcs van a nyelv megőrzésére. Tehát direkt így akarták: "alig felújítani".

Az is hazugság, hogy a héberek nem használták nap, mint nap 2000 éven át a nyelvüket a szétszóratásban, mert minden nap legalább háromszor imádkoztak. Az imák egy része pontosan a Tórából, másik része ókori arámból van (ami csak "tájnyelvi" héber). Ezen kívül minden héten felolvastak egy szakaszt a Mózes 5 könyvéből is úgy, hogy egy év alatt az egészre sor került. Tehát ahány évig élt valaki, annyiszor. A vallásosak most is ezt teszik az egész világon is, meg itt Izraelben is.

Valójában mindigis kétnyelvűek voltak: az ónémet jiddis volt a mindennapok nyelve (amibe kb. 10-20%-a héber szó van belekeverve), vagy a ladínó (spanyol) nyelven, amibe szintén. A másik nyelvük a héber volt és maradt. Csak szertartások, ünnepek idején? Abból is van elég, de vallásos zsidónak mindennapos (legalább egy órás) "foglalatossága" a vallás. HÉBER nyelven.

@Krizsa: "Mivel a szertartásokon használt nyelv volt,"

Szerintem tanulj meg szöveget értelmezni, jó? (A vallásgyakorlat nem szertartás talán-tán?)

@Krizsa: "Az ókori Ószövetséget ma is úgy olvasom, mint az ujságot."

Nálam fordítva van. Amilyen magas a mai újságírás színvonala, az újsággal annyira lehet haladni, mintha héberül lenne írva :D

@El Vaquero: Kegyed azt a hibát követi el, hogy az újságszöveget olvassa. Pedig tudvalevő, hogy a sorok között kell olvasni.

@Krizsa: Tehát hogyha én mondjuk minden nap felolvasnék egy oldalt Linné Systema Naturae-jéből, akkor én aktív latinhasználó lennék? Második nyelvem lenne a latin? (dehogy lenne)

@Sultanus Constantinus: "És azt nem mondjuk, hogy az ógörög kihalt, mert akkor miből lett volna az újgörög. Ezen az alapon: az ómagyar is kihalt?"

Ez egy érdekes kérdés. Párhuzam: ha a Homo erectusból alakult ki a Homo sapiens, akkor a Homo erectus kihalt-e?

@nadivereb: Szerintem egyértelműbben kijelenthető, hogy kihalt, mivel nem az ógörögből közvetlenül alakult ki közvetlenül az újgörög, hanem feltehetőleg volt egy "közép-görög" korszak (korszakolását a görög nyelvnek nem tudom, mivel az újgörög ismereteim szerint a függetlenség elnyerésének környékén alakult/alakították ki), amely alapját képezte (az ógörög - a latin mellett - a klasszikus műveltség része volt, ezért feltehetőleg olvasták, de nem hiszem hogy csak ebből alakították volna ki, és az ejtésről még szót sem ejtettünk).

Míg a Homo erectus - mai tudásunk alapján - és a Homo sapiens közötti kapcsolat közvetlenebb lehetett (talán a Homo habilis és közöttünk lévő kapcsolat jobb hasonlat lehet), mert még az sem biztos, hogy két külön fajról beszélhetünk-e egyáltalán.

@El Vaquero: @nadivereb: @Galván Tivadar: Krizsával...vitatkozunk...a héber és az ivrit (újhéber) közötti különbségről...egy eszperentóról szóló cikk alatt... Mint a falra hányt borsó... és eléggé eltértünk a tárgytól...szerintem...

Szerintem olvassátok el ezt: elmexicano2010.blogspot.com/2010/12/latin-nyelv-valoban-kihalt.html

Illetve ezt: elmexicano2010.blogspot.com/2011/03/vulgaris-latin-egyaltalan-mi-az.

@Pierre de La Croix: מזל טוב!

@Pierre de La Croix: Szerintem pedig pont ugyanaz a helyzet. Az olyan, nyelvnek tekintett dolgok, mint az "ógörög", "közép-görög" és "újgörög", valójában nem létező kategóriák, pontosan ugyanúgy, mint az olyan, fajnak nevezett izék, mint a "Homo ergaster", "Homo erectus" és "Homo sapiens". Az átmenet közöttük folytonos volt, generációról generációra, mindig picikét változott, de sosem annyit, hogy az éppen nyelvhatárnak tekinthető lett volna akkor. Sebki nem tartozik külön "fajba", mint a szülei, pont ugyanúgy, ahogy senki sem beszél más "nyelvet", mint a szülei. Sok generáció apró változásai viszont már elég ahhoz, hogy visszanézve felismerhetetlen legyen az ős. Az "ógörög", "középgörög" és "újgörög" csak önkényes kategóriák, amik megkönnyítik a nyelvészek munkáját, de a valóságban nem valódi entitások. Éppen ezért szerintem kihalni se tudtak, én ezeket "átalakult" nyelveknek tekintem, nem pedig "holt" nyelvnek - szerintem a holt nyelv sensu stricto az az, amelyiknél volt olyan "kihalási esemény", amikor minden anyanyelvi beszélő úgy halt meg, hogy nem hagyott maga után másik anyanyelvi beszélőt.

(Egyébként én úgy tudom, a görög függetlenség után megalkottak egy modernizált ógörögszerűséget, hogy leváltsa a jövevényszavaktól elpiszkított köznyelvet. Promotálták is ezerrel, még hivatalosnak is megtették, de az az átokverte görög nép az istennek se akarta használni, és szép lassan feladták a drága görög nyelvújítók. Javítson ki valaki, aki jobban ért hozzá.)

@nadivereb: Azt hiszem, teljesen egyetértünk. Még annyit tennék hozzá, hogy ezek a fogalmak éppen a nyelvészek (értsd: leíró nyelvészek) munkáját nem könnyítik meg, mivel a nyelvészek is nagyjából ugyanazon a véleményen vannak, hogy a nyelvek között az átmenet folytonos, történetileg (diakrón) és egyidejűleg (szinkrón) is, tehát nem lehet megmondani, hogy meddig tart az egyik nyelv és mikor kezdődik a másik, sőt, még azt sem, hogy mi egyáltalán a nyelv, és mi a nyelvjárás. Tehát szerintem ezeket a fogalmakat éppen nem a nyelvészek találták ki, hanem a klasszikus nyelvművelők, akik nem tudták elfogadni annak idején, hogy a nyelvek változnak és nem úgy működnek, hogy valaki megírja A Szabályt, és mindenkinek úgy "kell" beszélnie, mert ha nem, akkor már nem azon a nyelven beszél (lásd latin).

@nadivereb: Ha 2-3 ezer éven át minden nemzedék olvasna (sokkal több mint) egy oldalt a növény rendszertanból, az egész család együtt az asztalnál...

És a mindennapi cselekedeteket a felébredéstől kezdve (köszönöm, hogy visszaadtad a lelkemet),

a pisilásig (mert rituális kézmosás kötelező utána, de a kézmosáshoz meg egy imácska-mondat is járul - héberül)...

Szóval MINDEN ekörül a "Linné rendszertan" körül forog,

akkor az nem a második nyelved, hanem az első.

S a mindennapok nyelve, a jiddis és a ladino, amiknek a negyedrésze szintén belekevert héber szó, az a MÁSODIK nyelv.

OK, az eszperantó élő nyelv. És? Akkor mi van? Ez eleve csak egy formális különbségtétel, a jogi szabályozásokon túl (hogy elfogadják-e az egyetemek) jelentéktelen kérdés.

"a latin nyelv ma már nem számít élő nyelvnek, nemzetközi jelentőségét, tudományos hatalmát jórészt elvesztette."

Ezen logika alapján a latin nyelv nem kihalt, csak kihalóban van. Profán párhuzam, de Gyurcsány Ferenc sem számít halottnak csak azért, mert jelentőségét és hatalmát jórészt elvesztette...

"Az eszperantónál szó sincs elszigetelt közösségekről"

Valóban, de eszperantó falvak sincsenek. Az eszperantó beszélői egymástól nagy távolságra élnek, és ritkábban találkoznak egymással, mint más nyelvű társaikkal. Ugyanez a jelenség megfigyelhető a mai családoknál is: a fiatalok sokszor távolra költöznek a jobb munkalehetőségek érdekében, a szüleikkel alig-alig találkoznak, csak elektronikusan tartják velük a kapcsolatot. Ezt a jelenséget sokan a hagyományos családok szétesésének, atomizálódásnak tartják. Az eszperantó ugyanilyen.

"És azt nem mondjuk, hogy az ógörög kihalt, mert akkor miből lett volna az újgörög. Ezen az alapon: az ómagyar is kihalt?"

De, mondjuk. Az ógörög tipikusan a holt nyelvek között van felsorolva.

"Tehát hogyha én mondjuk minden nap felolvasnék egy oldalt Linné Systema Naturae-jéből, akkor én aktív latinhasználó lennék?"

Igen. De a latin jelentősége az életedben akkor is eltörpülne a többi nyelvtudásodhoz képest. Jó példa erre a régiek latintudása. Legtöbbjük nem nagyon beszélt latinul, csak olvastak, de nagyon sokan írtak rövid kis gúnyverseket. Azaz aktívan használták a nyelvet. Aktívan, de alig.

"Az olyan, nyelvnek tekintett dolgok, mint az "ógörög", "közép-görög" és "újgörög", valójában nem létező kategóriák, pontosan ugyanúgy, mint az olyan, fajnak nevezett izék, mint a Homo ergaster, Homo erectus és Homo sapiens. Az átmenet közöttük folytonos volt, generációról generációra, mindig picikét változott, de sosem annyit, hogy az éppen nyelvhatárnak tekinthető lett volna akkor."

Ez már a fajfogalom nehézségeire mutat rá. A te logikád szerint a tyúkhúslevesben valójában dinoszaurusz-cafatok úszkálnak. Mégsem mondjuk így.

Bizonyos mértékű / jelentőségű változás után a nyelveket már külön nyelvnek tekintjük. Ez tény, akkor is, ha ez a különbségtétel nem következetes, és ezért a nyelvtudományban használhatatlan.