nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • mondoga: @bloggerman77: Igen, azt írtam. De mi ebben a baszogatás? Megadtam helyetted egy linket. K...
    2019. 09. 22, 05:41  Hun‒ugor géntangó
  • bloggerman77: @mondoga: "Ha netán blogi elfelejtene válaszolni..." Ezt írtad, nem? Fejesnek írtad, de en...
    2019. 09. 21, 21:27  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @bloggerman77: Tanulj meg olvasni, mielőtt kötözködni kezdesz! A Fejesnek címzett válaszom...
    2019. 09. 21, 20:19  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @bloggerman77: Szállj le rólam, Fejes Lászlónak írtam, nem neked. (Pisa-teszt, óh :D)
    2019. 09. 21, 20:09  Hun‒ugor géntangó
  • Roland2: @Kincse Sz. Örs: Elfoglaltságaim miatt csak rövidebben tudok reagálni:az, hogy - nagyon - ...
    2019. 09. 21, 19:08  Anti-PC shaming
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Arról, ami van, ami nincs, és ami lehetne

László nevű olvasónk nagyon furcsa kérdést tett fel a kisragadozónak. Lehetne-e olyasmi a nyelvben, ami nincs?

Kálmán László | 2016. február 8.
|  
Előszeretettel használnám a következő analóg szavakat: előutálattal, előkétellyel vagy elődicsérettel. Helyesen tenném? Vagy csak ez az egy előlegezett szándéknál, a szeretet esetében fejezhetem ezzel ki magam?

Ha jól értem a kérdést, valójában nem arra irányul László kérdése, hogy megteheti-e, hogy a nemlétező előutálat, előkétely, elődicséret szavakat használja – hát persze hogy használhatja őket, legfeljebb nem értik meg. A kérdés inkább arra vonatkozik, hogy vajon miért lennének sikertelenek az ilyen próbálkozások, miért nem értenék meg, hogy mire gondol.

László helyesen utal az analógia fogalmára a kérdésben. Hiszen éppen azért értik meg egymást az emberek, mert korábban már hallott kifejezéseket használnak, vagy legalábbis régebbről ismertek mintájára, analógiájára megalkotottakat. Ha nem így tennének, a kölcsönös megértés lehetetlen lenne. A kérdés tehát az, hogy miért nem szolgálhat az előszeretettel kifejezés analógiás mintaként (forrásként) újabb hasonló kifejezések (mint az előutálat, előkétely, elődicséret) megalkotásához?

Arról, ami van, ami nincs, és ami lehetne

Számos tényezője van annak, hogy kifejezések analógiás forrásként szolgáljanak. A legfontosabb a gyakoriság: azt vagyunk hajlamosak analógiás mintaként használni, amit gyakrabban hallottunk. De egyetlen gyakori kifejezés nem is szokott elég lenni: hiába az egyik leggyakoribb ige a megy, a rendhagyó alakjai (például a men- kezdetűek: menni, menj, mentek stb.) nem szolgálnak analógiás forrásként (például más -gy végű igék számára: nem mondjuk hagyni helyett, hogy hanni, és így tovább). Inkább sokféle mintára van szükség az analógiás hatáshoz. Így jó sok olyan ige van, amiben a -dik végződés -szik végződéssel váltakozik (pl. tolakodik ∼ tolakszik), elég sok ahhoz, hogy ez a minta analógiás forrásként szolgáljon (például ahhoz, hogy működik mellett elterjedjen a műkszik).

Az analógiás újítás feltétele tehát, hogy sokféle korábbról ismert kifejezés legyen, amik egyaránt alkalmas forrásként szolgáljanak. De vajon mit jelent alkalmas forrásnak lenni? Természetesen azt jelenti, hogy a források jól felismerhetően egymáshoz hasonló felépítésűek. Az előző példa, a -dik és a -szik váltakozása esetében csak formai hasonlóságról van szó, máskor viszont a szerkezeti-jelentéstani felépítés hasonlóságára van szükség.

Mondok egy példát. A magyar nyelvben szokásosan nincsen többes számú alakjuk az elvont fogalmakra utaló főneveknek, vagyis nem használatosak olyan szavak, mint ellenkezések. Egy-két ilyen szó azonban valamilyen okból elterjedt: a legközismertebb az érzékenységek, ami olyasmit fejez ki, hogy ’különböző csoportok érzékenysége’, illetve ’érzékenység különböző ügyekkel kapcsolatban’. És ez a néhány szó, mivel jól átlátható a jelentéstani motivációja, forrásként szolgálhat újabb hasonlók elterjedésére. Elsősorban szakmai (főként szociológiai) szövegekben újabban se szeri, se száma a hasonló szavaknak: manipulálhatóságaink ’manipulálhatóságunk különböző ügyekben és különböző eszközökkel’; szűkösségek ’különböző területeken megfigyelhető szűkösség’, és így tovább.

Nos, az előszeretettel leginkább ennek a feltételnek, a jelentéstani átláthatóságnak nem felel meg, ezért nem lehet analógiás forrás. Az előszeretet nyelvújítási szó, és nyilvánvalóan a középkori latin praedilectio ’kedvező előítélet, hajlam valami iránt, preferencia’ tükörfordítása, hiszen a prae- azt jelenti, hogy ’elő-’, a diligo ’szeret’ igéből képzett dilectio pedig ’tetszés’. (Tegyük hozzá, hogy maga ez a szótő, az előszeretet ma már csak az előszeretettel alakulatban használatos, és ez a szűk használati kör is hozzájárul ahhoz, hogy ne szolgáljon analógiás forrásként.) Jelentéstanilag azonban egyáltalán nem áttetsző ez a szó. Persze lehet úgy érvelni, hogy nem ugyanaz a dolog már előre szeretni valamit, mint az átélése közben, és ezzel analóg értelemben létezhetne például előutálat vagy előkétely, sőt utószeretet meg utóutálat is. De a praedilectio nem egészen azt jelenti, hogy valamit már az átélése előtt szeretünk, az előszeretettel szó pedig végképp nem azt jelenti, hogy ’már jó előre szeretve, mielőtt még tudnánk, miről is van szó’. Hát ezért nem alkotunk vele analóg új szavakat.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
7 Fejes László (nyest.hu) 2016. február 12. 13:25

@odinn: Nem, mert ott az *-ńś-ből lett gy, nem a puszta -ń-ből...

6 odinn 2016. február 12. 10:40

@Fejes László (nyest.hu): Illetve ide sorolhatnánk még a many(si) -> magy(ar) szótöveket is.

5 Sultanus Constantinus 2016. február 10. 15:44

"Az analógiás újítás feltétele tehát, hogy sokféle korábbról ismert kifejezés legyen, amik egyaránt alkalmas forrásként szolgáljanak."

Ezek szerint a latin igeragozásban pl. a -go végződés olyan nagyon gyakori lehetett?

www.elmexicano.hu/2016/01/miert-tengo-es-vengo.html

4 Fejes László (nyest.hu) 2016. február 9. 14:37

@odinn: Egyébként igen: „Im ung. megy ist gy durch einen Lautwandel n > ny > gy entstanden.” uralonet.nytud.hu/eintrag.cgi?id_eintrag=536

Egyébként elég ritka változás, hirtelen nem is találtam rá, csak egy példát: mogyoró, mely a mony ’tojás’ szóval függ össze. www.uralonet.nytud.hu/eintrag.cgi?id_eintrag=561

3 Fejes László (nyest.hu) 2016. február 9. 13:12

@odinn: Ez a történeti érvelés a leíró magyar nyelvtan szempontjából irreleváns. Az viszont igaz, hogy a legtöbb alakban n van, még jelen időben is van ilyen: ti mentek, ők mennek, s így a gy-s tő tekinthető kivételesnek. Legalábbis ha a paradigmán belüli alakokat számoljuk: elvben lehetséges, hogy a gy-s alakok szövegben gyakoribbak, bár az az érzésem, hogy tényleg inkább csak elvben.

2 odinn 2016. február 9. 10:44

(offtopic) Biztos, hogy a "megy" igének a men- kezdetű alakjai a rendhagyóak, és nem fordítva? Amennyire tudom, a többi finnugor nyelvben is n-re végződik a szótő, ebből lehetett a magyarban bizonyos alakokban -> ny ->gy.

1 jan 2016. február 8. 18:36

Nagyon tetszik a felvetes es a poszt is! Viszont egy fontos adatrol megfeledkezett mind a kerdezo, mind a posztiro.

Az ugyanis ketsegtelen, hogy az eloszeretet nem transzparens, tehat nem vezetheto le belole az elodicseret/eloutalat. Viszont: van nekunk egy eloitelet (tapasztalast megelozo, ezert alaptalan megiteles/velemeny/attitud) szavunk. Es ez bizony transzparens (az elotagjaban mindenkeppen, elo~elozetes~(idoben) megelozo, utotagjaban kevesbe, itelet~megiteles), amit igazol pl. az, hogy (trefas ellel, de meglehetosen gyakran) hasznaljak az utoitelet szot, tapasztalast koveto, (negativ) megiteles/velemeny/attitud jelentesben.

Nekem amugy eros a gyanum, hogy valojaban a leveliro is 'megelolegezett dicseret' ertelemben hasznalja az elodicseret szot, tehat az eloiteletbol vezeti le, nem pedig az eloszeretetbol.

Információ
X