Június 21-én a leghosszabb a nappal, és legrövidebb az éjszaka: ez a nap a nyári napforduló, a csillagászati nyár kezdete. Ám Európa-szerte nem ezen a napon, hanem június 24-én, azaz Szent Iván-napon gyújtanak varázserejűnek tartott tüzeket. Ez az év egyik legfontosabb ünnepe az északi népeknél, de hazánkban is elterjedt a Szent Iván-napi tűzgyújtás és tűzugrás. Ki volt Szent Iván? A Keresztneveink, szentek, vértanúk című kötet meglehetősen röviden fogalmaz: „lásd Keresztelő Szent János”. Lássuk!

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szűz Mária mennybemenetelét augusztus 15-én, azaz Nagyboldogasszony napján ünnepli az egyház. Krisztus kereszthalálára és feltámadására húsvétkor, Keresztelő Szent János fejvesztésére pedig augusztus 29-én emlékezünk.

Június 24. valóban Keresztelő Szent János emléknapja, mégpedig születésének napja. A keresztény hagyományban a szentek halála napját, azaz égi születésének napját szokták megünnepelni. Ez alól kivétel csak három van: Szűz Mária földi születésének napja a szeptember 8-án tartott Kisboldogasszony. Jézus születését ünnepeljük karácsonykor, és Keresztelő Szent Jánosét ehhez képest pontosan hat hónap eltéréssel június 24-én, Szent Iván-napján. A Katolikus lexikon szerint János azért érdemel ilyen kitüntető figyelmet, mert ő már az anyaméhben megszentelődött. Édesanyja, Erzsébet, ugyanis találkozott a Jézust váró Máriával, aki angyali felszólításra felment hozzá a hegyekbe. A Biblia így ír erről a találkozásról:

Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal. Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. (Luk.1, 38–41.)

Sokféle neveknek magyarázatja

Két egymás mellett lévő magánhangzót hiátusnak nevezünk nyelvészeti szakszóval. Azt a mássalhangzót, ami a két magánhangzó közé betoldódik pedig hiátustöltőnek hívják. Ez leggyakrabban j vagy v.

A János a héber Johanan 'Isten kegyelme' név görögös-latinos formájából, a Johannes alakból keletkezett a magyarban, a következő fejlődési úton: Joannes > Joanes > Joános > János. A magyar oklevelekben már a 11. századtól lehet találkozni a latin név különböző írásváltozataival.

Ám az utolsó előtti alak, a Joános egy másik fejlődési utat is bejárt a magyarban. A szó első felében lévő két magánhangzó közé egy v toldódott be, majd a név egyre rövidült: Joános > Jovános > Ivános > Iván. Az -os végződés feltehetően azért kopott le, mert a melléknévi -os toldalékkal azonosították (például virágos). A Keresztnevek enciklopédiája szerint ez a változás is nagyon korán végbement: az Iván név különböző alakjai már a 12. század óta élnek nyelvünkben.

A szláv nyelvekben az Iván név a héberJohanan görögben használatos változatából, a Ιωάννης [ioannesz] ’János’ szóból alakult ki. Az óegyházi szlávban Иоаннъ [ioann] alakban volt meg a név, és ebből fejlődött ki a mai Иван [ivan].

Ladó János szerint az Iván név „két azonos eredetű név újból való találkozása, egybeesése”. Az egyik forrás a fent leírt fejlődési sor, mely a magyarban ment végbe. Másik forrásként Ladó az oroszt jelöli meg: véleménye szerint a név az orosz Iván késői átvétele is. A Keresztnevek enciklopédiája a név szláv eredetéről így ír, minden további indoklás nélkül:

A szláv nyelvekben is megtalálható a mi János nevünkkel azonos eredetű Iván. De a magyar nyelvben a szláv, esetleg orosz átvétel csak a XX. század második felében feltételezhető.

(Fercsik – Raátz (2009) Keresztnevek enciklopédiája. Budapest: Tinta. 129. o.)

Azt még csak-csak értjük, miért lehetett fontos Ladó Jánosnak először 1971-ben megjelent Utónévkönyvében az orosz eredetet feltüntetni a több nyelvben az ’orosz ember’ szinonimájaként is használt Iván névnél. Azt viszont nem sikerült kiderítenünk, hogy miért zárják ki a korábbi szláv átvételt.

Keresztelő Szent János egy barcelonai mozaikon
(Forrás: Wikimedia Commons / Jordiferrer / CC BY-SA 3.0)

Azt mindenesetre már tudjuk, hogy etimológiáját tekintve az Iván és a János név azonos. Keresztelő Szent János a Bibliában Jánosként szerepel. Lukács evangéliuma írja le János és Jézus születésének megjövendölését, a két várandós anya, Mária és Erzsébet találkozását, majd a két gyermek születését, és felnövekedését. János a Jordán vizében keresztelte meg az embereket, így Jézust is. Erről Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma is szól.

Miért nevezték vajon Keresztelő Szent János születésének emléknapját Iván napjának, ha a szent a Bibliában is Jánosként szerepel? Az általunk fellelt források meglehetősen szűkszavúak. A Néprajzi lexikon csupán furcsaságként említi meg a tényt, és a szlávokra hivatkozik: „Érdekes, hogy a népi kultúrában a szlávos Szent Iván név használatos e nap és rítusai jelölésére”. A Katolikus lexikon ennyit ír a témáról: „Az Iván név a bizánci egyh. kultikus befolyására emlékeztet, s mind a mai napig él.”

Szent Iván-éji tűz Finnországban bajos lenne átugrani
(Forrás: Wikimedia Commons / Petritap / CC 3.0)

A bizánci egyházzal a magyaroknak a 9. és 11. század között voltak élénkebb kapcsolatai. De a Szent Iván-napi tűzgyújtás a Néprajzi lexikon szerint csak a 16. század óta volt biztosan szokás hazánkban, bár a keresztény európai hagyományban már az 5. század óta ünnepelték ezt a napot. Jankovics Marcell egy közelebbről meg nem nevezett forrásra hivatkozva azt állítja, hogy Szent Iván-napon már a 11. századtól gyújtottak tüzet a magyarok. Ő a szokás ősi voltának bizonyítékát pont abban látja, hogy Szent Iván-napnak hívják ezt az alkalmat.

Bőségesebb források híján mi sem tudunk az elnevezésről ennél többet mondani. Az azonban bizonyos, hogy Szent Iván éjjelét évszázadok óta varázslatos éjszakának tartják. Az ekkor fellobbanó tűznek a néphagyomány szerint jó hatása van a termésre, és védelmet nyújt a köd, a dögvész, és a termést károsító jégeső ellen is. Aki pedig átugorja a tüzet, egészséges lesz. Természetesen a szerelemvarázslás sem maradhatott el ezen az éjszakán. A tűzugrás közben a falu apraja-nagyja egy több népdalból álló dalfüzért énekelt, melynek egyik legfontosabb és legismertebb darabjával búcsúzunk az olvasóktól.

Források

Mátrai János: Keresztneveink, szentek, vértanúk

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások

Fercsik Erzsébet – Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája

Ladó János: Magyar utónévkönyv

Szilágyi Ferenc: Sokféle neveknek magyarázatja

Miklya Luzsányi Mónika: Szent Iván-éj: Keresztelő Szent János ünnepe