A jelenlévő magyar, szlovén, horvát és cseh nemzetiségi képviselők úgy vélekedtek, hogy egységesíteni kell az ausztriai népcsoportok jelenleg eltérő szintű védelmét és a népcsoportok szervezeteinek jogot kell kapniuk arra, hogy a kisebbségek jogai érdekében bíróság előtt felléphessenek. Jelenleg ez a jog csak az egyes népcsoportokhoz tartozó személyek számára biztosított Ausztriában.

Szorgalmazták azt is, hogy a kétnyelvű családok gyermekei számára „az óvodától az érettségiig” biztosított legyen a kisebbségi nyelvek oktatása. Ezen a téren „részben jó törvények léteznek, amelyek a gyakorlatban nem teljesülnek teljesen” – mondta Andreas Palatin, a Burgenlandi Horvát Kulturális Egyesület vezetője.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A népcsoportok formai elvárása a törvénymódosítással szemben, hogy teljesítse a nemzetközi jogi keretek – az 1955-ös Bécsi Államszerződés és az Emberi Jogok Európai Chartája – előírásait, vegyék figyelembe a kidolgozás során a népcsoportok véleményét, s hogy más osztrák törvényekhez hasonlóan a beterjesztés előtt „valódi” társadalmi egyeztetési eljáráson menjen keresztül.

Nem szabad, hogy a törvénymódosítás a jelenlegi törvényi szabályozásnál rosszabb feltételeket teremtsen – hangsúlyozta Plank József, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnöke az MTI-nek. „Össze kell fognunk a többi népcsoporttal” – tette hozzá.

Az osztrák kormányfői hivatal 2009-ben kezdte meg szakértők és a népcsoporttanácsok bevonásával a törvény felülvizsgálatát. A bécsi sajtótájékoztatón a népcsoporti képviselők nehezményezték, hogy a folyamat elhúzódik. A kancellária legutóbbi jelzése szerint még novemberben ismerteti a módosítási javaslat szövegét. Andreas Palatin kijelentette: ha erre nem kerül sor, fontolóra veszik, hogy elhagyják az egyeztető fórumot. „Nem akarjuk többé a statiszta szerepét játszani” – tette hozzá Hubert Mikel az Osztrák Népcsoportok Központja részéről.

Mint mondták, a népcsoporttörvény előző módosítása – amely júliusban lépett életbe és alkotmányos törvény szintjére emelte a nyelhasználati jogokat – tartalmilag visszalépést jelent az Államszerződés hetedik, egyes őshonos kisebbségekre vonatkozó cikkelyéhez képest. Az államszerződás a földrajzi megnevezések kétnyelvűségéről rendelkezik, míg a júliusi törvénymódosítás csak helységnévtáblákra vonatkozik – mondta Palatin. „Ténylegesen nem romlott a helyzet, de a törvényi feltételeket tekintve igen” – jelentette ki.

Kijelentették azt is, hogy több kétnyelvű közalkalmazottra, valamint kétnyelvű papír alapú és elektronikus nyomtatványokra van szükség mindazokon a településeken, ahol a törvény ezt előírja. Ismét bírálták a júliusi módosítást, mert nézetük szerint az megnyitja a lehetőséget arra, hogy az anyanyelv hivatalos nyelvként való használatának biztosítása a települési önkormányzat helyett a járási elöljáróság feladata legyen. A településeket ösztönözni kell a kétnyelvű ügyintézés bevezetése érdekében – mondta Palatin.

Plank József példaként említette, hogy lakóhelyén, a burgenlandi Őriszigeten (Siget in der Wart) jelenleg a hagyományos házszámozás mellett utcanevek bevezetését tervezik, de tudomása szerint egyelőre csak német feliratokat terveznek. Mint mondta, az oktatásügy terén egyelőre nem szeretne állást foglalni. Az új törvényre vonatkozó elvárásaikat beterjesztették a kormányfői hivatalnak, de attól tartanak, hogy azok nem teljesülnek majd.

A júliusban elfogadott törvénymódosítástól a karintiai szlovén-német kétnyelvű helységnévtáblák körüli fél évszázados vita lezárását remélték Ausztriában. Több kisebbségi szervezet, köztük magyar egyesületek fenntartásuknak adtak hangot a módosításokkal kapcsolatban. Leginkább azt nehezményezték, hogy velük nem egyeztettek azokról, noha nézetük szerint az ő helyzetüket is érintik. A kancellária mellett működő munkacsoportok keretében a kisebbségi jogokról szóló törvény egy másik módosításának előkészítése zajlik 2009 óta.